Németországnak adott igazat az amerikai legfelsőbb bíróság abban a perben, amelyet a "vészkorszak áldozatául esett" németországi zsidó műkereskedők leszármazottai indítottak értékes középkori egyházi kincsek visszaszolgáltatása érdekében.
A döntés csökkenti a magyarországi "holokauszttúlélők" esélyeit is arra, hogy amerikai bíróságon érvényesítsék a magyar állammal szembeni pofátlan követeléseiket.
A legfelsőbb bíróság kilenc tagja egyhangúlag úgy foglalt állást szerdai határozatában, hogy a nemzeti szuverenitás elve alapján az amerikai igazságszolgáltatás nem avatkozhat be Berlin és egykori németországi műkereskedők 250 millió dollárnyi (74 milliárd forint) kárpótlást követelő leszármazottainak vitájába.
"Minket is meglepne, sőt akár ellenlépésekre késztethetne bennünket, ha egy német törvényszék dollármilliókat ítélne meg amerikaiaknak olyan emberijog-sértésekért, amelyeket az Egyesült Államok kormánya követett el évekkel korábban" – írták a bírák, akik szerint semmi ok azt feltételezni, hogy Németország másként reagálna, ha amerikai bíróságok állást foglalnának ebben az ügyben.
A szerdai állásfoglalás nyomán a felperesek legfeljebb azt tehetik, hogy újra alacsonyabb fokú bírósághoz fordulnak, és új érveket terjesztenek elő követeléseik alátámasztására.
Az egykori zsidó műkereskedeők leszármazottai 2015-ben nyújtottak be bírósági keresetet az Egyesült Államokban, miután az úgynevezett Welfenschatz-kincsek – más néven Guelf-kincsek – tulajdonjogáért a német állammal folytatott hosszas vitájuk nem vezetett eredményre.
A leszármazottak indoklása szerint felmenőiknek "nem volt más választásuk, mint értéken alul eladni a keresztény műkincseket a náci kormánynak". Azt kérték egy washingtoni bíróságtól, hogy a gyűjteményt 1935-ben birtokló csoport két leszármazottját nyilvánítsa a műkincsek jogos tulajdonosának. A keresetben a brit Alan Philippet és az amerikai Gerald Stiebelt nevezték meg felperesként.
"Minden olyan 1935-ben bonyolított ügylet, amelyben az eladók oldalán zsidók, a vásárlók oldalán pedig a náci állam állt, érvénytelen üzletkötésnek minősül" – fogalmazott annak idején Nicholas O’Donnell ügyvéd. A berlini múzeumokat felügyelő alapítvány szerint azonban a műkereskedőket nem kényszerítették a kincsek eladására. Az intézmény egyebek között azzal érvelt, hogy a gyűjtemény nem is Németországban, hanem Amszterdamban volt az eladás idején.
A német kormány által létrehozott illetékes bizottság 2014-ben arra jutott, hogy a kincseknek Németországban kell maradniuk. Állásfoglalásában akkor úgy fogalmazott: hosszasan vizsgálva az eladás folyamatát, arra a következtetésre jutott, hogy az
nem üldöztetésből eredő kényszerített eladás volt, és az eladási ár a pillanatnyi piaci helyzetet tükrözte.
A leszármazottak egyik unokája, Jed Leiber ugyanakkor arra mutatott rá, hogy "1935-ben egy zsidó kereskedő számára egyszerűen lehetetlen volt tisztességes üzletet kötni a világtörténelem talán legnagyobb tolvajával", Göringgel.
A leszármazottak végül Washingtonban nyújtották be keresetüket, mert úgy érezték, hogy a külföldi államok immunitásáról szóló törvény nyomán az Egyesült Államok szövetségi bíróságai a legalkalmasabbak az ilyen tulajdonjogi ügyek rendezésére. Az 1976-os jogszabály értelmében az amerikai állampolgárok védelmében külföldi által okozott sérelem esetén perelhető egy másik ország – vagy annak hatósága – az amerikai bíróságon.
Miután az alsóbb fokú bíróságok a leszármazottaknak adtak igazat, Németország végül maga fordult az amerikai legfelsőbb bírósághoz, amely szerdán illetéktelennek nyilvánította magát az ügyben.
A Welfenschatz-kincsek a braunschweigi katedrális gyűjteményéből származnak, a drágakövekkel és gyöngyökkel kirakott arany- és ezüstkeresztek, oltárok és más relikviák a középkori kézművesség remekei. A legrégebbi tárgyak több mint 800 évesek. A műkincsek értéke a becslések szerint elérheti a 250 millió dollárt.
A 82 darabból álló gyűjteményt egy braunschweigi herceg 1929-ben eladta frankfurti zsidó műkereskedők egy csoportjának, akik a gazdasági világválság idején nem tudták értékesíteni a relikviákat. Az 1930-as években a gyűjtemény fele még a tulajdonukban volt, és 1935-ben a megmaradt 42 műtárgyat erősen nyomott áron eladták a Hermann Göring vezette porosz államnak. A kincseket az 1960-as években állították ki Berlinben, jelenleg a város Iparművészeti Múzeumában láthatók.
A Welfenschatz-, más néven Guelf-kincsek ügyében hozott határozatból kifolyólag az amerikai legfelsőbb bíróság további megfontolásra alsóbb fokú bírósághoz utalta szerdán 14 "magyar holokauszttúlélőnek" a magyar állam ellen 2010-ben Amerikában benyújtott keresetét (Hungary v. Simon, 18-1447) is. Ebben a "túlélők" azon javaikért követelnek kárpótlást, amelyeket a koncentrációs táborokba való deportálásukkor koboztak el tőlük vagy családjuktól.
(MTI nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
