Amikor megbukott a kommunizmus Bulgáriában, s mivel ez nagyon hirtelen zajlott, sok naív elképzelés lett népszerű. Pl. legyen visszaállítva az 1878-as bolgár alkotmány. Persze semmi alapja nem volt ennek, egy az egyben képtelenség is lett volna visszaállítani. Mára senki se akar ilyet.
Azonban egy sajátos ügyben máig van egy kisszámú csoport, mely harcol: az 1945 előtti helyesírás visszaállításáért.
Természetesen az 1945-ös helyesírási reform az 1918-as orosz helyesírási reform mintájára készült, s alapvetően politikai célja volt: egyfajta korszakhatárt alkotni, hogy van „régi, elavult” és „új, modern”.
A mai használt 1945-ös bolgár helyesírás is szóelemző típusú – azaz mint a magyar -, de máig maradt benne pár történelmi elem:
- a „щ” betű megtartása, pedig nincs saját, eltérő hangértéke, teljesen azonos az шт kapcsolattal,
- az igaragokban és névelőkben az „а” betű jelentése lehet „а”, de lehet „ъ” is,
- az igaragokban és névelőkben a „я” betű jelentése lehet „я”, de lehet „йъ” is.
А korábbi helyesírásban még több ilyen elem volt. Volt 2 plusz betű:
- a „ѣ” betű, eredetileg ez egy nyitott „e”, de már a késő középkortól azonos a „я” vagy az „e” betűvel, az előbbi hangsúly alatt, az utóbbi hangsúlytalan esetben,
- a „ѫ” betű, eredetileg ez orrhangos „o”, de késő középkortól már azonos az „ъ” betűvel;
mindkét esetben tudni kellett, melyik betű írandó, de ez viszont megoldotta sok azonos hangzású szó megkülönböztetését.
Továbbá két ma is létező betű, mely ma csakis hangot jelezhet, korábban jelenthetett azonban nem kiejtendő betűt is:
- az „ь” betű, ma csakis a „й” hangot jelenti, 1945 előtt a szóvégi volt lágy hangot is jelentette;
- az „ъ” betű, ma csakis az „ъ” hangot jelenti, 1945 előtt a szóvégi volt kemény hangot is jelentette;
egykor ezek magánhangzók voltak: az „ь” betű ultrarövid „i” volt, de már a középkorban hangtalan lett, már csak a lágyságot jelentette, az „ъ” betű ultrarövid „u” volt, de már a középkorban hangtalan lett, már csak a keménységet jelentette.
A bolgárból kiveszett aztán a lágyság/keménység is, így ezek a szóvégi betűk már csak azt jelezték: utánuk a végződés milyen típusú, volt „kemény” vagy volt „lágy”. Ez persze előny, ma tanulni kell mikor melyik, 1945 előtt meg látszott.
Lásd ma a bolgár hímnemű névelő lehet -ът vagy -а, ill. -ят vagy -я (a bolgárban a névelő végződés), az előbbi a volt „kemény”, az utóbbi a volt „lágy” – ma tudni kell melyik szó milyen, pl. ученик (diák) és учител (tanár) – az előbbi volt „kemény” az utóbbi volt „lágy”, így névelősen az előbbi ученикът és ученика, míg az utóbbi учителят és учителя. 1945 előtt a végződésből látszott melyik melyik, az akkori helyesírás szerint ugyanis a szó ученикъ és учитель volt.
Azonban eltelt 1945-1989 között 2 nemzedék, s gyakorlatilag csak a legidősebbek ismerték 1989-ben a régi helyesírást. Ha bevezették volna újra a régi írást, hirtelen az ország 90+ %-a hibásan írt volna. Így elmaradt. Egy időben a volt bolgár cár még a régi írással írt, de amikor állandó jeleggel letelepedett Bulgáriában, ő is lassan áttért az újra.
Ma már csak egyes címek, cégnévek íródnak a régi írással, amolyan figyelemfelkeltő céllal. Íme a Banker nevű hetilap, a neve új írással Банкер, régivel Банкеръ – a címlapon egyedül a név van régiesen írva, minden más szöveg a hatályos helyesírással:
Magyar példával úgy tudom érzékeltetni: 1945-ben a kommunisták törlik a magyar ábécéből az „ly”-t, majd 1990-ben valaki vissza akarja hozni: képtelenség, hiszen már kb. senki se tudná mikor kell „j” helyett „ly”-t írni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
