A világtörténelem egyik legjelentősebb beszédével érvelt 100 évvel ezelőtt gróf Apponyi Albert a trianoni diktátum ellen, ám Európa lelkiismeretét nem tudta megszólítani, a fejlett Nyugat kiszolgáltatta hazánkat a hiénaszellemű politikának.
„Apponyi Albert beszédét a magyar nemzet védelmében elmondott egyik legkomolyabb és legszebb 20. századi beszédnek tartom, hisz olyan érveket sorol fel, amelyek azóta is érvényesek. A Kárpát-medence természeti és gazdasági egysége tény, a magyarság erős kulturális tényező, az utódállamokban pedig több millió magyar él mind a mai napig. Apponyi a hazája érdekében, reálpolitikusként gazdasági, földrajzi és kulturális érveket mondott a területi integritás mellett. Jól látta, hogy
hisz így erőszak nélkül lehetett volna megváltoztatni a franciák által tervezett határokat.
– mondta Raffay Ernő történész Apponyi Albert gróf beszédének 100. évfordulója alkalmából.
Raffay Ernő szerint mire a magyar békedelegáció 1920 januárjában kiutazott Párizsba, a határmegállapító bizottságokban már nagyjából 99 százalékos bizonyossággal megszülettek a döntések.
amikor megalakult a kereszténypárti Huszár Károly kormánya, amelyet az antant el is ismert. Valószínű, hogy azért nem változtathattak, mert akkor a románok még azért lobbiztak, hogy a Tiszánál állapítsák meg a végleges román határt. Apponyi Albert az Interparlamentáris Unió magyar bizottságának elnökeként tapasztalt diplomata volt, ezért
Beszédével mégis ki akarta hozni a lehetetlen helyzetből, amit csak lehetett, hisz elismerte, hogy a vesztesnek fizetnie kell, de akkor tartsanak népszavazást, hisz mi értelme van annak, hogy a többnemzetiségű Osztrák–Magyar Monarchia helyén újabb többnemzetiségű államokat hoznak létre? Ráadásul, mint mondta, „Közép-Európát a keletről jövő veszedelmekkel szemben egyedül a történelmi magyar terület stabilitása tudja megőrizni.”
„A franciáknak, Clemenceau miniszterelnöknek az volt az érdeke, hogy Németország soha többé ne kapjon nagyhatalmi szövetségest, ezért kedvezett a románoknak.
– fejtette ki a történész.
Apponyi beszédét ismertette a világsajtó, melynek Párizs volt a korabeli világközpontja, ezek világfelfogásuk szerint kommentálták. Azok a francia lapok, amelyek a korábban szabadkőműves Clemenceau-hoz köthetők, éles kritikával illették. Raffay Ernő szerint Apponyi gróf beszédének itthon nagy hatása volt, hisz az egész Horthy-korszakban azokat az érveket használták a revíziót követelő törekvésekben, amelyeket a politikus akkor elmondott.
„Statisztikusok és geográfusok részletesen kidolgozták Apponyi Albert érveit, tudományosan alátámasztották a mondanivalóját. Beszéde jó injekciót adott a földrajztudománynak is, Cholnoky Jenő földrajztudós bizonyította be, hogy a Kárpát-medence geográfiai, gazdaságföldrajzi egység.
– mondta a történész.
Gróf Tisza István lapja, az Újság január 18-ai számában gyászkeretben közölte a trianoni béketárgyalások legújabb fejleményeit Magyarország gyásznapja címmel, ebben Apponyi szereplését a következőképpen értékelték:
Nem gőgösködünk – sokkal szegényebbek vagyunk. Nem koldulunk – sokkal gazdagabbak vagyunk. Nem dühöngünk – sokkal önérzetesebbek vagyunk ehhez. Gyászolunk, mert betelt a méltatlanság pohara, de halott nincs a háznál.”
„Vén tigris” az oroszlánbarlangban – így jellemezte Apponyi Albert fellépését a Pesti Hírlap 1920. január 20-ai számának címlapján. A lap a politikus beszédét így értékelte: „Tesz-e csodát a szó hatalma, győz-e az érvek fegyvere: rövidesen elválik.
Azt mondotta, hogy az a kérdés: öngyilkos legyen-e a nemzet, vagy engedje, hogy megöljék. A jajkiáltás fájdalmasan hullámzik végig a világon. Meghallja-e Európa lelkiismerete, nem tudjuk, de mi mást, mint az Apponyi szavát, nem hallhatunk ezekben az órákban.”
A Pesti Hirlap ugyancsak a címlapon számol be a francia sajtó magyarellenes kirohanásairól is. Mint írják, a Journal des Débats gyűlölködő hangú cikkben kétségbe vonja a magyar civilizációt: „Azt állítja, hogy a magyar kultúra ugyanolyan mesterséges, mint a magyar ipar. Az a célja, hogy továbbra is igájában tartson olyan népeket, amelyek múltja sokkal ragyogóbb, mint a magyaroké. Ha el akarunk kerülni egy újabb katasztrófát, lehetetlenné kell tenni, hogy a germán–turán elemek koalíciója valaha is árthasson.”
A Budapesti Hírlap január 7-ei számának címlapján szintén Apponyi Albert grófé a főszerep, a lap viszont azt is érzékelteti, hogy a francia sajtó magyarellenes hangja arról árulkodik: nagy engedményt már nem lehet elérni. „Apponyi Albert holnap este hazaérkezik.
A távírókészülék csak töredékesen hozta meg Apponyinak a béketanács előtt mondott beszédét – előbb a végét s csak huszonnégy óra múlva az elejét –, de e töredékes közlés is lázba ejtette az országot. Bölcs mérséklés, a legyőzöttnek is méltósággal teljes hangja, csodálatos tapintat a nekünk kínált béke lelketlenségével szemben s az érvényes argumentumok drága gyöngysora s a mellett igazságának érzetéből eredt határozottság jellemzi ezt a történeti nevezetességű beszédet. Mert először hallotta ez a mindenható aeropág (szerk. megj. a régi Athén legfelsőbb bírósága) a magyar igazságot. A békéjét, melyet számunkra tartogatott, kizárólag ellenségeink: a csehek, oláhok és szerbek bemondásai, adatai és rágalmai szerint szerkesztette meg. Nem lehet csodálkozni azon, ha pártatlan források szerint a béketanácsot megdöbbentette Apponyi előadása azzal a kijelentésével, hogy lényeges módosítások nélkül ezt a békét alá nem írhatja.”
Pataki Tamás / baon.hu
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
