1956-ról – legyen szó jogtörténeti vagy társadalomelméleti megközelítésről, mindig lehet újat mondani – jelentette ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Állam- és Jogtörténeti Tanszékének adjunktusa. Szabó Mátyás szerint a forradalom 1989-től napjainkig olyan erkölcsi mércét adott, amely máig meghatározó.
Az október 5-i, az NKE-n zajló egész napos rendezvény – az 56-os megemlékezések nyitó eseménye – külföldi meghívottja, Władysław Pęksa, a Krakkói Közgazdaságtudományi Egyetem Jogtudományi Intézetének oktatója rámutatott, hogy Nyikita Hruscsov 1956 februári beszédét követően Kelet-Közép-Európában, így Lengyelországban is nőtt a társadalmi elégedetlenség.
Poznanban például 1956 júniusában munkásfelkelés tört ki, amelyet a biztonsági erők a tüntetőkre tüzet nyitva brutálisan levertek, sőt, katonai egységeket is bevetettek ellenük. Ennek során hetven ember meghalt, több ezren megsebesültek, viszont Władysław Gomułka került a Lengyel Egyesült Munkáspárt élére, ami egyet jelentett a rendszer bizonyos fokú liberalizációjával, bár 1958-ra a folyamat megtorpant.
Szakolczai Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy többen úgy látják, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot – amennyiben „tüntetésként, felkelésként, szabadságharcként” jellemezzük, valamennyi elnevezés használható, ám szakmai szempontból fontos pontosan meghatározni, mi történt pontosan 1956 októberében. Szerinte például a forradalom egyrészt egy történelmi eseménysor megnevezése, másrészt egy olyan társadalmi megmozdulás, amelynek résztvevői egy radikálisan új politikai és társadalmi rend kialakítására tesznek kísérletet. 1956. október 23-a tüntetéssorozatként indult, amelyhez később fegyveres összecsapások kapcsolódtak, majd politikai követelések jelentek meg, amelyeket követett a társadalom önszerveződése. Ebben a forradalmi és munkástanácsoknak kiemelt szerep jutott.
Zinner Tibor (Fotó: Gecse Géza)
Zinner Tibor, a Kúria nyugalmazott főosztályvezetője, tudományos kabinetfőnök igyekezett néhány megtorlással kapcsolatos előítéletet eloszlatva, annak jogi hátterét és pontos mértékét bemutatni. Kádár János már 1957-ben egy politikai bizottsági ülésen kijelentette, hogy még egyszer nem lehet a párt a felelős a történtekért. A magyar társadalomban a mai napig él egy olyan előítélet – jelentette ki Zinner Tibor –, hogy 1956-ot követően vérbírók ültek tort a forradalmárok felett. Ezzel kapcsolatban a kutató felidézte Tutsek Gusztáv Vazul tanácsvezető bíró alakját. Az igazság azonban az, hogy az ítélet mértékének megállapításánál a népbírók a tanácsvezetőket mindig megelőzték!
Az előadó rámutatott, hogy a megtorlás során a hatalom szándékosan az 1945 februárja után Magyarországon meghonosított, és az újonnan felállított népbíróságokra bízta a piszkos munkát. 1956-ot követően ráadásul úgy alakították át azok működését, hogy a megtorlást kifejezetten rájuk lehessen bízni. Sőt, mivel a forradalom erőszakos cselekményeiben szinte kivétel nélkül munkások és a paraszti társadalomból származók vettek részt, a Kádár-rendszer számára ez politikailag kellemetlen volt. Ezért aztán „menet közben” rájöttek, hogy a statisztika javítása érdekében – továbbá azért, hogy a forradalom ellenforradalmi jellegét hangsúlyozzák, egykori fegyveres szervek tagjait, közülük főként csendőröket állítottak bíróság elé. Pedig a közülük kivégzettekből csupán egynek volt némi kapcsolata a forradalmi cselekményekben részt vevőkkel!
Ezek a kivégzések az MSZMP IKB hírhedt négypontos határozatát szolgálták, különösen azt, amelyik a Horthy-korszak megítéléséhez kapcsolódott. Zinner Tibor ismertette a különböző bírói életutakat. Ezek tevékenysége az 1960-as évek elejéig virágzott. További érdekesség, hogy bár 1985-ben Kádár János Gorbacsovnak 277 végrehajtott halálos ítéletről számolt be, az ’56 miatt kivégzett mártírok száma a valóságban legfeljebb 225 és 231 közötti lehet, az előbb említett kivégzettekkel együtt azonban jórészt fedik a Kádár mondatait. A titkos, hattagú Koordinációs Bizottság tagjai 1960. május 5-ig voltak a felelősségre vonás főszereplői, utána viszont dr. Szénási Géza legfőbb ügyész vált a politikai perekben élet és halál urává. E perek története Zinner Tibor most nyomdába kerülő könyvében immár a szélesebb publikum számára is hozzáférhető lesz.
Szerencsés Károly (Fotó: Gecse Géza)
Frey Dóra, az Andrássy Egyetem adjunktusa online előadásában a magyarországi németek és 1956 összefüggéseit vizsgálta, akik megfogyatkozott lélekszámuk ellenére részt vettek ugyan a forradalomban, de szerényebb mértékben, amiben annak is szerepe lehetett, hogy döntő többségükben kisebb vidéki településeken, főleg falvakban éltek.
Kis Dávid, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója az 1956-os csepeli eseményeket és a Budapest Hadkiegészítő Parancsnokság szerepét vizsgálta. Előadásában külön hangsúllyal tért ki arra, hogy a Csepel Vas- és Fémművek stratégiai jelentősége miatt a kerület az ellenállás egyik fontos helyszínévé vált.
Szerencsés Károly történész, az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar Történelem és Társadalom Tanszékének vezetője arról beszélt, milyen politikai és kulturális folyamatok zajlottak a világban 1956 őszén. A magyaroknak megadatott az okkal lázadás kegyelme – jelentette ki –, miközben a nyugati országokban a rockzene és az új életformák a szabadság iránti igényt erősítették.
Ifj. Bibó István (Fotó: Gecse Géza)
Ifj. Bibó István, Bibó István államminiszter fia beszámolt arról, hogy milyen volt az 1956. október 23-i tüntetés. Sem a társadalom, sem a fiatalok nem voltak felkészülve az eseményekre, szerinte ez a felkészületlenség volt a forradalom legjelentősebb tanulsága. Beszámolt emellett természetesen édesapja, Bibó István börtönéveiről, illetve arról, hogyan vált édesapja a forradalom leverése után a megtorlás egyik fő célpontjává.
Horváth Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora az 1956-os forradalom nemzetközi környezetének bemutatásakor hangsúlyozta, hogy 1955-ben az osztrák államszerződés aláírását követően mindenki arra számított Magyarországon, hogy a szovjet csapatok 1955. december 31-ig elhagyják az országot. Igaz ugyan, hogy a Varsói Szerződést Magyarország aláírta, de ebből nem következett, hogy nálunk szovjet csapatok továbbra is állomásozhattak. 1956. október 25-én egyébként maga Nagy Imre is kért Malinyin tábornoktól újabb szovjet, lehetőség szerint gyalogos csapatokat, de november 5-ét követően, amikor ezek az egységek megérkeztek, az oroszok már nem tárgyaltak vele. A szovjet csapatok magyarországi állomásozásáról csak 1957. május 27-én született a magyar és a szovjet kormány között egyezmény, ezért az 1956-os konfliktust két szocialista ország közötti első háborúnak lehet nevezni – jegyezte meg Horváth Miklós, akinek az előadása is ezt a címet viselte.
Horváth Miklós (Fotó: Gecse Géza)
Milyen hatást gyakorolt 1956 a német alkotmányjogi gondolkodásra? Szabó Mátyás, az NKE ÁNTK adjunktusa előadásában az ellenállási jog és a „militáns demokrácia” kérdését vizsgálta, megemlítve, hogy Konrad Adenauer kancellár 1956 októberében kijelentette, hogy a magyarok egy napon vissza fogják kapni szabadságukat.
Kiss Réka, a NEB elnöke az 1956-os forradalom utáni megtorlásnak a magyar ügyvédi karra gyakorolt hatásáról beszélt, megemlítve egyebek mellett azt is, hogyan szűkült az ügyvédi autonómia és a szabad védőválasztás lehetősége Magyarországon.
Ötvös István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézet Jelenkortörténeti Tanszékének vezetője arról beszélt, miért volt fontos a Kádár-rendszer számára, hogy 1956-ot ellenforradalomként jellemezze. Az „ellenforradalom” fogalma ugyanis a Kádár-rendszer legitimációjának egyik fő alkotóeleme volt.
Szoboszlai-Kis Katalin, az NKE ÁNTK Állam- és Jogtörténeti Tanszék tudományos főmunkatársa Bibó István 1956. november 4-én, az Országházban megfogalmazott nyilatkozatának történetét és utóéletét mutatta be. Bibó István ugyanis a szovjet katonai beavatkozás után is a Parlamentben maradt, és a nemzetközi közvéleményhez fordult: „Most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek és a világ szabadságszerető népeinek erejét” – idézett a kutató Bibó István felhívásából.
Gecse Géza
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
