Az afféle maradi magyar, mint amilyen én is vagyok, csak kapkodja a fejét, hogy mi a nyavalya történik Amerikában? Már korábban is voltak jelei annak, hogy ott valami nagyon elment. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált az amerikai társadalom belső hasadtsága, de a Floyd halála után bekövetkezett események minden képzeletet felülmúlnak.Szobordöntögetés, rendőrség-feloszlatás, utcai zavargások. S mindez a szolidaritás jegyében. Ez a már társadalmi méretű zavar éles ellentétben áll egy ismert, és világszerte sokak által sokáig elfogadott Amerika-képpel. Amerika nemcsak a világ első számú nagyhatalma, hanem az emberi jövő szimbolikus tere, ahol fajra, színre, kultúrára való tekintet nélkül valamiféle nagy Amerika-álomban mindenki megtalálhatja a maga boldogulását. Mert Amerika egyesít.Aztán most mintha az látszana bebizonyosodni, hogy az amerikai álom mégsem működik.A látszólag egységes amerikai társadalom mintha darabjaira esne szét, mintha hirtelen nyilvánvalóvá válna, hogy az amerikai idea mégsem volt képes felszámolni és meghaladni mélységes történelmi feszültségeit, legfeljebb csak eltakarni ideig-óráig. S most valami robbant.Természetesen a fehér és a fekete Amerika közti mai nyilvánvaló feszültség magyarázatához vissza kell menni a múltba. Könnyű és eléggé cinikus magyarázat lenne annyival elütni a dolgot, hogy annak idején nem kellett volna fekete rabszolgákat cipelni az országba. Megtörtént. S mint ma kiderült, ez máig ható, kódolt, s már alig-alig kezelhető feszültség forrása lett. A történelem visszaszólt.De nem ez az érdekes. Az érdekes a fekete és a fehér Amerika közti feszültség magyarázata. Van ugyanis egy uralkodó nézet, a mai politikai szóhasználatban ez a liberalizmus, amely úgy gondolja, hogy a probléma gyökere a rasszizmusban van. A mai amerikai zavarnak az az oka, hogy a fehér amerikaiak jelentős része egyszerűen rasszista. Nem eléggé elfogadó és befogadó. Nincs benne szolidaritás. Szegregál. Ezért hát küzdeni kell a rasszizmus minden formája ellen, de nem csak a jelen szintjén, hanem újra kell írni az amerikai történelmi tudatot is. A múlt ikonikus szereplőinek szobrait mint a közösségi identitás nyilvános kifejeződéseit el kell tüntetni. A rendőrséget mint a fehér hatalom megtestesülését fel kell számolni. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez így nem mehet tovább, s az amerikai fehér társadalomnak meg kell értenie, hogy a rasszizmus minden formáját meg kell haladnia. Ez ad létjogosultságot a mai tüntetéseknek és zavargásoknak.Ez tragikus. Ezzel ugyanis ki van jelölve az a beszédmód, amellyel a fekete és a fehér Amerika közti feszültséget kezelni lehet. A probléma leegyszerűsödik a rasszisták és az antirasszisták közötti küzdelemre. A rassz, a faj válik a feszültség értelmezésének fő kategóriájává.Ez nyilvánvalóan zsákutca. Történelmi tévedés, amelytől, úgy tűnik, a mai liberalizmus nem tud szabadulni. A tévedés abból az alaptételből ered, hogy minden ember egyforma, hiszen az emberiség egy. S ha különböző etnikai embercsoportok nem tudnak együtt élni, ha konfliktus támad közöttük, akkor annak a rasszizmus az oka. Nosza hát, le kell küzdeni a rasszizmust. Sőt, világuralmi ideológiává kell emelni. Ám, hogy hol van a rasszizmus vége, azt nem lehet megmondani, miután minden utalás az etnikai embercsoportok közti különbségekre már rasszizmusnak számít.Természetesen nem állítom, hogy rasszizmus nincs. Van. Ám a fekete és a fehér Amerika közti feszültséget csak és kizárólag faji alapon magyarázni meglehetősen leegyszerűsítő és félrevezető.Sokkal inkább tudomásul kellene venni azt az egyszerű igazságot. hogy a történelmi identitáshagyományokat nem lehet csak úgy egyszerűen felszámolni annak a tételnek az alapján, hogy minden ember egyforma. Nem az. Évszázadokon átnyúló közösségi életformák, mentalitások, magatartásminták uralják a történelmet. Az a liberális nézet, hogy ezeket a különböző identitásformákat minden további nélkül egyesíteni lehet egy társadalmon belül az elvont „ember” eszméjében, téves előfeltevésen alapul.(…)tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
