Óriási felzúdulást keltett Szerbiában, hogy a belgrádi felső bíróságon kezdeményezték Milan Nedic, Adolf Hitler szerbiai bábjának rehabilitációját. A szerb Quisling-kormány miniszterelnökét egyesek ma is felelőssé teszik 80 ezer szerb kiirtásáért és azért, mert Belgrád lett a világ első zsidómentes fővárosa.
Már több mint egy hete foglalkoztatja a szerb közvéleményt, hogy az egykori szerb nemzetiszocialista bábkormány vezetőjének leszármazottai eljárást indítottak a belgrádi felső bíróságon azért, hogy rehabilitálják a dédapjukat.
Már az első tárgyalási nap is abszurdra sikeredett: a bíróság előtt kisebb tömeg tiltakozott, majd az egyik rokon odalépett egy fiatalhoz és ezt kérdezte: „Tudta ön, hogy Nedic télen minden háztartásnak biztosította az alapvető minimumot, két zsák búzát és hat köbméter fát? Ma megtenné ezt bármelyik kormány?” Egy másik aktivista, aki egyenesen a boszniai Mostarból utazott Belgrádba hogy tiltakozzon, erre visszakérdezett: „És ön meg tudta azt, hogy az akkori kormány kizsákmányolta Szerbiát a Harmadik Birodalom érdekében?” – írja a szerb Politika.
A világháborús szerb miniszterelnök utódai most azt kérik a bíróságtól, hogy az semmisítse meg a titói jugoszláv kormány 1947-es rendeletét, melyben Nedicet és társait „a nép ellenségének” nyilvánították és megfosztották őket a vagyonuktól. De ki is volt Milan Nedic?
Az első világháború hőse
Hitler későbbi szerb bábja 1878-ban látta meg a napvilágot, a gimnázium után elvégezte a katonai akadémiát, a Balkán-háborúkban pedig már bizonyíthatta is tehetségét. Számos kitüntetést kapott, az első világháború idején ezredesnek nevezték ki, így a katonai vezetés legfiatalabb tagja lett.
A királyi Jugoszláviában tovább emelkedett a csillaga. 1934 és 1935 között a jugoszláv hadsereg vezérkarát vezette, 1939-ben a hadügyi és tengerészeti minisztérium élére került. Már ekkor sem titkolta véleményét: Jugoszláviának a hitleri Németország mellett kellene belépnie a második világháborúba.
Hitler őt választotta
Miután Dusan Simovic tábornok a britek támogatásával 1941 márciusában államcsínyt hajtott végre, bejelentette, hogy Jugoszlávia többé nem támogatja a tengelyhatalmakat. Hitler azonban kulcsfontosságúnak tartotta a balkáni térséget, nemcsak azért, mert az közlekedési útvonalként szolgált Afrika felé, hanem mert Szerbia bővelkedett a haditermeléshez szükséges nyersanyagokban.
Milan Nedic, a „nemzeti megmentés kormányának” vezetője Fotó: Wikimedia
Ezért 1941 áprilisában Németország megszállta Jugoszláviát, az országot feldarabolták, Szerbia élére pedig egy olyan politikust állítottak, akinek gyakorlatilag semmiféle támogatottsága nem volt. Ezért új embert kerestek, Milan Nedic pedig minden követelménynek megfelelt: katonai múltja miatt tekintélye volt a szerbek körében, emellett a németek jól tudták róla, hogy velük szimpatizál. Miután a németek személyesen is felkeresték, ő számos garanciát kért tőlük, többek között azt, hogy Szerbiának több területet adnak majd a jövőben. Mindez természetesen már akkor furcsán hatott, hiszen az Ante Pavelic vezette független horvát állam szintén a náci Németország oldalán harcolt.
Elszabadul a pokol
Nedic 1942. augusztus végén felállt kabinetje a „nemzeti megmentés kormánya” nevet vette fel, és azonnal kihirdette, hogy egyik célja a partizánosztagok megsemmisítése. Ebben nem sok segítségre számíthatott a németektől, akik ekkor már javában az ország „zsidótlanításával” voltak elfoglalva. A banjicai, sajnistei táborokban több tízezer szerbiai zsidót gyilkoltak meg, aminek eredményeként Belgrád lett Európa első „zsidómentes” (Judenfrei) fővárosa: a zsidók 95 százalékát megölték.
A német megszállók sokszor a Dimitrije Ljotic által vezetett Szerb Önkéntes Hadtestre is számíthattak, ami a zsidók, cigányok és partizánok kivégzésére szakosodott. Ők is segítséget nyújtottak a náci megszállóknak abban, hogy 1941 októberében két nap alatt több ezer embert mészároljanak le Kragujevácon. Mindezt Nedic kormánya tétlenül szemlélte, s bár a helyzet rendezése érdekében rendre követeléseket fogalmazott meg a németek felé, azok válaszra sem méltatták.
„Kiugrott” az ablakon
Már Szerbia területén voltak az oroszok, amikor Milan Nedic és kormánya Ausztriába helyezte át a székhelyét. A szövetséges erők itt letartóztatták a miniszterelnököt, majd kiadták a jugoszláv hatóságoknak, hogy tanúként meghallgassák a háborús bűnösök elleni perekben. Azonban mikor 1946 januárjában visszavitték Szerbiába, azonnal letartóztatták.
Február elején a belgrádi lapok azt a hírt közölték, hogy Nedic öngyilkosságot követett el: kiugrott az ablakon, amikor az őrök máshová figyeltek. Ám, tekintettel a jugoszláv állambiztonság korabeli módszereire, a mai napig rejtély, hogy valóban önkezével vetett-e véget életének a szerb bábállam miniszterelnöke, vagy egyszerűen likvidálták.
A szerb kormányépület falán
A mostani, belgrádi felső bírósági eljárás nem az első próbálkozás arra, hogy Nedicet rehabilitálják. 1992-ben a Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) beadott egy kérvényt a szerb országgyűlésnek ebben az ügyben, azonban a kezdeményezés eltűnt a süllyesztőben. A Szerb Tudományos Akadémia azonban beválasztotta Nedicet a 100 legjelentősebb szerb közé.
Később, Vojislav Kostunica miniszterelnökségének idején a szerb kormány épületének falára is kikerült Nedic portréja az egykorvolt kormányfők képe mellé. Ezt később Ivica Dacic szocialista miniszterelnök távolíttatta el.
A mostani eljárás során a politikus leszármazottai nem kockáztattak: az 56 oldalas beadványukban azt bizonygatják, hogy Nedic nem volt háborús bűnös, és úgy sértették meg az emberi jogait, hogy sosem vádolták meg, de nem is ítélték el semmiért. Ezért még tanúkat is szereztek: a következő tárgyaláson, februárban egy olyan katonatiszt is meg fog szólalni, aki azt állítja, Nedic mentette meg a szlovéneket a második világháború idején.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
