ISZTAMBUL. A Göbekli Tepe törökországi régészeti lelõhelyen feltárt több mint tizenkétezer éves kõtömbök véséseinek elemzésével egy új tanulmány szerzõi arra a következtetésre jutottak, hogy azok egy üstökös maradványainak becsapódását rögzítették.
Egy i. e. 10 950-bõl származó (ennél mintegy 250 évvel idõsebb vagy fiatalabb is lehet) kõtömb, a híres „keselyûkõ” a legújabb kutatások szerint egy (esetleg több) üstökös katasztrofális következményekkel – tömeges fajkihalással és a korai civilizációk összeomlásával – járó ütközését is regisztrálta. Az ún. pleisztocén–holocén kihalási esemény (más néven Dryas kihalási esemény) egy hatalmas üstökös mintegy 10 890 évvel ezelõtti felrobbanása miatt következhetett be. Az észak-amerikai kontinensen, a Nagy-tavaktól északkeletre becsapódó üstökös egyes tudósok szerint a jégtakaró egy részének felolvasztásával és a Golf-áramlat idõleges leállításával, valamint a levegõbe kerülõ aeroszol miatt a közvetlen pusztítás mellett komoly lehûléssel is járt. Számos állatfaj, különösen a nagy testû emlõsök nem tudtak megbirkózni életkörülményeik változásával – ekkor haltak ki többek között a gyapjas mamutok, a kardfogú tigrisek, az óriásszarvasok és óriáslajhárok. A teória szerint az üstökös, illetõleg az 1200 évig tartó lehûlés a felelõs a paleoindián Clovis kultúra eltûnéséért is.
Az Edinburgi Egyetem tudósai nemrégiben nagy jelentõségû felfedezést tettek: a számos pontos bírált üstökös-becsapódási elméletet – a becsapódásnak ugyanis közvetlen nyomát máig nem találják, ám a platinának és más fémeknek a felszínhez szokatlanul közeli elõfordulása miatt a földtani elemzések mégis valószínûsítik – elõdeink csillagászati megfigyelései is alátámasztják. Martin B. Sweatman és Dimitrios Tsiktitsis a Mediterranean Archeology and Archaeometry címû szaklapban publikált tanulmánya igen nagy vihart kavart szakmai körökben. Nem kevesebbet állítanak ugyanis a szerzõk, mint azt, hogy a törökországi megalitok éppen asztronómiai céllal készültek, és egyikük a kihalási esemény jelzõkarójának is tekinthetõ.
Az üstökös becsapódása elõtt a közel-keleti vadászó-gyûjtögetõ közösségek a kiterjedt vadbúza és árpamezõknek köszönhetõen állandó táborokat állíthattak fel, ám a romló éghajlati viszonyok miatt az egyes törzsek, közösségek új típusú együttmûködésre voltak kényszerülve, hogy a terményeket megvédjék az állatoktól, kártevõktõl, rendszeresen öntözzék és termesszék azokat. Késõbb az állattenyésztés, háziasítás is átfogó társadalmi változásokat indukált, és szervezettebb letelepült közösségek, városok jöttek létre.
Paradigmaváltás küszöbén állunk
Az edinburgi tudósok szerint a Göbekli Tepénél felállított kõkörök évezredeken keresztül összefogták a környezõ népeket és az égi jelenségek megfigyelésére is szolgáltak – vagyis a becsapódás közvetve olyan nagy hatást gyakorolt az életvitelükre, hogy hosszú nemzedékeken át fennmaradtak az ezzel kapcsolatos ismeretek.
A kutatás vezetõje, Martin Sweatman a felfedezésrõl nyilatkozva aláhúzta: „Úgy gondolom, az észak-amerikai kontinensen nemrégiben kimutatott platina-anomália mellett ez a kutatás gyakorlatilag eldönti, mi okozhatta a kihalási eseményt. Munkánk megerõsíti a fizikai bizonyítékokat. Paradigmaváltás küszöbén állunk. Úgy tûnik, Göbekli Tepe az éjszakai égbolt obszervatóriumaként is mûködött. Az egyik kõtömb pedig a pusztító esemény emlékmûvének tekinthetõ, amely a jégkorszak után a történelem egyik legdrámaibb idõszaka lehetett.”
A „keselyûkõ” állat- és emberalakjainak, absztrakt szimbólumainak analízise azt is valószínûsíti, hogy nem csupán a faunában, de az embereknél is hatalmasak voltak a veszteségek – erre utal a tudósok értelmezésében a kõ alján látható fejnélküli emberalak. A tömbök elhelyezkedése és kõfaragásai alapján a létesítmény egyik legfontosabb feladata a meteorok, üstökösök figyelemmel kísérése lehetett, s az absztrakt íráskezdemények a Föld forgástengelyében bekövetkezett változást is rögzítették.
Bár a leletek kora igen impozáns, a kutatók mégsem hiszik, hogy az elsõ csillagászati feljegyzéseket sikerült volna a régészet segítségével fellelniük. „Számos paleolit barlangfestmény és tárgy alkalmaz hasonló állat- és más ismétlõdõ szimbólumokat – jelentette ki Martin Sweatman. – Ha figyelembe vesszük, hogy csillagászok szerint ez a bizonyos üstökös 20–30 ezer évvel ezelõtt érkezhetett a naprendszerbe, és jól látható, jellegzetes eleme volt az éjszakai égboltnak, nehéz elképzelni, hogy az akkor élõ emberek figyelmen kívül hagyhatták volna.”
Rejtélyes szimbólumok
A „keselyûkövön” kívül egyébként Göbekli Tepe számos megalitja alátámasztja a katasztrófa-elméletet a tudósok szerint. Egy másik kövön található rókaalak egy meghatározott szögbõl bekövetkezett kozmikus eseményre utal. Más alakzatok – így a kígyószimbólumok – szintén egy üstökös közeledtét rögzítik. Két további kõtömbön a Tauridák meteorraj iránti különleges érdeklõdést fedezték fel Sweatmanék – az õszi égbolton ma is rendszeresen megjelenõ hullócsillagok, az Encke-üstökössel együtt, az elképzelések szerint egy sokkal nagyobb üstökös maradványai és a tömeges kihalási eseményhez is közük lehet. Természetesen a tudósok nem zárják ki, hogy a leleteknek más csillagászati értelmezésük is lehet, ám egységes teória egyelõre – a fent ismertetetten kívül – nem született. További régészeti feltárások is várhatók Göbekli Tepe és a közeli Karahan Tepe lelõhelyein, amelyek megerõsíthetik vagy megcáfolhatják e feltételezéseket.
A felfedezések helyszíne alighanem számos lelettel fogja még gazdagítani a tudományt, ugyanis becslések szerint a lelõhely bizonyos részei 95 százalékban feltáratlanok. Itt találhatók az emberiség legkorábbi ismert körtemplomai, amelyek több ezer évvel elõzik meg Stonehenge-et. Elõször a Német Régészeti Intézet kutatócsoportja végzett itt ásatásokat 1996-tól évtizedekig, bár már 1963-ban felfedezték a romokat – csak akkor még sokkal késõbbre datálták és nem tulajdonítottak kiugró jelentõséget nekik. A szíriai határtól nem messze fekvõ lelõhelyen a felszín alatt több, álló oszlopok alkotta kõkör is található, amelyek más-más stílusban és mûvészi igényességgel készültek.
A régészek egyelõre arra sem találtak feleletet, mi az oka annak, hogy a belsõ kõköröket csak néhány évtizedig használták, majd gondosan betemették, újabb és újabb kõköröket alakítva ki körülöttük. Az absztrakt, még megfejtetlen szimbólumok sokasága mellett igen sokfajta állatot felvonultatnak a faragások: oroszlánt, vadtulkot, vadkant, rókát, gazellát, szamarat, kígyót és más hüllõket, számos ízeltlábút és sok-sok madarat is megörökítettek. A T-alakú oszlopok akár embereket is szimbolizálhattak, tekintve, hogy karokat és a hasi részre ágyékkötõt is véstek.
A kõtömbök kifaragásához, mozgatásához igen fejlett szervezés kellett, legalább 500 ember összehangolt mozgatására és természetesen elhelyezésükre, táplálásukra is szükség volt, bár állandó településre utaló nyomokat eddig még nem találtak. A hely minden bizonnyal szakrális jelentõséggel bírt az újkõkori emberek számára, ám az i. e. 9–8. évezredben elvesztette jelentõségét.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
