A világ gazdagabbik felén a rák a szívbetegségek után a leggyakoribb halálok. Évente világszerte mintegy 8,2 millió életet követel. A következő két évtizedeben a rákos megbetegedések száma a becslések szerint további 70 százalékkal fog növekedni.
Ezzel szemben a régészeti lelőhelyeken csak ritkán találkozni olyan emberi maradványokkal, amelyek elemzésekor a kutatók a rák jeleit fedezték fel. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez miért van így, de a modern élet velejáróit (feldolgozott élelmiszer, légszennyezés, dohányzás, stressz és hosszabb élettartam) szokták emlegetni az elsődleges okok között.
Egy, a The Lancet folyóiratban megjelent új tanulmány eredményei cáfolják azt a feltételezést, amely szerint a rák modern betegség. A Pisai Egyetem kutatócsoportja ugyanis megvizsgálta a reneszánsz Nápoly tizenegy tehetős személyiségének mumifikálódott maradványait. Sokuknak rákja volt. A minták kis száma ellenére a rák 27 százalékos előfordulási aránya közel áll a modern országok lakóinak körében mért 31 százalékhoz – írta az Atlas Obscura által idézett tanulmányban a Pisai Egyetem kutatója, Raffaele Gaeta.
A rák ókorban való ritka előfordulása egy erőteljesen vitatott probléma, amely mögött nyilvánvalóan az emberek rövid élettartama, a mumifikálódott maradványok hiánya és a tumorok kimutatásának technikai nehézségei húzódnak – írták a szakértők. A férfiak átlagéletkora a római birodalom idején 22 év volt, a középkor századai során 33-ra emelkedett, és a 18. századi Amerikában már megközelítette az 50-et. Ha pedig a rák nem mutatható ki a csontokon (márpedig az esetek többségében nem az), a kutatóknak rendkívül nehéz dolguk van. A tumor jórészt csak múmiákon hagy látható nyomot.
Ebben a konkrét esetben a kutatócsoportnak nagy segítségére voltak I. Ferdinánd (Ferrante) nápolyi király valamint udvartartása néhány tagjának természetes úton mumifikálódott maradványai, amelyeket a nápolyi San Domenico Maggiore templomban tártak fel. A vastagbélrákban Ferdinánd, Aragóniai Beatrix magyar királyné édesapja, Mátyás apósa 1458-tól 1494-ben bekövetkezett haláláig uralkodott Szicíliában. A vizsgálat alá vont személyek mindegyike viszonylag hosszú ideig élt: 55 és 71 éves koruk között lelték halálukat. Könnyen elképzelhető, hogy a rák esetükben történő kialakulásához fényűző életmódjuk is hozzájárult, a kutatók mindenesetre azt találták, hogy a vizsgált időszakban a betegség – a népesség ezen csoportján belül legalábbis mindenképpen – majdnem olyan elterjedt volt, mint manapság. A kutatók szerint felül kell vizsgálni azon feltételezéseket, amelyek szerint a rák a múltban csak nagyon ritkán fordult elő.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
