A világ egy autópályán halad a klímapokol felé, és a lábunk a gázt tapossa. António Guterres ENSZ-főtitkár ezzel a metaforával próbálta nyitóbeszédében felrázni a COP27 klímakonferenciára érkező résztvevőket.
Ez a kijelentés első hallásra erősnek tűnhet, de egyre szaporodnak azok a tanulmányok, melyek szerint a világnak már rendkívül kevés esélye van arra, hogy az iparosodás előtti szinthez képest mért globális felmelegedés üteme ne haladja meg a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott 1,5 °C-ot. Egy, a napokban megjelent tudományos cikk szerint a világ már csak 380 milliárd tonna szén-dioxidot bocsáthat ki a légkörbe, ha ezt a klímacélt be szeretné tartani. A jelenlegi globális szén-dioxid- kibocsátást figyelembe véve ez a mennyiség már csak kilenc évre elegendő, ezért nagy bizonyossággal elmondhatjuk, hogy az elkövetkező évtizedekben Földünk klímája melegebb lesz, mint azt szeretnénk.
Ki kell mondanunk, hogy ha az 1,5 °C-ot életben akarjuk tartani, akkor az elkövetkező évtizedben a világ szén-dioxid-kibocsátását mintegy 45 százalékkal kellene csökkenteni. Technikailag ez ugyan nem lehetetlen, de a jelenlegi globális termelési és fogyasztási trendek mellett ez nem tűnik reálisnak. Elég csak arra gondolni, hogy Kína 2022 első kilenc hónapjában a villamosenergia-szükségletének a 69 százalékát széntüzelésű erőművekben állította elő, és az ukrán–orosz háború Európában is megnövelte az ilyen típusú erőművekben előállított villamos energia mennyiségét. A globális klímaváltozás elleni küzdelmet az USA és Kína között kiéleződő geopolitikai ellentétek is nehezítették, míg Brazíliában az esőerdők rekordtempóban tűntek el.
Ezért is számít a COP27 klímakonferencia egyik legfontosabb témájának a globális klímaváltozás társadalmi és gazdasági hatásainak enyhítése, különös tekintettel a legjobban sebezhető fejlődő országokra. Az extrém időjárási viszonyoktól legjobban fenyegetett fejlődő országok ennek ellenére elégedetlenek a fejlett országok szerepvállalásával, melyek történelmi szén-dioxid-kibocsátása nagyban hozzájárult a jelenlegi klímahelyzethez. A fejlődő országok például nehezményezik, hogy a fejlett országok 2020-ra évi 100 milliárd dolláros pénzügyi támogatást ígértek a fejlődő országoknak, de ezt az ígéretet a mai napig nem teljesítették teljes mértékben. Az afrikai országok ezért közösen szólították fel a fejlett országokat arra, hogy ismételten kötelezzék el magukat az ígért pénzügyi támogatás mellett. A fejlődő országok ezen felül a globális klímaváltozás által okozott veszteségek és károk pénzügyi kompenzációját várják el a fejlett országoktól, amiről ezek – néhány kivételtől eltekintve – nem nagyon akarnak hallani.
Habár a COP27 klímakonferenciából még majdnem egy hét van hátra, jelenleg úgy tűnik, hogy ez a felejthető évjáratok közé fog tartozni. A gazdaságilag fejlett és a fejlődő országok közötti ellentétek jelenleg áthidalhatatlannak tűnnek, és félő, hogy érdemi előrelépés nem fog történni a legfontosabb témákban. Lehet, hogy a COP27 második hetének új lendületet ad az, hogy Joe Biden és Hszi Csin-ping újraélesztették a világ két legnagyobb gazdaságának néhány hónappal ezelőtt befagyasztott klímaügyi együttműködését. Ez rendkívül fontos hír, ugyanis a világ két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója nélkül igazán jelentős kibocsátáscsökkentés elképzelhetetlen. Ennek ellenére azonban még mindig érvényes, hogy a világ a klímapokolba tart, és egyre kevesebb az időnk arra, hogy letérőt találjunk az oda vezető útról.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
