Egyre több aggasztó hírt hallunk és olvasunk természeti kincsünket, a csallóközi ivóvízkészletet fenyegető veszélyekről. Még felsorolni is ijesztő mindezeket: a környezeti terhek, a hulladéklerakók, a beruházók által a védőövezetben önkényesen felépített lakóparkok, vagy az intenzív, minél nagyobb hozamokra törekvő mezőgazdasági termelés által rengeteg szennyeződés, veszélyes anyag kerül a vízellátó rendszerbe. Számos esetben az ivóvízbe is.
Néhány éve a csallóközi ivóvízben is kimutatták az atrazint. Annak ellenére, hogy az illetékesek már korábban észlelték, mégsem történt semmi, hagyták, hogy az ivóvízbe is bekerüljön. A pozsonyi Dimitrov Vegyi Művek hulladéklerakója ügyében sincs pontos információ. Pedig a sokáig titkolt, elföldelt lerakatban elrejtett hordókból káros és mérgező anyagok szivárognak. Emiatt már több mint nyolc kilométeres távolságban megtalálhatóak a talajvízben a rákkeltő anyagok. Pozsonypüspökiben és Csöllén sem lenne szabad sem kerti locsolásra, sem emberi fogyasztásra használni a kútvizet. Vajon ellenőrzi-e ezt valaki? Az ott termelt, kúti vízzel öntözött zöldséget simán árusítják a piacokon…
A lakosság tájékoztatása felületes, pedig ezúttal is érvényes Illyés Gyula intelme: „Növeli, ki elfödi a bajt.”. Ennek tudatában, a valós helyzetről kérdeztem Alena Trančíkovát, a Pozsonyi Vízművek felügyelőbizottságának a tagját.
Évekkel ezelőtt az egyik ismerősöm azt hangoztatta, hogy a Csallóköz akár autonóm területté is válhat, hiszen az ottani lakosok megélnek az ivóvizünkből, ami mára egyre drágább kincs, s még drágább lesz. Később Szlovákia alkotmányába foglalták az ivóvíz védelmét, stratégiai nyersanyagnak nyilvánították, és betiltották a külföldre való kivitelét. Ön szerint megfelelő az ivóvíz védelme a Csallóközben?
Sajnos nem, egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy katasztrofális a vízkincs védelme. Mint tudjuk, a víz korlátozottan rendelkezésre álló forrás, amely védelemre szorul. Mi pedig, akár egy jó magaviseletű diák, törvényeket, rendelkezéseket dolgozunk ki, átvesszük az uniós irányelveket, köztük az európai vízkészletek megőrzésére vagy az ivóvízre vonatkozót, de aztán nem alkalmazzuk. Hiányzik a folytonosság, a kontinuitás. Véleményem szerint nagy gondot jelent a kettősség is. A környezetvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozik a víz védelme. Megjegyzem, itt is állandóan változik a miniszter személye, emellett nagyon kevés a megfelelő tudású szakember, aki komolyan foglalkozna ezzel, illetve elvégezné például az ellenőrzéseket. A kerületi hivatalok pedig a belügyminisztériumhoz tartoznak. Itt pedig megint más a prioritás. A két minisztérium miatt nap mint nap ezzel a kettősséggel találkoznak a szakemberek. Nem beszélve arról, hogy a hivatalnokok létszáma itt amúgy is aluldimenzionált, hatáskörükbe nemcsak a víz, de a hulladék is beletartozik, rendesen megfizetve pedig nincsenek. Akinek volt ambíciója, szakértelme, már régen nem itt dolgozik… Ezt a skizofréniát nem lehet megszokni. Bizony sokat rontott a helyzeten az ún. ESO „hatékony, megbízható és szakszerű” rendelkezés, amikor a speciális államigazgatási hivatalokat megszüntették. Sajnos az állam által menedzselt vízgazdálkodás teljesen összeomlott. Ján Budaj minisztertől vártam némi reformot, de ez nem történt meg.
Pedig korábban megszületett a Lex Csallóköz, amely ennek a térségnek a védelmét hivatott szolgálni. Ám senki nem tudta pontosan, mit is várhatnak ettől a jogszabálytól, mégis talán sokakat megnyugtatott, hogy végre törődnek ezzel a területtel. Indokolt ez a vélekedés?
Ez egy összeollózott szöveg, sok mindent elcsentek a víztörvényből, de azt mondtam annak idején, ha így is segít, ám legyen. Magasabbak lettek a kiszabható büntetések, mint korábban, de mivel nincs kontinuitás, nem rónak ki büntetéseket sem. Azóta sem változott semmi, mindössze politikai tőkét kovácsoltak belőle páran. Ennyi történt.
Menjünk sorjában. Kezdjük a Dimitrov Vegyi Művek egykori hulladéklerakójával. A sok ígérgetés és próbálkozás semmit sem segített, hiszen a veszélyes anyagok továbbra is szivárognak, mérgezik a környezetünket. Meddig még?
A régi környezeti terhek témája sajnos befejezetlen történet. Hosszú évek óta járok a rádióba, a televízióba és erről a veszélyről beszélek. A vegyi művek ügyét már régen le kellett volna zárni, hiszen 2013-tól intézi az aktuális miniszter, sajnos máig eredménytelenül. Mint ismeretes, a „Dimitrovkában” termelt veszélyes vegyi hulladékot egészen 1985-ig ellenőrizetlenül hordták a Kis-Duna egyik, jelenleg a vereknyei városrészhez tartozó holtágába. A bősi vízerőmű megépítésével azonban megemelkedett a talajvízszint, így a holtágban lerakott veszélyes vegyi anyagokat a víz fokozatosan kimossa, és a védett csallóközi vízkészlet felé tartanak. Pontos méréseket mi itt nem végezhetünk, mivel itt közvetlenül nincs vízforrás, sem védőövezet, csupán az 1971-ben a Slovnaft által tönkretett Pozsonypüspökiben található vízforrásnál ellenőrizzük a víz összetételét. Itt már több mint három évvel ezelőtt észleltük a veszélyes, mérgező anyagokat. Szakembereink számítása szerint ezek a rákkeltő anyagok már a lerakótól számított mintegy nyolc kilométer távolságban lehetnek a talajvízben, de ez csak egy számítás. Hogy milyen koncentrációban és merre terjed, nem tudjuk pontosan. A legutóbbi, kapszulás szanálási kísérlet sem valósult meg. Mint tudjuk, itt betonfallal zárták volna körbe a 120 ezer köbméternyi vegyi anyaggal szennyezett hulladéktömeget. A geológiai mérések alapján a lerakat alatt vízzáró réteg található, ezt pedig ehhez építették volna. A volt kormány holland szakembereket hívott előadásokat tartani, akik saját gyakorlatukat osztották meg, nem pénzügyi támogatással akartak segíteni. Viszont ekkorra már a kapszulás projektet kidolgozták, és uniós pénzeket is sikerült szerezni rá, de a tulajdonviszonyokat kellett még rendezni a hulladéklerakó területén. El is kezdődött a kisajátítás folyamata, az állam azonban – különböző indokokkal –nem fizette meg időben a kisajátításkor megszabott összeget, így a telektulajdonosok bíróságra adták az államot. A pert megnyerték, a kisajátítást megszüntették, az építkezési engedély elavult, lejárt az erre kiszabott idő. A kapszula viszont csak az egyik dolog, a másik, ami szintén csaknem ekkora – 38 millió euró körüli – költséggel jár, a tisztítóberendezés, ami a talajvizet megtisztítja. A Szlovák Tudományos Akadémián végzett mérések alapján a szennyezett talajvizet meg kell tisztítani, majd ezt visszaengednék a vízrendszerbe. A szennyvíztisztítóra vonatkozó konkrét tervet nem mutatták be, pedig e nélkül a kapszula használhatatlan. Valószínű, hogy ez a projekt nem valósul meg egyhamar, sajnos.
Kinek a feladata lenne a lakosság tájékoztatása?
Véleményem szerint komoly hiányosságok vannak a talajvíz monitorozásában. Mi a védősávban és a vízforrásnál is pontos méréseket végzünk. Félmillió eurónyi beruházást igényelt a kromatográfiás berendezés, és további kiadásokkal járt a beiskolázás, a know-how, a kutatóintézetekkel való együttműködés, és alapesetben 50 peszticidet (növényvédő szer) mérünk. Ha felbukkan valamilyen új anyag, azonnal kutatjuk, honnan származhat. Eltelt öt év, de sajnos senki sem követett bennünket ebben az igyekezetünkben. Méréseket végez a környezetvédelmi minisztériumhoz tartozó geológiai intézet, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ), valamit a vízgazdálkodási kutatóintézet is. Ezekből az adatokból a nyilvánosság számára az SHMÚ éves jelentése érhető el. A Csallóközre vonatkoztatva elmondható, hogy az SHMÚ már jóval korábban kimutatta az atrazint a vízkészletben, és ezt az éves jelentésben fel is tüntették. A regionális közegészségügyi hatóságnak az indikáció alapján cselekednie kellett volna, de nem tett semmit. Mint tudjuk, az atrazin olyan gyomirtó, amit az EU-ban betiltottak. Valószínűleg egyszerűbb volt elásni a fehér porral megtömött zsákokat, mint az előírt módon megsemmisíteni, így a méreg egy idő után felbukkant. A Nyugat-szlovákiai Vízművek vállalat ezután aktívszén-szűrőt szerelt fel az érintett községekben. A másik aggasztó dolog, hogy Jókán található a Nyugat-szlovákiai Vízművek egyik vízforrása, és a víz áramlása felett található a nagyborsai menő golfpálya, ahol valószínűleg rengeteg alkalommal műtrágyázzák a füvet, így a vegyszer bekerül a vízforrásba. Ez is folyamatos ellenőrizést igényelne, de vajon végeznek-e szúrópróbaszerű vizsgálatokat a piacokon? Ugye, ha nem mérek semmit, nem állapítok meg semmi rosszat, nem kell semmit sem csinálnom.
Mi lehetne a megoldás?
A csallóköziek rosszabbodó egészségi állapota, a rákos betegek számának növekedése ráébreszthetné az illetékeseket a megoldás hiányára, de azt gondolom, hogy ezt sem tartja számon senki. Most az Európai Unióban egy új, a vízminőség és az egészség összefüggéseit vizsgáló munkacsoport jött létre. Én is tagja lettem, és bízom abban, hogy rámutatunk majd a lényegre.
Ön milyen vizet iszik?
Mivel Dunahidason lakom, a Pozsonyi Vízművek ivóvizét iszom. A kúti vízzel viszont elővigyázatos vagyok.
Az ivóvízzel kapcsolatosan nem kérhetnénk a nemzetközi szervezetek segítségét?
Akár a nemzetközi szervezetek, de az Unió egyes szakmai bizottságai is figyelmeztethetnek, eljárásokat indíthatnak, valószínűleg bírságokat is fogunk kapni. De a természeti kincsünket, a vizünket, gyermekeink jövőjét senki sem fogja helyettünk megvédeni. Ha nekünk ez nem fontos, ők nem tudnak beavatkozni.
Vajon az otthon felszerelt tisztítóberendezések mennyi káros anyagot szűrnek ki a kútvízből?
Az egyszerűbbek nem segítenek. Sok pénzt kellene befektetni, hogy megfelelő szűrőberendezést használhassunk. Ezzel meg az a gond, hogy teljesen eltávolítja az ásványi anyagokat is, és csaknem desztillált vizet kapunk. Vagyis a kiszűrt ásványi anyagokat pótolni kellene.
További negatívum a somorjai ivóvízforrás közelében tervezett építkezés. Jelenleg előzetes intézkedés van érvényben, így egyelőre nem lehet folytatni, de új kormány alakult, valószínűleg a beruházók újra nyomulnak majd.
Az előzetes intézkedéssel átmenetileg tiltották meg a vízforrás védőövezetében végzett munkálatokat. A Gútor–Somorja kataszterében lévő vízkészlet felbecsülhetetlen értékű. A kutak, a vízforrás közelében egy beruházó óriási lakóparkot szeretne építeni, 650 lakóház, lakótömb jönne létre, 8000 ember számára. A somorjai vízbázis 3000 liter ivóvizet ad másodpercenként, ami elméletileg az ország felének ivóvízellátását is tudná fedezni. Ez is volt a cél, hogy a klímaváltozás, illetve a kiapadó források miatt hamarosan Közép- Szlovákiát is innen lássuk el majd ivóvízzel. Ám itt is „érdekesen” alakultak a dolgok! Kezdetben Budaj, volt környezetvédelmi miniszter ellenezte a beruházást, a Pozsonyi Járási Hivatal meg is hozta az építkezések betiltására vonatkozó határozatát, majd jogi és természetes személyek, jogi és adminisztratív hibákra hivatkozva megtámadták. Kérték a másodfokon eljáró környezetvédelmi minisztériumot, hogy a védősávokra vonatkozó döntést semmisítse meg. Budaj a somorjai vízforrás védelméről szóló agendáját bírálta felül. A befektető pedig már jelezte, hogy az új kormány munkába állásával ő is folytatja az építkezést. Megjegyzem, a Szenci Kerületi Hivatal már évekkel korábban kiadta az építkezési engedélyt ezen a területen, tehát például a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése már megtörtént. Kevesen tudják, hogy éppen ez Csallóköz legértékesebb vízforrása, amely közvetlenül a Duna hajózási útvonala mellett van, és kiváló a víz minősége. Mégis úgy néz ki, hamarosan elveszítjük. Ezen kívül a Nyugat-szlovákiai Vízművek rendelkezésére áll további két vízbázis, a Csallóköz közepén pedig a víz minősége sajnos nem jó. Visszatérve Somorjához, amennyiben ez a projekt megvalósul, a 3000 liter helyett 600 litert tudunk majd nyerni másodpercenként addig, amíg meg nem mutatkoznak a szennyeződések. Ezután elveszítjük ezt a bázist. Valószínűleg lehet majd itt is jó sok pénzért tisztítóberendezést építeni, de a víz minősége már sosem lesz olyan, mint most. Pozsony környékének ellátását megoldják Oroszvár felől. Sajnos kezdek apatikussá válni, ha így bánunk a vízkincsünkkel, nagy baj lesz.
Megjelent a Magyar7 2023/50.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
