Tisztelt Bíróság!
Megdöbbenve értesültem arról, annak ellenére, hogy tanúságtételre jelentkeztem Hegedűs Lóránt lelkész ellen indított egyházi eljárásban, a nagytiszteletű grémium nem találta indokoltnak meghallgatásomat.
A szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogával élek, amikor a nyilvánosság előtt vélelmezem és minősítem az álláspontom szerint megalapozatlan és a politikai koncepció jegyében indított perből történő tanúságtételemtől történő kizárásomat.
Ismereteim szerint, a méltatlanul ítélőszékük elé rángatott lelkész védekező beadványában nyomatékosan kérte meghallgatásomat, olyan emberként, akiről tudható a soha nem tagadott származása okán, a nem felejthető vészkorszak túlélőjeként gyászolja közvetlen családtagjait, felmenőit, a náci megsemmisítő haláltáborokban ártatlanul elpusztítottakat. (kiemelés: szerk.)
Tudható, az Önök által nem beidézett vészkorszak túlélőről az is, mert soha nem hallgatta el, hogy családja egy részét egy másik típusú haláltáborban, a bolsevik megsemmisítő táborokban ártatlanul elpusztított mártírokként gyászolja, soha el nem múló gyásszal és az ebből következő elszántsággal, a megtörtént szörnyűségek következetes és elszánt feltárásának igényével.
Az említett két tényből egyenesen következik, hogy a méltatlanul mellőzött tanúságtévőnél valóban nem működik a gyász kettős mércéje, a “politikailag korrekt ” mai -sajnos közkeletű felfogás- és gyakorlat szerint s kora ifjúságától törekszik az igazság és a történelem mind a mai napig eltitkolt szomorú részleteinek megismerésére és megismertetésére.
Egészen nyilvánvaló, hogy ezzel a gondolkodásmódjával sérti a mai politika és “közerkölcs” beilleszkedő és megfelelni szándékozó gyakorlatát, de sérti sajnos történelmi egyházaink múltját feltárni nem szándékozók törekvéseit is, amelyek szoros együttműködésben a mindenkori hazai politikával, úgy akarnak mintaként szolgálni híveiknek Isten szolgálatában, hogy mindent megtesznek a bolsevista közelmúlt egyházi gyakorlatának és az ebben szereplő papság, lelkészség és rabbiság árulásának a felderítésében. (kiemelés: szerk.)
A sajnálatosan az Önök “vészbírósága” által tudatosan mellőzött tanú is gyakran forgatta közös Hazánk legújabbkori történelemkönyvét és gyalázatos eljárásuk tükrében úgy tűnik, hogy Önökétől eltérő tényekkel ismerkedett meg, az említett gyalázatos vészkorszak túlélőjeként.
Ezek a tények, birtokba vétele alapján és a múltjának minden percével tisztán elszámolni képes ember magabiztosságával fogadta el a Hazatérés Temploma közössége felkérését megtiszteltetésként, hogy emlékezzen meg az általa is nagyrabecsült Kormányzó életművéről, szobrának leleplezésekor, 2013 november 3-án.
Engedtessék meg nekem érintettként, annak a minősítése is, hogy miközben minősíthetetlen vihar dúlt a meghitt és ünnepélyes megemlékezés és Istentisztelet alatt, egy nagyon nem történelmi szekta egyház híveinek bűntetteket is megvalósító cselekménye következtében, utólag egyetlen köz-, kereskedelmi vagy internetes média sem tett említést, Horthy Miklós Kormányzót méltató, nyilvános szolgálatomról és beszédemről.
Mintha egy úgynevezett “holokauszt túlélő”, Kormányzónk életműve előtti főhajtása nem lenne beilleszthető, korunk fősodratú “politikai korrektségébe”.
Pedig nem kell mást tenni, mint utólag elolvasni méltató beszédét, ahol hazai zsidóságunk tudatosan elhallgatott történelmi szerepéről is beszélt. Azokról, akik az 1919-es bolsevik proletárforradalom pusztításait megelégelve, nagyban hozzájárultak Nemzeti Hadseregünk és csendőrségünk megteremtéséhez és támogatták a Kormányzót, történelmi hívatása előfeltételeinek megteremtésében.
Mivel tudomásomra jutott, hogy tanúságtételi szándékaim alátámasztására, az ártatlanul megvádolt lelkész az Önök rendelkezésére bocsájtotta nyilvános beszédem, az a nem múló rossz érzésem támadt, hogy pontosan ez az oka annak, hogy a nagytiszteletű bíróság eltekintett meghallgatásomtól.
Figyelmeztetem a bíróságot, hogy mivel végig jelen voltam az ünnepi Istentiszteleten, bizonyítani tudom a felmerült vádak tarthatatlanságát.
Ebből következik a nyilvánosság előtt levonható következtetésem, mely szerint:
Nem lehet egy Nemzetnek tartós és kiszámítható egészséges jövőképe, ha nem ismeri múltjának és közelmúltjának minden részletét, bármilyen egyéni és közösségi érdekeket is sért, múltja kíméletlen megismerésével!
Nem szaporodhat történelmi egyházaink híveinek a száma és nem tölthetik be Isten által rájuk kiszabott történelmi hivatásukat múltjukkal, ha nem történik meg, a bolsevizmusban gyakorolt szerepükkel történő kíméletlen szembenézés. A kendőzetlen feltárás és közzététel, a keresztény és izraelita egyházaink főpásztorainak és papságának, illetve rabbijainak részéről, Nemzetünk és híveik, sokszor a saját családtagjaik elleni gyalázatos árulásokról.
Ismereteim szerint az Önök legfőbb testülete, a Zsinat is utoljára 2000-ben felvetette saját átvilágítását a történelmi bűnök elkövetésének beismerésének és annak közzétételének igényét, de a Testület közel kilencven százaléka elvetette!!! (kiemelés: szerk.)
Kérdem én vajon miért és milyen érdekeket szolgált ezzel, mert magyar Nemzetünkét egészen bizonyosan nem!
Még egy tényt megemlítenék és ajánlanék az igen tisztelt bíróság figyelmébe, mert egyik vádjuk tarthatatlanságát bizonyítja, mégpedig a nem sokkal korábban létrehozott Alkotmánybíróságunk hivatalos közleményében, 1991-ben hozott ítéletében felmentette a magyar csendőrséget, az 1945-ben ellene hozott megalapozatlan háborús bűnös vádak alól. (kiemelés: szerk.)
Kérem és követelem tehát meghallgatásomat, az ártatlanul megvádolt Hegedűs Lóránt lelkész ügyében, hogy igazságos, vagyis felmentő ítélet születhessen.
Ezzel nemhogy csökkenne a református egyház tekintélye, hanem igenis növekedne, úgy a híveik, mint az összmagyarságunk szemében.
Ha már sajnálatosan megkezdődött ez a minősíthetetlen és tetten érhetően politikai koncepció jegyében folytatott egyházi bírósági eljárás, tisztességes és jogszerű lefolytatásával nagyban hozzájárulhatnának az előbb-utóbb elkerülhetetlen igazságtételhez, a teljes igazság megismeréséhez és közös magyar jövőnk igazságosságon alapuló kialakításához, bármily fájdalmas is lesz ez jó néhány, eddig példaként szolgáló egyházi személyiségünknek.
Adja Isten, hogy így legyen!
Budapest, 2014. Február 1.
Reiner Péter
Nemzeti InternetFigyelő
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
