„Hűséges papot rendelek magamnak, aki szívem és szándékom szerint jár el; tartós házat építek neki” – május 7-én délelőtt tíz órakor ennek a Sámuel első könyvéből (2,35) való versnek az éneklésével kezdődött a Szent Péter-bazilikában a szentmise a leendő pápáért (pro eligendo Romano Pontifice), melynek főcelebránsa Giovanni Battista Re bíboros, a bíborosi testület dékánja volt.
Giovanni Battista Re bíborossal koncelebráltak a a választó bíborosok is. A mise könyörgésében arra kérték Istent, az örök pásztort, hogy neki tetsző pásztort adjon Egyházának, olyat, aki szent életű, s éber gondossággal vezeti Isten népét.
Az alábbiakban Re bíboros teljes homíliájának fordítását közreadjuk.
Az Apostolok cselekedeteiben azt olvassuk, hogy Krisztus mennybemenetele után, pünkösdre várva mindannyian állhatatosan, egy szívvel-lélekkel imádkoztak Máriával, Jézus anyjával együtt (vö. ApCsel 1,14).
Pontosan ezt tesszük mi is néhány órával a konklávé kezdete előtt, az oltár mellett elhelyezett Szűzanya tekintete alatt, ebben a Péter apostol sírja fölé emelt bazilikában.
Érezzük, hogy együtt van velünk Isten egész népe a maga hitével, pápa iránti szeretetével, bizakodó várakozásával.
Azért vagyunk itt, hogy a Szentlélek segítségét kérjük, hogy az Ő világosságáért és erejéért könyörögjünk, hogy
Az imádság, a Szentlélek segítségül hívása az egyetlen helyes és megfelelő magatartás, amikor a választó bíborosok egy rendkívül nagy emberi és egyházi felelősséggel járó cselekedetre, egy kivételes jelentőségű választásra készülnek; egy olyan emberi cselekedetre, amelynél minden személyes megfontolást félre kell tenniük, elméjükben és szívükben egyedül Jézus Krisztus Istenére, valamint az Egyháznak és az emberiségnek a javára kell gondolniuk.
Az evangéliumban [Jn 15,9–17] olyan szavak hangzottak el, amelyek Jézus végrendeletként is értelmezhető legfőbb üzenetének szíve közepéhez vezetnek bennünket. Ezeket a szavakat búcsúvacsorájának estéjén mondta apostolainak az imádság helyéül is szolgáló felső szobában: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” Aztán mintha pontosítani akarná, mit is jelent az, hogy „amint én szerettelek benneteket”, és jelezni szeretné, milyen messzire kell elmennünk szeretetünkben, Jézus hozzáteszi: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12).
Ez a szeretet üzenete, melyet Jézus „új” parancsnak nevez. Azért új, mert pozitív formában fogalmazza meg és jelentősen kibővíti az Ószövetség figyelmeztetését, amely így szólt: „Ne tedd másokkal azt, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.”
Jézus az utolsó vacsora kezdetén meglepő gesztussal adott példát erre a szeretetre: leereszkedett mások szolgálatára, és megmosta az apostolok lábát, nem tett kivételt, az őt eláruló Júdást sem zárta ki.
Jézusnak ez az üzenete kapcsolódik ahhoz, amit a mise olvasmányában hallottunk [Iz 61,1–3a.6a.8b–9], melyben Izajás próféta emlékeztetett bennünket arra, hogy a pásztorok alapvető tulajdonsága a teljes önátadásig menő szeretet.
A mai eucharisztikus ünnep liturgikus szövegeiből tehát a testvéri szeretetre, egymás segítésére, valamint az egyházi közösségért és az egyetemes emberi testvériségért végzett elkötelezett munkára kapunk meghívást. Péter minden utódjának feladatai közé tartozik, hogy növelje a személyek közötti közösséget: az összes keresztény hívő közösségét Krisztussal; a püspökök közösségét a pápával; a püspökök közösségét egymással. Ez nem egy csak magára gondoló közösség, hanem az emberek, a népek és a kultúrák közösségét szolgálja; arra irányuló közösség, hogy az Egyház mindig „a közösség otthona és iskolája” legyen.
Erős felhívást kapunk az Egyház egységének fenntartására is a Krisztus által az apostolok számára kijelölt úton.
Minden pápa Pétert és küldetését jeleníti meg, s így Krisztust képviseli a földön; ő a szikla, amelyre az Egyház épült (vö. Mt 16,18).
Az új pápa megválasztásával nem csak emberek váltják egymást, hanem mindig Péter apostol tér vissza.
A választó bíborosok a Sixtus-kápolnában adják le szavazatukat, ahol – ahogy az Universi dominici gregis apostoli konstitúció mondja – „minden együtt van ahhoz, hogy Isten jelenlétének tudatát ébressze, aki előtt egy napon mindegyikünknek meg kell jelennünk ítéletre”.
II. János Pál pápa a Római triptichon című könyvében azt a kívánságát fejezte ki, hogy a szavazással járó nagy döntés óráiban a Bíró Jézusnak Michelangelo által festett fenyegető alakja mindenkit arra a nagy felelősségre emlékeztessen, hogy a „szent kulcsokat” (Dante) a megfelelő kezekbe helyezze [vö. Római triptichon. Elmélkedések, ford. Zsille Gábor, Thullner Zsuzsanna, Új Ember, Budapest, 2003].
Imádkozzunk hát, hogy a Szentlélek, aki az elmúlt száz évben egy sor igazán szent és nagy pápát adott nekünk, Isten szíve szerinti új pápát ajándékozzon nekünk, az Egyház és az emberiség javára.
A mai világ sokat vár az Egyháztól azoknak az alapvető emberi és lelki értékeknek a megőrzésében, amelyek nélkül az emberi együttélés nem fog javulni, és nem hoz jót a jövő nemzedékeknek.
A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház anyja, járjon közben, hogy a Szentlélek világosítsa meg a választó bíborosok elméjét, és tegye őket egyetértővé egy olyan a pápának a megválasztásban, amelyre korunknak szüksége van.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
