Időjóslások március hónapra
Amilyen a március kilencedik napja, Franciska napja, olyan lesz az egész hónap.
Gergely-napi szél, Szent György-napig él.
Szent Józsefkor nyissad a szőlőd, ha vízben áll is a lábad.
Márciusi jeles napok
Népi hiedelem a nagyböjt kezdetén: Hamvazószerdán tilos kenyeret sütni, mert a sertéshús megnyüvesedik, megférgesedik.
Hamvazószerdán megkezdődött a nagyböjti idő, a szent 40 nap. A gazdasszonyok kisúrolták a fazekakat, lábasokat, hogy a zsírnak még egy foltja se maradjon, és csak tökmagolajjal főztek, amit saját maguk állítottak elő.
A nagyböjti önmegtartóztatásnak többféle változatát gyakorolták a keresztény katolikus falvakban. Ebből a család minden tagja kivette a részét. Az idősebb asszonyok, de a férjhez adandó lányok is a nagyböjti szent idő alatt „negyvenőtek”. Ez azt jelentette, hogy negyven napig böjtöltek. A nap folyamán ritkán ettek és keveset. Délelőtt semmit, csak vizet ittak. Az ebédjük pirítós kenyér volt és víz. Ezt is apránként fogyasztották délután két óráig.
A napi kétszeri, húsmentes étel vasárnapra nem vonatkozott, akkor nem tartottak böjtöt. Az idős asszonyok a jó halál kegyelméért, a férjhez adandó lányok pedig jó férjért tartották a böjtöt.
Aki a „negyvenölést” nem vállalta, az többnyire böjti ételeket fogyasztott, mint tökmagolajos kenyér savanyított káposztával, kukoricakása, málé, cikóriakávé, krumpliból és lisztből készült szuszogó, amelynek a tetejére olajon pirított hagymát, vagy túrót tettek. Kedvelték a tésztaféléket, a dedellét, gömbőkét, mácsikot, mákkal, dióval, pirított grízzel. Kelt kalácsokat sütöttek szilvalekvárral, dióval, mákkal, ilyen volt a mákos frentő.
Gyakran főztek savanyú bablevest, csicseriborsó- vagy tojásos levest. Főzeléket krumpliból, lencséből, babból, sárgarépából készítettek. Finom csemege volt a gyerekeknek a mákos kukorica mézzel megcsurgatva.
Esténként a fonás és a tollfosztás alkalmával nem daloltak vidám nótákat, hanem a Bibliából, vagy szent írásokból olvastak fel. Vallásos történeteket meséltek a Szent Családról, a kis Jézusról. Néha huncut, tanulságos történeteket is meséltek. Minden este elmondták a fájdalmas rózsafüzért és archaikus népi imádságokat is az idősebb asszonyok.
Ha kimegyek az ajtóm elejbe,
Ott látok egy kőkápolnát,
Kőkápolnában kőkoporsót,
Kőkoporsóban fekszik Krisztus Urunk,
Keze, lába ki van nyújtva,
Szeme, szája be van csukva,
Aki ezt az imádságot elmondja,
Este lefektyiben, reggel főkeltyiben,
Annak hét halálos bűne bocsáttatik meg.
(Elmondta Csíriné Celleng Rozália, született 1929 Ipolybalog)
Fotó: archívum
A már megszőtt vásznakból az ügyes kezű asszonyok varrták az ingeket, gatyákat és más egyéb vászonholmit. A lányok pedig kihímezték az ingvállak ujjait, a díszes törülközőket, amit a hozományukhoz készítettek.
A férfiak kosarakat fontak, szerszámokat faragtak, javítottak és az igás állatok etetése is az ő dolguk volt, csak a szárnyas baromfi ellátása volt az asszonyok dolga.
A húsvét előtti virágvasárnapon kiszebábut hajtottak. Végigtáncoltatták a falun, hogy kivigyék a betegséget és becsalogassák a meleget, az egészséget.
Mielőtt a szalmabábut felöltöztették volna, ruhát kértek rá. Felöltöztették és ahogy táncoltatták végig a falun, kiénekelték azokat az asszonyokat, akik adtak, vagy nem adtak a kiszére ruhát.
Haj ki kisze haj ki, gyű be sódar, gömbőke,
Mézes Örzsi otthon ül, a kiszére pentőt sző.
Mézes Örzsinek van ruhája, tele is van a ládája.
Vanda Márinak nincs ruhája, üres is már a ládája.
Megházasodott a lapát, elvette a piszkafáját,
Ha elvette, hadd vegye, míg meleg a kemence.
A kiszebábut végigvitték a falun, majd a folyóhoz, patakhoz érve levetkőztették és bedobták a vízbe. Azt is figyelték, hogy sodorja a víz, mert abból arra is következtettek, hogy meddig fog tartani a hideg, a rossz idő, ami a betegséget hozta.
Mivel nagyböjti idő volt, ezért a lányok nem táncolhattak, de megtalálták a módját, hogy vidáman fejezzék be a kiszehajtást. Kapusjátékkal vonultak vissza a faluba. Két nagy lány a karjával kaput tartott, a többi láncba állt a kapuval szemben és ezt énekelték:
Mért küldött az Úrasszony, haja gyöngyöm haja,
Nektek hidat csinálnyi, haja gyöngyöm haja,
Minek nekünk az a híd, haja gyöngyöm,
Nektek azon átjárnyi, haja gyöngyöm haja.
A kapu felemelkedett és az ének alatt átvonultak a kapu alatt.
Nyisd meg leány kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem váradat, váradat,
Szita, szita pintek, szerelemcsütörtök, dobszerda!
Az utolsó szónál leguggoltak úgy, hogy a szoknyájuk szétterült.
Ezt addig énekelték, játszották, míg vissza nem értek a faluba.
Fotó: archívum
Hiedelmek a nagyhétre:
A háziasszonyok nagyszerdán befejezték a házak kitakarítását, meszelését. A szent három napon az idősebb asszonyok szigorú böjtöt tartottak. Egészen a szombati feltámadásig csak kenyeret ettek és vizet ittak. Ezt a böjti szokást „ harangkötésnek” nevezték, mert a harangok elnémulásától a feltámadásig tartott. Nagycsütörtök is gazdag hagyománnyal maradt ránk.
A palóc vidéken, de lehet, hogy más helyen is nagycsütörtök, vagy nagypéntek hajnalán a lányok a közeli patakokra, folyókra mentek mosdani és az otthon maradottaknak és az állatoknak is edényekben vizet vittek haza. Ezeken a napokon a folyóvizeknek mágikus erőt tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy amikor a katonák Jézust a Kidron-patakba lökték, ezáltal a folyóvizek megszentelődtek.
Ezen a reggelen a gyümölcsfákat is megrázogatták, hogy jó termést hozzanak. A nagycsütörtöki szentmisén elhallgattak a harangok, mert Rómába mentek. Délután késő estig Jézus keresésére indult a falu jámbor lakossága. Minden keresztet felkerestek, mind a határban, mind a faluban, és ott buzgón imádkoztak, népi szent énekeket énekeltek egy-egy előimádkozó, előénekes segítségével. Nagypéntek imádkozással telt. Az Úr koporsója mellett díszőrséget álltak a tűzoltók, a leventék, s az iskolás gyermekek tanítójuk vezetésével.
Nagyszombat reggelén a pap megszentelte a tüzet, amelynek parazsából minden család vitt haza. A parázs, vagy üszök maradékból tettek a beteg állatok ivóvizébe.
A feltámadási körmenet este napszállta után volt és végigment a falun, majd visszatért a templomba. A körmenet archaikus jelentése a gonosz kizárása az emberek világából, az otthon, a faluközösség mágikus körbevétele, védelmezése.
Lőrincz Sarolta Aranka: Palóc dédanyáink kelengyés ládája könyvéből.
Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
