Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.
„Szellemi képessége magas színvonalú. Céljainak elérésében gátlástalan. Önszempontú valóságmagyarázat és makacs öntörvényűség jellemzi. Hiú, (…) belső gyöngesége és kisebbértékűsége miatt nagyra értékeli az erőt. Erőszakosságra hajlik. Memóriája különleges kapacitású. Adni nem tudó, kicsinyes és makacs személyiség. Sablonos utakon futó gondolkodása tipikusan dogmatikus, (…) hízelgéssel becsapható, dicséretsóvár ember. Önmagáról minden pozitívumot felnagyít, (…) türelmetlen és kíméletlen. Kórlélektanilag paranoid. Gyanakvása kóros mértékű. Senkiben sem tud bízni. Színészi készségei jók, folyton színlel. Meg tud győzni másokat…”
Az iménti jellemzéssor csak töredéke annak a jellemrajznak, amelynek egyetlen megállapítására sem lehet büszke az alanya: Rákosi Mátyás. A látlelet készítője dr. Bagdy Emőke, akinek fogalma sem volt arról, kinek a Rorschach-tesztjét tartja a kezében. A teszt négy évtizeddel korábban készült, Szondi Lipót pszichológus tipológiai elemzéséhez, amelyhez festők, írók, tudósok, politikusok adták az „arcélüket”. Mestere kérésére Kozmutza Flóra készítette Rákosiét, Illyés Gyula felesége. Hogy a népvezér miért állt kötélnek? Túlzott önbizalma és hiúsága tette óvatlanná.
Az, hogy a teszt pontosan visszaadta Rákosi karakterjegyeit, ma már mindenki előtt bizonyított. Jeles történészeink – Gyarmati György, Nemes János, Pünkösti Árpád – írásaikban mostanra minden bűnét – tekintélyes a lajstrom – a fejére olvasták.
Legutóbb a Deák Ferenc Akadémia sorozatában Romsics Ignác történész, egyetemi tanár rajzolta fel fordulatos pályaívét, a gyermekkortól az emigráció utolsó felvonásáig hat fontos korszakra felosztva, amelyet egyetlen újságcikk erejéig lehetetlen bejárni.
– Rákosi Mátyás 1892. március 9-én született a Bácskában, Adán. Apja Rosenfeld József terménykereskedő, anyja Léderer Cecília. A szülők 12 gyermeke közül Mátyás a negyedik. Apai nagyapját a faluban csak Kossuth-zsidóként emlegették, mert a forradalom és szabadságharc alatt kaszákat egyenesített. A Mátyás tízéves korában tönkrement családot a szegénység vándorlásra kényszerítette, éltek Sopronban, Topolyán, Tapolcán, Szabadkán. A fiú a soproni elemiben éles eszű, kész fejszámolóművész, kitűnően olvas, később a szegedi iskolájában jó a nyelvérzéke. Tizenkét éves, amikor a családnevet Rákosira magyarosították.
Romsics Ignác ugyan külön nem említette, de fontos gyerekkori jellemvonása, hogy szinte soha nem játszott, viszont imádta a perpatvarokat, minden kocsmai verekedésnek szemtanúja akart lenni, a kisebbrendűségét az erő csodálatával kompenzálta. Felsőbb iskoláiban már izgágaság, radikális nézetek és nyerseség jellemezte, ekkor még vegyésznek készült. Az érettségi idején osztálya harmadik legjobbja volt.
– Pesten a Keleti Akadémia tanulója lett, 1911-ben már a polgári radikális, a szabadkőművesekkel kapcsolatot tartó Galilei Kör tagja, 1921-ben felvették a bolsevik pártba. Bizonyos körökben egyre nagyobb presztízsű. (Ady Endre lelkesen forradalmi verset írt hozzá – a szerk.) Rákosit 1912 őszén már Hamburgban, majd Londonban találjuk, erről az időszakról keveset tudunk – fogalmazott Romsics, mindenesetre a nemzetközi munkásmozgalom ekkor karolta fel. Londonban még színészkedett is. A háború kitörése után bevonultatták, gyorsan hadifogságba esett, ahonnan Pétervárra szökött, itt ismerkedett meg Kun Béláékkal. Itthon 1918-ban már a Kommunisták Magyarországi Pártját szervezte, élete innentől értelmet nyert. Bár februárban letartóztatták, márciusban a Tanácsköztársaság funkcionáriusa, áprilisban termelési népbiztos, júliusban pedig a Vörös Őrség főparancsnoka lett.
– Rákosi jó szónokként remekül rögtönzött, képes volt hatni a tömegekre, jól beszélt angolul, németül, franciául, latinul, olaszul, oroszul. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben internált, húsvétvasárnapra csaknem megmérgezték, s miután kitoloncolták, 1920 júniusában Petrográdban már Lenin fogadta – haladtunk tovább az életrajzban.
A Komintern hűséges szolgája szerte Európában forradalmi tevékenységet folytatott, gyakran álruhában. Hihetetlenül gyorsan emelkedő karrierjét, növekvő nimbuszát felkarolóinak, Leninnek, Zinovjevnek, majd Sztálinnak köszönhette. És persze áttételesen Horthy Miklósnak, akinek az adminisztrációja az államellenes szervezkedőt, illetve a Tanácsköztársaság mindenesét – Vácott, majd a szegedi Csillagban – 15 évi börtönre ítéltte, ahol moszkvai utasításra a tárgyalótermet kommunista propagandacélokra használhatta.
Személyiségében több életrajzírója szerint is a börtönévek okoztak visszafordíthatatlan törést, ott vált végletekig embertelenné, olyanná, amilyennek dr. Bagdy Emőke is leírta. Ugyanakkor megingathatatlansága emelte hős kommunistává is, magas vezetői posztok várományosává.
A szovjet–német megnemtámadási egyezmény ürügyén szabadult 1940 októberében, ami után Moszkvában kivételezett státuszt élvezhetett. A háború, vagyis az 1945 utáni szovjet megszállással életének újabb nagy fejezete kezdődött, megmutatva, hogyan válik a nép tévedhetetlen vezéréből nagy kombinátorrá, majd véreskezű diktátorrá, akinek kedvenc mondása: „Az ellenség hullája mindig jó szagú!”
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
