1951. június 22-én délután kettő óra körül két egymást követő tompa robbanás döreje törte meg a paprikatermesztéséről híres Duna menti község, Fajsz kora délutáni csendjét. A robbanások hangja a közeli folyam felől érkezett.
Hamarosan elterjedt a hír a faluban, hogy a fajszi kikötőből nem sokkal korábban kifutott, zsúfolásig megtelt Dömös személyszállító gőzös felrobbant, és a mélybe merült. A község főterén álló templom harangjait félreverték, és aki csak tehette, kerékpáron, lovas kocsin vagy gyalogosan, elindult a kikötő felé.
„Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.”
(Lukács evangéliuma, 12.2.)
Egészen az 1960-as évekig a vasút után a folyamhajózás számított a második legjelentősebb tömegközlekedési ágazatnak. Az autóbusz-közlekedés az 1940-es évek végén és az 1950-es években még épphogy bontogatni kezdte a szárnyait, ezért is játszhatott a folyami hajózás igen fontos szerepet a vasút mellett, ezekben az időkben.
A nyári időszakban különösen népszerűnek számított a Mohács-Budapest közötti folyamhajózási szakasz, főleg a kistermelők körében, akik sokkal több árut vihettek magukkal hajón a budapesti piacokra, mint vasúton.
Egy „kofajárat” köt ki a pesti rakparton, a századforduló környékén FORRÁS: FORTEPAN
(Nem véletlenül hívta a korabeli köznyelv szarkasztikusan „kofajáratoknak” ezeket a menetrend szerint közlekedő hajójáratokat.) De nemcsak a „dolgozó parasztság”, hanem a Duna menti kisvárosok polgárai körében is nagy népszerűségnek örvendett a személyhajózás az 1950-es években.
A dunai folyami személyforgalom egészen az 1960-as évek elejéig jelentős közlekedési ágazatnak számított FORRÁS: FORTEPAN
A hajós utak persze tovább tartottak, mint a vonatozás, ám volt egy nagy előnyük, nem kellett átszállni, és sokkal kényelmesebben lehetett utazni a tágas fedélzettel, étteremmel, napozóterasszal ellátott gőzösökön, mint a szűkös vasúti kupékban. És hát azt se felejtsük el, hogy az 1940-es, 1950-es években még sokkal nyugodtabban, lassabb tempóban zajlott az élet, mint napjainkban, kevésbé voltak sietősek akkortájt az emberek.
A magyar folyamhajózási flotta történetében kettő Dömös nevű gőzöst is fellelhetünk. Az első, még a 19. század végén 1883-ban épült Dömös 1944-ben, a második világháború harci cselekményei miatt merült hullámsírba a Tiszán. A történetünkben szereplő másik hajó 1916-ban állt szolgálatba a Ferenc Ferdinánd-hajóosztály egységeként, amely vízre bocsátásakor a „József főherczeg” nevet kapta. A 61,8 méter hosszú és 8 méter széles lapátkerekes gőzös meghajtásáról egy 550 lóerős háromexpanziós gőzgép gondoskodott.
A Dömös 1947-től Mohács és Budapest között közlekedett FORRÁS: FORTEPAN
A kor hajóépítési stílusának megfelelően az ex-„József főherczeg” elegáns gőzösnek számított, amelyen többek között étterem, szalon, séta- és napozófedélzet szolgálta az utasok kényelmét. Külsőre pont úgy nézett ki, mint a ma étteremhajóként működő Kossuth, amely a Lánchíd közelében, a Duna-korzó mentén horgonyoz. A hasonlóság nem véletlen, mivel mindketten a Ferenc Ferdinánd-hajóosztály egységei voltak.
A Dömös, csakúgy mint a Kossuth, a Ferenc Ferdinánd-hajóosztályhoz tartozott FORRÁS: FORTEPAN
Az 1919-es kommün idején a hajót megfosztották a proletariátus számára vörös posztónak számító „burzsuj” nevétől, és először – ki tudja, miért – Varjúra, majd pedig Dózsa Györgyre keresztelték át. A hajó csak a Tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban kapta vissza az eredeti nevét. A gőzös túlélte a második világháború pusztításait is; a nyilas uralom összeomlásának heteiben, a nemzetvezető, Szálasi Ferenc általános kitelepítési utasításának megfelelően, az akkor még a Nagynémet Birodalomhoz tartozó Ausztriába hajózták át, más folyami egységekkel együtt.
Szálasi Ferenc 1944. október 16-án vette át a hatalmat. 1945 elején elrendelte a kitelepítést, ami a nyilas uralom alatt maradt országrész közlekedési eszközállományát, így a dunai gőzhajókat is érintette FORRÁS: BUNDESARCHIV
Más kimenekített hajóegységekkel együtt 1946-ban visszakerült Magyarországra, ahol az akkor megalakult MESZHART, a Magyar-Szovjet Hajózási Vegyesvállalat birtokába került.
A Dömös lapátkerekes gőzös fotója, 1950 körül FORRÁS: HAJÓREGISZTER
József főherceg neve azonban nemcsak Kun Béláék, hanem Rákosi Mátyásék számára sem csengett valami túl jól, ezért a gőzös nevét először szimplán Józsefre, majd pedig, hogy senkiben se támadhasson semmiféle nosztalgia holmi koronás fők iránt, végül Dömösre keresztelték át. A Dömös 1947-től a Dunán, Mohács és Budapest között teljesített menetrendszerinti járatokat.
Sohasem fogjuk már pontosan tudni, hányan lehettek az elátkozott gőzösön
1951. június 22-én is úgy indult a nap, mint máskor. A Dömösre már Mohácson igen sokan szálltak fel, főleg kistermelők a közeledő hétvégi budapesti piacnap miatt. A források ellentmondásosak abban a tekintetben, hogy egy 22 fős általános iskolás gyerekekből álló csoport is felszállt-e a Dömös fedélzetére, a fennmaradt visszaemlékezések közül több határozottan azt állítja, hogy igen.
Egy ritka színes fotó a Dömösről FORRÁS: ORIGO
A Dömös kikötött Baján, majd Budapest felé haladva a közbenső kikötőkben is. Mind a mai napig nem került elő hiteles forrás arról, hogy a tragédia pillanatában hányan tartózkodhattak a hajón. Ennek az az oka, hogy sokan csupán az egyik állomásról a következő hajóállomásig tartó helyközi útra vették igénybe a gőzöst, így az utaslétszám kikötőről kikötőre folyamatosan változott.
Már sohasem fog kiderülni, hányan lehettek a Dömös fedélzetén (A képen az egyik testvérhajó, a Leányfalu látható) FORRÁS: FORTEPAN
Az egyik ismert összesítés szerint a tragédia bekövetkezésekor a 14 fős személyzeten kívül 96 utas tartózkodott a gőzösön, de sokkal valószínűbb, hogy ennek a létszámnak csaknem a duplája lehetett a hajón. A leginkább elfogadható egyik forrás, Csapai Lajos közlése szerint 200-250 ember tartózkodhatott a hajó fedélzetén, miután a Dömös elhagyta a fajszi kikötőt.
Mivel a Dömös ekkorra már jelentősebb késést halmozott fel, a gőzhajó parancsnoka, Pákolicz Mihály kapitány arra utasította Farkasdi József első kormányost, hogy vágják le a Kovács-fok felőli kanyart. A vízállás magas volt, ezért a manőver nem számított kockázatosnak.
A Dömös a budai királyi vár előtt, az 1930-as években FORRÁS: HAJÓREGISZTER
Amit Pákolicz kapitány nem tudhatott, hogy a hajóállomás és a Kovács-fok között egy 1944-ben ledobott brit akusztikus akna lapul a vízzel elborított homokpadba ágyazódva. Magyarország ellen Budapest 1944. április 3-i szőnyegbombázásával vette kezdetét az amerikai 15. légi hadsereg bombázóoffenzívája.
A 15. légi hadsereg vezérkara egy magyarországi bevetést tervez FORRÁS: U.S. AIR FORCE PHOTO
A hadműveletben a Royal Air Force, a brit királyi légierő Dél-Olaszországba telepített egységei is részt vettek. Amíg az amerikaiak nappali bombatámadásokat hajtottak végre az ország ipari és közlekedési célpontjai ellen, addig a britek éjszakai bevetéseket repültek.
1944. április 8-án éjjel kezdődött el a Gardeding fedőnevű hadművelet, a Duna elaknásítása.
A brit kétmotoros Vickers Wellington bombázók, illetve az angolok által is használt amerikai négymotoros Consolidated B-24 Liberatorok októberig összesen 1 382 aknát dobtak a Dunába, ami mintegy 200 különféle hajó pusztulását okozta a háborús években.
Brit Vickers Wellington bombázógépek bevetés közben FORRÁS: RAF PHOTO
A ledobott aknák helyzetének felderítésére éjszakai figyelőszolgálatot szerveztek a folyam mentén.
Fajsz térségében összesen négy ledobott aknát figyeltek meg, amelyek közül egy az iszapba fúródva a kioldása után felrobbant, egy másikat a tűzszerészek robbantották fel vontatott mágneses rudak segítségével, a harmadikra később pedig ráfutott a Struden német motoros hajó.
A negyedik akna betemetődött a Struden roncsa körül kialakult homokzátonyba.
1951. június 22-én teljesedett be a Dömös végzete
Közvetlenül a háború után még rendszeresen kikerülték, de később feledésbe merült, illetve az 1951-es nagy áradás kimosta a halálos robbanóeszközt, és a sodrás odébb görgette az eredeti helyétől.
Az aknamentesítést már 1945 végén elkezdték, és 1950-re befejezettnek jelentették.
A Dömös kapitánya mindezért nem számított semmilyen előre nem látható veszélyre akkor, amikor a rövidebb kerülő manőverre adott utasítást.
Amikor a Dömös a feledésbe merült akna fölé ért, az alattomos robbanószerkezet működésbe lépett. A hajó fedélzetén kellemes, oldott hangulat uralkodott, sokan a fedélzeti nyugágyakban heverve élvezték a kora nyár napsütést, mások beszélgettek, vagy éppen a hajóbüfében italoztak.
Az idilli hangulatnak délután kettőkor a hatalmas detonáció robaja vetett véget.
A robbanás a hajó tatbalodalán, az orrfedélzet mögött, a kapitányi híd vonalában egy másfél-két méter széles léket nyitott a vízvonal alatt.
A Dömös az 1940-es években, a budai rakpartnál horgonyoz FORRÁS: FORTEPAN
A hatalmas erővel beáramló víz betört a kazánházba; ez okozta a másodlagos detonációt, a kazánrobbanás miatt. A robbanás erejétől a hajó kettétört, a tat leszakadt, az orrfedélzet pedig felágaskodott, és egy ideig felfelé meredve állt ki a vízből, majd az is elsüllyedt.
Azoknak volt a legnagyobb szerencséje, akik a fedélzeten tartózkodtak, és a detonáció okozta légnyomás a vízbe repítette őket.
A gőzös belső tereit elárasztó vízből viszont sokan nem tudtak már kimenekülni.
Legelőször a parton horgászók értek a süllyedő gőzöshöz, akik, látva a katasztrófát, azonnal a csónakjaiba ugrottak, és ahogy csak erejükből tellett, sietve a Dömös roncsához eveztek, hogy mentsék a bajbajutottakat.
Az egymás után történt két robbanás dörejét a közeli Fajszon is jól lehetett hallani.
Az első pillanatok bizonytalankodásának, hogy talán a honvédség gyakorlatozik a közelben, gyorsan véget vetett a Duna partjáról a faluba segítségért érkező egyik horgász, aki elsőként hozta a hírt, hogy süllyed a Dömös.
A plébános a hír hallatán azonnal félrehúzatta a harangokat, az egész község felbolydult, és aki csak tehette, rohanvást igyekezett a katasztrófa helyszínére.
Csak a hajókémény látszott ki a vízből FORRÁS: NTF.HU
Több fajszi is volt, akiknek a hozzátartozóik felszálltak a Dömösre. Így például egy helyi cigányasszony leánya és leendő vője; akik éppen Budapestre indultak esküvői ruhát venni, amire már soha nem kerülhetett sor.
De a Dömössel együtt szállt hullámsírba az a fajszi testvérpár is, akiket később holtukban összeölelkezve találták meg a roncsban.
Még javában tartott a mentés, amikor befutottak az ÁVH emberei is. Az ávósok a szemtanúkra vadásztak, akikkel egyenként „elbeszélgettek”, szigorúan megfenyegetve őket azzal, hogy senkinek sem nyilatkozhatnak a tragédiáról.
Az Államvédelmi Hatóság, a „munkásosztály ökle”, a rákosista diktatúra legfontosabb elnyomószerve volt FORRÁS: FORTEPAN
Még ki sem szedték az összes holttestet a mélybe süllyedt Dömös roncsából, amikor már megkezdődött az eltussolási hadművelet.
Az MTI másnap egy nyúlfarknyi, pársoros hírben tudósított a tragédiáról azzal, hogy „szinte mindenkit” sikerült megmenteni, és nem ismeretes, hogy mi okozta a Dömös tragédiáját.
A nyúlfarknyi MTI-hír a Dömös pusztulásáról a Szabad Népben FORRÁS: NTF.HU
Pedig már a legelső vizsgálat is egyértelművé tette, hogy a 360 kilogramm robbanótöltetet tartalmazó brit Mk.1 típusú világháborús akna okozta a gőzös tragédiáját.
Mivel Rákosi Mátyás korábban bejelentette, hogy „hősies munkacsatában” aknamentesítették az egész Dunát, nyilván nem lehetett meghazudtolni „pártunk és népünk bölcs vezérét, Sztálin legjobb magyarországi tanítványát”. A Dömös tragédiáját ezért hallgatásra és feledésre ítélték.
Rákosi Mátyás, „Sztálin legjobb magyar tanítványa” FORRÁS: FORTEPAN
A források elégtelensége miatt mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi volt az áldozatok tényleges száma.
Egy tény: egyedül csak Fajszon 34 összeégett áldozat holttestét földelték el, és a Dömös katasztrófájából Tolnánál, Faddnál, és Mohácsnál is fogtak ki, illetve helyeztek végső nyugalomra áldozatokat. (Egy apa csak a katasztrófa után két héttel később tudta Mohácson azonosítani a tragédiában eltűnt kilencéves kislánya holttestét.)
Óvatos és reális becslések szerint 60-70 halálos áldozat veszhetett oda Magyarország folyamhajózási történetének legnagyobb civil balesetében.
Felhasznált források:
György Sándor: Halálos hajóút – A Dömös gőzös tragédiája (Napi Történelmi Forrás, 2014. 04. 09)
Kalocsa Blog: Dömös – A végzet hajója (2010. 02. 02.)
Fekete Elza: A Dömös áldozataira emlékeztek Fajszon (Kalocsai Néplap, 2010. 06. 09.)
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
