A napokban az ellenzéki sajtó „leleplező” riportot közölt az Országos Onkológiai Intézetben tapasztalt állapotokról. Valójában ezek az állapotok csupán valaminek a jelzői, ahogyan a fájdalom sem betegség, hanem tünet. Az igazi kérdés ugyanis nem az, hogy miért ülnek órákig, sokszor fél napokat a folyosón a rákos betegek. Az igazi kérdés az, hogy miért van annyi rákos beteg?
Családtagom révén magam is at érintettek egyike vagyok. Kísérőként ültem (vagy inkább álltam) én is ott eleget, s testközelből tapasztaltam azt az áldozatos munkát, amit az onkológiai szakemberek végeznek. Persze a rejtett kamerás felvételeket készítő Indexnek, A 24.hu-nak, a riportot közlő RTL Klubnak és ATV-nek, valamint a hírt azonnal kommentáló DK-nak és Jobbiknak nem az ellátás minőségével volt baja. Hanem azzal a bizonyos hosszú és méltatlan várakozási idővel.
***
Hadd meséljek akkor egy picit magáról a folyamatról azoknak, akik valami isteni szerencse folytán nem tapasztalták sem saját magukon, sem hozzátartozójukon keresztül a rendszer működését.
Hozzáteszem, tapasztalataim a Semmelweis Egyetem Onkológiai Intézetéhez köthetők, de a képek és a riport tanúsága szerint mindkét intézmény azonos problémákkal küzd. Ahogyan az egyoldalú és manipulatív „tudósításban” is elhangzott, az Országos Onkológiai Intézet az egész országból fogad betegeket. Méghozzá olyan betegeket, akik sokszor évekig tartó kezeléssorozatban vesznek részt. Vannak, akiknél a kemoterápiás kezelést a műtét után végzik el, s olyanok is akadnak, akik műtét előtt, a daganat kisebbítése végett kapják a gyógyszereket. Mivel (mindkét intézetbe) az ország egész területéről érkeznek a betegek, nyilván a távolabb élők jó előre kiszámolják az utazási időt. Ebbe azonban hibák csúszhatnak. Aki nagyon rászámol, az sokkal korábban érkezik, s még nem tud bejutni. Aki a forgalom lassulása miatt késik a megbeszélt időpontról, azt pedig megelőzik azok a páciensek, akik már ott tartózkodnak, s a késő ezért fog hátrébb szorulni.
A Semmelweis Egyetem intézete ezen felül fekvőbeteg-ellátást is folytat, sőt az ott rendelő orvosok műtéti beavatkozásokat is végeznek; tehát a szokásos vizit időtartamának előre nem látható meghosszabbodása, valamint ez az előjegyzett műtétek és az esetenkénti sürgős, életmentő műtétek is lassíthatják a rendelést.
Természetesen ez nem kis feszültséget okoz maguknak a járóbetegeknek sem. De az alatt a szűk egy év alatt, amíg betegkísérőként jelen voltam, minden egyes alkalommal azt tapasztaltam, hogy a betegek segítik egymást. Az öregeknek ülőhelyet biztosítanak, ha valakinek elfogy az élelme, adnak neki a sajátjukból, s úgy általában nem, vagy csak extrém ritkán lépnek fel ellenségesen egymással vagy a személyzettel szemben.
Az ellenséges légkört fokozhatja, ha valaki ott és akkor szembesül állapotának romlásával, vagy éppenséggel azzal, hogy napjai meg vannak számlálva. Rákos betegekről lévén szó ez sajnos nem annyira megy ritkaság számba. Ám sokkal gyakoribb az az eset, amikor egymást biztatják a betegek, s példának okáért a várakozási időt azzal töltik el, hogy hosszan elbeszélgetnek azokkal, akiknek állapota javulást mutat. Na és természetesen előszeretettel beszélnek saját betegségükről, annak családon belüli fogadtatásáról. Nem ritkán megosztják egymás között tapasztalataikat azokról az alternatív terápiákról, amiket időközben kipróbáltak, vagy amiket mások javasoltak nekik.
A helyzet tehát rossz, de korántsem annyira drámai, mint azt az ellenzéki sajtó megjelenítette.
***Az igazi dráma – ahogyan az igazi probléma is – pontosan az, hogy hónapról hónapra, évről évre egyre több a rákos beteg.
Ha a tisztelt olvasónak felteszem a kérdést, hogy vajon van-e az ismeretségi körében jelenleg is rákos, rákból gyógyult, vagy rákban elhalálozott ember, nem hiszem, hogy erre a kérdésre bárki is nemmel válaszol. A túlzottan stresszes életmód, a kemikáliákkal teli, túlzottan sózott vagy túlzottan cukrozott ételeink, a káros szenvedélyeink mind azt vetítik előre, hogy egyre kevesebben érjük meg valamilyen krónikus megbetegedés nélkül a hatvanadik életévüket. S e krónikus betegségek közt között az élmezőnyben a rák is szerepel Magyarországon.
És nemcsak Magyarországon. Ha az állami onkológiai intézeteket nézzük szerte a nagyvilágban, ott is ugyanezeket az állapotokat tapasztalhatjuk Nagy-Britanniától Németországon át az Amerikai Egyesült Államokig mindenhol.
***
Hála a gerontológiai kutatásokban elért óriási eredményeknek, az emberek átlagéletkora a fejlett országokban egyre magasabb. Ami azt jelenti, hogy aki krónikus, gyógyíthatatlan betegségben szenved, az sokkal hosszabb ideig fog betegeskedni, mint korábbi évtizedekben élt sorstársai.
Amiről viszont sem az Index, sem az RTL Klub, sem az összes többi liberális sajtóorgánum nem beszél az az, hogy hála az onkológiai kutatásoknak, az új típusú kemoterápiás gyógyszereknek, a célzott sugárterápiának, az egyre modernebbé váló műtéti kezeléseknek, na és persze a szűrővizsgálatok eredményeképpen a korai stádiumú felismerésnek, manapság a daganatos vagy rákos betegek esélye a túlélésre nagyságrendekkel jobb, mint ezelőtt akár tíz évvel is.
Tehát a hajszolt és egészségtelen életmód miatt egyre több lesz a rákos beteg, de egyre többen élik túl. ***Természetesen egyetlen betegnek sem kellene órákig várakoznia, akármilyen betegséggel akárhol kezelik is. Ám a történetek egyoldalú bemutatása sem visz előre senkit a valódi probléma megértésében.() VBT () Kiemelt kép: www.tromboziskozpont.hu
The post Rákos betegek a folyosón appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
