Időjóslások február hónapra
Ha fénylik gyertyaszentelő az ízeléket vedd elő.
Ha Mátyás napján hideg van, kevés tojás lesz, ha meleg van, sok lesz.
Februári jeles napok, szokások, hiedelmek
Február 2. – Gyertyaszentelő Boldogasszony napja
Őseink ekkor a házban minden tüzet eloltottak, végül a gazda gyújtott tüzet, új, tiszta lánggal, a megszentelt gyertyáról.
Február 3. – Szent Balázs napja
A balázsolás régi szokása volt, hogy Szent Balázs napján a legények sorra járták a fonókat, fosztókat, és a pártában maradt leányokat, akik nem mentek férjhez a farsangban, ilyen rigmusokkal csúfolták:
Nemzetiszín pántlika, haragszik a Márika,
Nincsen neki szeretője, pártában maradt szegényke.
Február 11. – Elek napja
Ősi, tavaszkezdő pásztorkodási nap, gonoszjáró nap, dologtiltó a pásztoroknak. Nagy tüzeket gyújtottak ilyenkor, hogy elűzzék a gonoszt.
Fedémesi menyecske
Február 22. – Üszögös Péter napja
Üres nap a szántásra, vetésre. Ha ezen a napon köd van, üszögös lesz a búza. Az asszonyok lisztbe nem nyúltak, nem gyúrtak, dagasztottak, mert üszögös lesz a búza termése. Tilos nap a tyúkültetésre.
Február 24. – Mátyás napja
Ilyenkor már vetették a petrezselymet, sárgarépát, borsót, mákot, kendert, mert ha ezen a napon vetették, nem ette meg a féreg a magvakat.
Tökmagolaj sajtolása a nagyböjti időre
Februárban sajtolták a tökmagolajat. A kiszedett tökmag már megszáradt a kemence tetején, kenyérsütéskor. Ezt mozsárban alaposan összetörték, megrostálták, majd a vastagabbját kiszórták a baromfinak, míg a finomabb tökmaglisztet vászonzsákba, kapcába rakták. Ezt vitték a sajtolóba.
A legrégebbi tökmagprés topolyafából készült. Kivájták a belsejét és alul egy nyílást vájtak. Ebbe szórták a mozsárban már összezúzott tökmagot és egy kör alakú lapos fával felülről préselni kezdték, amit egy nagyobb doronggal ütöttek. Ezért hívták tökmagolajütőnek ezt az alkalmatosságot. Alul, egy nyíláson csorgott ki a tökmagolaj. A megmaradt sotolékot, amit cakknak neveztek, a gyerekeknek adták, akik elrágcsálták, kiszíva belőle a még benne maradt olajt és kenyeret ettek hozzá.
Később ezt a folyamatot már gépesítették, egy présszerű edénybe szórták a zúzott tökmagot, amit szintén felülről egy nagy lappal sajtoltak, de ezt már egy karral hajtották, nem ütővel ütötték. A sajtoló alsó nyílásán csorgott ki a zöldes színű tökmagolaj egy edénybe.
Inámi menyasszony, vőlegény
Farsangi idő
A farsangi vigasság a farsang utolsó három napján a tetőfokára hágott. A legények különféle farsangi vigasságokat eszeltek ki, ami falvanként változott. Bátorfaluban koledálni jártak húshagyó kedden. Megálltak a házak udvarában és ezt skandálták:
Hó, hó farsang, itt van mán a farsang,
Adjanak szalonnát, ha nem adnak szalonnát, letöröm a gerendát!
A gazda és gazdasszony kijöttek a házból, hoztak egy darab szalonnát, amit a legények egy kihegyezett botra, nyársra szúrtak. A gazdától egy üveg bort kaptak, megköszönték és dalolva mentek tovább, sorra minden házhoz. Amit összeszedtek, azt egy háznál közösen elfogyasztották, mert éjféltől már hamvazószerda, nagyböjt volt.
A farsangfarka vasárnaptól húshagyó keddig tartott. Ekkor a fiatalság három napig mulatott, de az idősebb asszonyok és férfiak is farsangoltak. Farsangfarkában tartották a legényavatást. A 14–18 éves fiatal legénykéket beavatták az idősebb legények sorába. Farsangvasárnap összegyűltek a kocsma nagytermében és minden fiatal legény választott magának egy keresztapát. A keresztapák felálltak egy nagy asztal tetejére és az ott sorakozó legénykéket sorra lelocsolták, borral, sörrel. Az így beavatott legény már kint maradhatott este a faluban, a táncban pedig elvihette táncolni a nagylányokat is, nem zavarhatták el az idősebb legények, mert a keresztapja megvédte.
Ipolybalogi menyasszony és vőlegény
Hiedelmek a farsangi időre
Farsang farkának első napján tilos a kútból vizet meríteni, mert a kút kiszárad.
Ezen a napon tilos volt fonni, mert a disznóhús megnyüvesedett.
Tilos volt a varrás, mert a tyúkok eltojnak.
Húshagyó kedden tilos kenyeret sütni, mert betegséget okoz.
Farsangi ételek
Kocsonya, kolbászos leves, savanyú lencseleves, bableves füstölt hússal, pampuska, herőke, tepertős pogácsa – ezt főleg kövér csütörtökön sütötték.
Farsangi lakodalmak
A régi világban évente két alkalommal voltak lakodalmak, télen farsangkor, valamint őszön, októberben, novemberben.
A lakodalom előtt az asszonyok megsütötték a fehér, fonott menyasszonykalácsot. A négy sarkára tésztából kis madárkákat formáztak. Egy kalácsot gazdagon kidíszítettek felszalagozott ágacskákkal, melyekre papírból kivágott madárkákat kötöttek. Ezt a kalácsot vitte a násznagy a fején, amikor a hérészesek mentek a lakodalmas házhoz.
Ipolyfedémesi menyasszony, vőlegény
Ipolyfedémesi lakodalom az 1920-as években
A lakodalom napja előtt egy-két héttel a vőfélyek, a druzsbák elmentek a menyasszonyhoz, aki felszalagozta a botjukat és odaadta a meghívandó vendégek névsorát. Ezért mindig kialkudtak valamit a menyasszonytól, pénzt, bort. A vőfélyek kalapja ki volt díszítve rozmaringággal, muskátlival és szalaggal, így indultak hívogatni a lakodalomba a szalagos botjaikkal.
Ezek után a rokon asszonyok magasra fölvetették a menyasszony ágyát és várták a vőlegény keresztszüleit, akik jöttek megnézni az ágyat, amiért pénzt kellett fizetniük. Tapogatták a dunyhát, a vánkosokat, milyen tollú van benne. A keresztapa kivett a zsebéből egy marék tyúktollút, hogy ezekben a vánkosokban csak ilyen ócska tollú van. A dunyhák és vánkosok semmit sem érnek.
A menyasszony keresztanyja azonban igyekezett mindezt megcáfolni. Végül egyezségre jutottak és a vőlegény keresztszülei kifizették a kért pénzt, amit odaadtak a menyasszonynak. Ekkor a vőfélyek is előléptek és megkérdezték, lesz-e elegendő enni-innivaló a lakodalomban, vagy éhezni fog a násznép. Ekkor a menyasszony részéről behoztak egy sovány bárányt. Hoztak ludat, kakast, de még kiscsikót is, hogy az is le lesz vágva ebédnek.
Amikor elérkezett a lakodalom napja, a menyasszonyt kikérte a vőfély, elbúcsúztatta a szüleitől, testvéreitől és lánypajtásaitól és elindult a nászmenet a templomba. A cigánybanda egész úton húzta a talpalávalót. Időközönként meg-megálltak és táncra kerekedtek. A hívatlanok kurjongattak.
Esik eső, hull a dara, fázik a menyasszony fara,
Hogyha fázik, betakarja, a vőlegény megvakarja!
Esküvőre való induláskor elöl ment a vőlegény és a rokonsága, utánuk pedig a menyasszony és a rokonsága. Esküvő után mindenki oda ment, ahová hivatalos volt, külön a menyasszony és külön a vőlegény rokonsága.
Ipolyfedémesi lány az 1920-as évek viseletében
A lakodalmi asztalra való ennivalót már elkészítették a szakácsnők. Az étkeket a druzsbák, a vőfélyek hordták az ünnepi asztalra, minden fogáshoz verset mondtak. Ebéd után kezdődött a tánc, a mulatozás. Este jött a vőlegény a lakodalmas népével a menyasszonyért. Amikor odaértek, a vőlegény keresni kezdte a menyasszonyt, mert sehol sem látta, elbújtatták. Helyette egy álmenyasszonyt hoztak. Ez vagy öregasszony volt, vagy férfi, aki a vőlegényhez lépett és ölelgetni, csókolgatni kezdte. Ám a vőlegény nem fogadta el, mert nem a választott arája volt. Aztán behoztak egy fiatal bárányt, egy fehér libát, de a vőlegény ezekre is azt mondta, hogy egyik sem az ő menyasszonya.
Végül bevezették az igazi menyasszonyt, akit a vőlegény örömmel fogadott. Megölelte, megcsókolta, a násznép pedig ujjongott és tapsolt. Ekkor leültették az ifjú párt az asztalfőre, a vőlegény rokonsága is leült, ettek, ittak, mulattak. Éjfél felé elbúcsúztatták a menyasszonyt, a keresztszülők imádkoztak felette, áldást adtak rá. Majd a hérészesek elindultak a vőlegény házához. A menyasszony keresztapja vitte a fején a feldíszített menyasszonykalácsot, középen égő gyertyával, de mindenki vitt valamit, kosárban kalácsot, demizsonban bort és pálinkát. A násznép egész úton dalolt, táncolt.
A vőlegény szülei már az ajtóban várták a menyasszonyt és mézes kenyérrel fogadták. Ezután következett a vacsora, amit a druzsbák, a vőfélyek szolgáltak fel, minden étek előtt verset mondva. Vacsora után gyertyás tánccal kitáncoltatták a menyasszonyt a házból, miközben ezt énekelték:
Mikor a menyasszonyt fektetnyi viszik, akkor a vőleginy az ágy alá döfik.
Hej pártám, pártám gyöngyös koszorúm, majd szögre teszlek ékes hajfonóm.
A menyasszonyt átöltöztették, menyecske lett belőle, felkontyolták és a lány ékes pártáját a szegre akasztották.
(Elmondta Nagy Matild, született 1921. Ipolyfedémes)
Ipolybalogi menyasszony és a vőfélyek
Minden faluban más-más lakodalmi szokás volt. Paláston, amikor az ifjú pár már örök hűséget esküdött egymásnak, kivonultak a templomból, rázendített a cigánybanda, és a menyasszonyt sorra megtáncoltatták a falubeli hívatlan férfiak. Ezért egy-egy pohár bort kaptak jutalmul. Az asszonyok és a gyerekek pedig a fehér menyasszonyi kalácsból kaptak egy-egy szeletet.
Bátorfaluban lakodalom előtt volt egy babonás szokás. A lakodalom előtt pár nappal egy ártatlan kislánynak Mária-szentképet, vagy szobrocskát kellett a ház előtti kis kertben elrejtenie, hogy a lakodalom napján szép idő legyen, ne essen eső, hó. Ha a menyasszony egy másik faluból volt, a lakodalom éjszakáján, amikor a vőlegény ki akarta vinni a menyasszonyt a faluból, a falu legényei elállták az utat, szalmából tüzet gyújtva. Csak akkor engedték tovább a menyasszonyt, ha a vőlegény kiváltotta, pénzzel, itallal.
(Lőrincz Sarolta Aranka: Palóc dédanyáink kelengyés ládája c. könyvéből)
Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
