Radványi: 2024 az egyik legsikeresebb év az edzői karrieremben Orosky Tamás2024. 12. 17., k – 18:01 Komárom |
A 10. helyen telel a Niké Ligában a komáromi labdarúgócsapat, ami az idény végén biztos bentmaradást jelentene az újoncnak. A KFC történetének első élvonalbeli (fél)szezonjáról Radványi Miklós vezetőedzővel beszélgettünk.
A hétvégi, 18. fordulóban 3:0-ra verték a besztercebányaiakat, ami a legnagyobb arányú győzelmük az idényben. Minden jó, ha a vége jó?
Igen, természetesen. Úgy zártuk le ezt az évet, ahogy le kellett. A komáromi futballklub történetének legsikeresebb évét tudhatjuk magunk mögött, azzal, hogy megnyertük a II. ligát és felkerültünk a legfelsőbb osztályba. 17 pontot szereztünk a 18 meccsen, voltak nehézségeink, de ideálisan tudtuk befejezni 2024-et.
Reális a 10. hely a KFC számára?
A szezon előtt azt mondtam, tisztában vagyok vele, hogy az utolsó fordulóig a bentmaradásért fogunk küzdeni, és ha az utolsó meccs után is így, a 10. helyen állna a csapat, én meg lennék elégedve. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk előrébb végezni, megteszünk ezért mindent, de a 10. hely azt jelentené, hogy mindenképp bentmaradunk a Niké Ligában, és erre a szezonra ez volt a cél.
Ha a pontszámukat nézzük, a komáromiakat megelőző besztercebányaiaknak és rózsahegyieknek is ugyanúgy 17 pontja van, a kassaiaknak 20. Ez könnyebbséget jelent, hogy több potencális ellenfél közül kell kettőt megelőzni? Vagy ellenkezőleg, nehezítést, hogy a hátralevő 14 meccs szinte mindegyike élet-halál harc lesz, vagy legalábbis nagyon komoly téttel fog bírni?
Ez is mutatja, hogy az első osztály mennyire kiegyensúlyozott. Csak három csapat ugrott el a mezőnytől, a Slovan, a zsolnaiak és a nagyszombatiak, a többiek nagyon együtt vannak. Ha valaki csak két meccset elbukik, nagyon sokat eshet a tabellán, ami fordítva is igaz. Mindez a nézőknek, a szurkolóknak jó, mert nem olyan a bajnokság, mint tavaly, amikor az ősz után eldőlt, hogy a ViOn kiesik, hiszen csak 4 pontja volt. Előttük pedig a 8 és 9 pontos Michalovce és a kassaiak áltak, mindenki tudta, hogy kettejük között fog eldőlni, ki kényszerül osztályozóra. Idén az sem lehet nyugodt, aki az 5-6. helyen áll, kicsik a pontkülönbségek, érdekes az élvonal.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Hétfőn elkezdte a felkészülést az új idényre az immár élvonalbeli komáromi futballcsapat.
„Tizenöt percünk van, aztán indulni szeretnénk Szentpéterre edzésre” – köszönt be az újságíróknak Radványi Miklós, a komáromi labdarúgócsapat vezetőedzője a tegnapi sajtóeseményen. A helyi sportcsarnokba szervezett rövid találkozó után a gárda máris indult, hogy ténylegesen is megkezdje a felkészülést a 2024/2025-ös idényre, az elsőre a KFC történetében, amely már az élvonalbeli szereplést előzi meg.
Ami változatlan a Duna-partiaknál, hogy az új létesítményük jelenleg is nagy erőkkel zajló építése miatt az alapozást is „albérletben” kell elvégezniük, a már említett község mellett Dél-Komáromban és Aranyosmaróton.
Utóbbi helyszínen, a ViOn stadionjában fogadják majd az ellenfeleiket a Niké Liga első hónapjaiban, azaz a II. ligás vágsellyei otthonuk után egy újabb, ideiglenes hazai pályát kell megszokniuk. „Az elmúlt idény mátyusföldi meccsei kellőképp megmutatták, hogy ha a hazai találkozóinkat is idegenben játsszuk, esetünkben ez jól sül el. Persze tudjuk, hogy az élvonal más kávéház, más szintű csapatokkal. Az aranyosmaróti egy családias stadion. Természetesen jobban örültem volna, ha Dunaszerdahelyen lett volna az átmeneti bázisunk, de ez nem jött össze” – nyilatkozta az Új Szónak Radványi.
Baráth György klubelnök pedig magyarázatot is adott arra, miért a Niké Ligából kiesett aranyosmarótiak létesítménye lett a befutó. „A nyitraiaknak nincsenek rendben a papírjaik, Dunaszerdahelyről pedig nem érkezett válasz az ajánlatkérésünkre. Az aranyosmarótiakkal gyorsan meg tudtunk egyezni, nekik szintén megvan a szükséges licenszük” – jegyezte meg Baráth.
Visszatérve a felkészülésre Radványi elmondta, a július végén kezdődő bajnokság miatt jól ki kell használniuk a rendelkezésükre álló egy hónapot. „Az első tíz napban nem akartam lekötni meccset, mert az állóképesség fejlesztésére szeretném helyezni a hangsúlyt. Kevés az idő a rajtig, remélem, mindenki el tudja végezni azt a munkát, amit elterveztem – mondta az 55 éves szakember. – Nagyon jó érzés a Niké Ligára készülni, de hasonlóan voltam vele három éve is, amikor átvettem a II. ligás csapatot, mert tudtam, hogy ebben a klubban nagyobb potenciál van, mint amit addig mutatott. Örülök neki, hogy három év után felkerültünk az ország legjobb 12 csapata közé. Persze, ez kötelez is bennünket, játékosokat, edzőket arra, hogy maximálisan teljesítsünk.”
Ebből már nem veheti ki a részét az a kilenc játékos, akinek távozásáról lapunkban is beszámoltunk (Laky, Bréda. Baranyai, Bögi, Janjic. Puska, Eckl, Ovšonka és Adamec). És mi a helyzet az érkezők terén? „Reményeink szerint a héten fokozatosan bejelenthetünk hat új igazolást is” – árulta el Hajtman Zoltán alelnök.
A csapatkapitány továbbra is Martin Šimko marad, aki leszögezte, mindannyian tisztában vannak azzal, hogy egy erősebb bajnokság küzdelmeihez kell elvégeznünk az alapozást: „Egy kisebb ünnep lesz majd a Slovan elleni nyitány, de utána, a dunaszerdahelyi derbi is nagyon szép lesz. Minden ellenfelünket meg akarjuk szorongatni, meccsről meccsre haladva, aztán meglátjuk, mire lesz elég a teljesítményünk.”
„Egész Komárom örül, és mi is nagyon várjuk, hogy elkezdődjön a Niké Liga. Kicsit többet fogunk utazni, mint Vágsellyére kellett, de a II. ligában is megálltuk a helyünket ilyen körülmények között is. Igyekezni fogunk. Nagyon készülünk a Slovan elleni nyitányra, hiszen a bajnokról és az egyik legnagyobb esélyesről van szó, de az összes többi csapat elleni találkozót is várjuk. Ez azért más szint lesz, sokan most fognak debütálni az élvonalban, nekik ez plusz motivációt jelent, minden rivális ellen nagyon oda fognak figyelni” – nyilatkozta Saláta Kornél, aki továbbra is Radványi asszisztenseként dolgozik majd.
A tréner szerint különösebb nyomás nem lesz a KFC-n a történelmi szezonban. „Már mikor befejeztük az előző idényt, mondtam a játékosoknak, hogy minden egyes pillanatát ki kell élvezni annak, hogy feljutottunk. Ezt ők érték el, ők dolgoztak érte, hogy elérjék ezt a szintet. Úgy gondolom, nagyobb teher volt rajtuk a II. liga utolsó 5-6 fordulójában, mint lesz például a Slovan elleni nyitómeccsen. Utóbbi inkább hab a tortán, hogy ilyen kaliberű csapatokkal mérkőzhetünk. Edzői karrierem során már többször le tudtam győzni a Slovant – mosolygott sokat sejtetően Radványi, majd hozzátette: – Fontos, hogy a csapat maximálisan felkészüljön fizikálisan, mert dinamikusabb, intenzívebb a játék a Niké Ligában.”
Érdekes
Június 29.: KFC–Újpest (Szenpéteren)
Július 3.: Podbrezová–KFC
Július 6.: Pohronie–KFC
Július 10.: Rapid II–KFC
Július 13.: Komáromi VSE–KFC
Július 20.: MTK–KFC
A KFC felkészülése
Még egy kicsit térjünk vissza a Dukla elleni specifikus bajnokira: játékosként vagy edzőként megélt már hasonlót, hogy aktuális csapata három tizenegyest rúghatott?
Talán soha. De nem csak három járt volna, mert a legtisztább büntetőt a hosszabbításban kellett volna megkapnunk, a 92-93. percben talán már a játékvezető is szégyenlette és nem akarta befújni a negyediket. Visszanéztem azt a jelenetet, óriási tizenegyes volt, megint Willwéber szabálytalankodott, aki elrúgta Sliacky lábát, amikor ő visszahúzta a labdát. Örülök annak, hogy az idény hajrájára végre nem csak ellenünk fújtak be büntetőket – mert ahogy korábban is mondtam, nem az volt a gond, hogy ellenünk ítéltek a bírók, hanem hogy a javunkra alig. A besztercebányaiak ellen mind a négy eset megadható volt/lett volna, amit az is jelez, hogy az ellenfél sem vitatta a jogosságukat. A kispadokon mindent vissza lehet nézni azonnal, a segítőim azonnal jelezték, hogy ezek biztosan büntetők lesznek. Eddig ezeket nem fújták be a javunkra, most igen.
Azaz mondhatjuk, hogy objektívebbé vált az utolsó fordulókban a bíráskodás a KFC bajnokijain?
Talán így is mondhatjuk. De fontos volt az is, hogy a 12-13. fordulótól kezdve a csapat már úgy játszott, hogy látni lehetett, felvette a liga ritmusát. A számok, a statisztikák is ezt mutatták, a játékosok megtanulták, mennyit kell futni az élvonalban, az egyes játékzónákban. Ez mind nagyon kijött akkortól, és a pótolt Slovan-meccset leszámítva mindenkivel nagyon jót fociztunk. Benne volt a gárdában minimum 20 pont, de több olyan találkozónk volt, ami az utolsó másodpercekben ment el. A 17 pont nem rossz, de reálisan 5-6-tal többünk is lehetett volna.
Kapcsolódó cikkünk Aranyosmarót |
Már-már úgy tűnt, pontosztozkodás lesz a második csallóközi derbi vége, de a 95. percben megítélt büntetővel a DAC 1:0-ra verte a KFC-t. Xisco Munoz és Radványi Miklós edzők mellett a játékosok is megszólaltak a ViOn-stadion öltözőfolyosóján.
„Ha nem akarnak minket az élvonalban, szólhattak volna korábban, maradtunk volna a II. ligában, akkor nem kellene minden héten a maihoz hasonló cirkuszt megélnem” – adta ki magából első dühét a kamerák előtt Radványi, aki aztán a későbbi sajtótájékoztatón bővebben is kifejt(h)ette frusztrációja okait.
Az 55 éves szakember leszögezte, nem feltétlenül a legvégén befújt büntetőt kifogásolja (amely a visszajátszások alapján megítélhetőnek tűnt, mivel Žák nagyon szerencsétlenül, túlzottan látványosan rángatta Ortizt).
„Az egyik kollégám a szezon elején sokat sírt a bírók miatt, akik elkezdték másképp fújni a meccseiket. Talán nekem is ezt kéne tennem, mert 12 meccs alatt 7 büntetőt rúgtak ellenünk, amelyek között vannak jogosak, de kétségesek is. A mostani döntő szituációt meg kell néznem, de korábban a videoelemzőnk szerint a DAC egyik játékosa kézzel blokkolta Žák lövését. De említhetném az Ortiz–Tóth Gábor párharcot is, amelyet támadófaultként ítélt meg a játékvezető, míg a másik oldalon büntetőt adott a 95. percben” – mondta Radványi.
Hozzátette, már sokadszor nehéz értékelnie egy bajnoki után, mivel csapata mindig nagyot hajt, és általában kiegyenlített meccseket játszik a riválisokkal, helyzetei is vannak, de nagyon frusztrálóak a sorozatos, egy kivételével kizárólag egygólos vereségek.
Zsinórban hat után mihez lehet kezdeni, szegeztük a kérdést Pastorek Józsefnek is, a KFC középpályásának, aki a DAC ellen eddigi legtöbb játékpercét kapta a Niké Ligában.
„A játékunk egyáltalán nem volt rossz, mindenki odateszi magát. Az utolsó percig szenvedünk, mégis kikapunk, ugyanúgy, mint az utóbbi meccseken mindig. Momentán nagyon nehéz pozitívan gondolkozni, de ez az egyetlen jó döntés. A jó dolgokat meg kell tartani, a hibákat pedig ki kell javítani, ahogy ezt a komáromi srácok mindig igyekeznek megvalósítani” – összegezte érzéseit lapunknak Pastorek.
A másik oldalon természetesen nagy volt az öröm, indulhatott az öltözői győzelmi skandálás is, amelybe például a csereként szintén beállt Szendrei Ákos már sportszár és zokni nélkül futott a társak után, mivel három állhatatos rajongója mindenképpen szeretett volna szuvenírt szerezni a kedvenctől.
Matej Trusa azonban még teljes focis szerelésben értékelte a találkozót az újságíróknak:
„Ma én voltam a hős, a Slovan ellen viszont az antihős (a pozsonyiak elleni, szintén ráadásban lőtt 11-ese döntetlent ért volna a DAC-nak – a szerk. megj.). Szeretném megköszönni a csapattársaimnak, hogy nem adták fel, és a legvégéig hajtottak a győzelemért, a nem túl jól sikerült első félidő ellenére is. A komáromiak öt vereség után fogadtak minket, de szinte mindig jól teljesítettek, ahogy most is. Sokat segítettek a cseréink, nagyon örülünk a három pontnak.”
Utóbbi tényt emelte ki többször Xisco Munoz, a DAC vezetőedzője is.
„A második játékrész a mi kezünkben volt. Helyzetekig jutottunk, de a hazai kapus nagyszerű napot fogott ki. Ahogy telik az idő az ilyen mérkőzéseken, úgy válik egyre nehezebbé a dolgunk. Fontos azonban, hogy mindig az utolsó pillanatig harcoljunk. Meg kell dicsérnem a fiúkat azért, ahogy reagáltak az első félidő után, amelyet nem tudtunk kézben tartani. Az a fontos, hogy győztünk, és magunkkal visszük a három pontot. Egy olyan csapatot győztünk le, amely teljes erővel odatette magát, küzdött, harcolt és jól is játszott. A bajnokságban kemény ellenfeleink vannak, más meccsek is a hajrában dőlnek el néha, az a lényeg, hogy most nekünk sikerült ezt megtennünk.”
Munoz a KFC és a Podbrezová legyőzésével alighanem egy időre zárójelbe tette a leváltásával kapcsolatos híreket, a médiában már konkrét nevek (Sergej Jakirovic, Lőw Zsolt) is elhangzottak lehetséges utódjaiként. A DAC-ra ráadásul ezen a héten is két meccs vár, a véletlennek köszönhetően mindkétszer a besztercebányaiak ellen, mindkétszer a MOL Arénában: szerdán a Slovanft Cupban, vasárnap a Niké Ligában.
A komáromiak kupanegyeddöntőjét később rendezik, a bajnokságban pedig egy újabb hazai meccs vár Radványiékra, szombaton a nagyszombatiakat fogadják.
Mindezt úgy, hogy a csapata egy hétmeccses vereségsorozatból is kilábalt. Volt bármikor olyan pillanat ez alatt, amikor átfutott a fejében, hogy feláll a kispadról?
Egy edző fejében sok minden megfordul… Én nem az a típus vagyok, aki elfut a gondok elől, aki elhagyja a süllyedő hajót. Természetesen beszéltem Vincze István sportigazgatóval erről: ha úgy gondolja, egy más edző tudna új impulzust hozni az öltözőbe, én nem nőttem hozzá a posztomhoz, nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel. Azt válaszolta, ilyesmi meg sem fordult a fejében, és bíznak bennem. Tudtam, hogy főleg idő kérdése, mikor fog meglátszani a munkánk, mikor fognak jönni az eredmények. A rózsahegyi meccs előtt azt mondtam a játékosaimnak, hét ilyen meccs után, amikor – bokszos hasonlattal élve – sok pofont kaptunk és a KO szélén állunk, a csapat belső ereje segíthet. Az utolsó másodpercekben veszítettünk el két-három találkozót is, mégis fel tudtunk állni a padlóról. Az utolsó négy fordulóban (a slovanos pótlást nem számítva) a csapat meg tudta mutatni, hogy van tartása. Akik már temettek minket, azoknak csattanós választ adtunk.
Ha ezt egyéni teljesítményekre kellene lebontani, kik voltak azok, akik kellemesen meglepték vagy akár „csak” simán húzemberek voltak?
Nagy érvágás volt számunkra, hogy Šimko a 2. fordulóban Dunaszerdahelyen bokaszalag-szakadást szenvedett. Meg kellett műteni, kiesett két hónapra. Nekem a II. ligában is és most is ő a meghosszabbított kezem a pályán. Az utolsó négy fordulóban, amikor visszatért, nem kaptunk ki. Nagyon fontos játékosunk, mind az öltözőben, mind az én szempontból. Még ha az orvosok nem is nagyon ajánlották, én elvittem őt már Rózsahegyre is, mert már a jelenléte is sokat számít a többieknek. Ő az egyik meghatározó játékosunk. Én mindig azt mondom, hogy a komáromi egy nagyon jó gárda, kiváló csapatszellemmel, ebben van az erőnk. De akiket még kiemelnék, az Šmehyl, aki univerzális focista, tudom őt használni jobb és bal oldalon is, nagyon jó szellemiségű játékos, aki mindig pozitív beállítottságú. Nagyon jókor érkezett Karvináról Žák, aki legutóbb is ott volt mindhárom tizenegyes kiharcolásánál, sokat fut, sokat dolgozik, technikailag képzett. Örülök annak is, hogy miután Špiriak eleinte nem játszott jól, és ezért leültettem a padra, motivációként fogta ezt fel és az egyik legjobb belső védő lett. De Ganboldot is mondhatnám, aki rúgott három fontos gólt. Ők tették hozzá pluszban talán a legtöbbet a teljesítményünkhöz. Én mindenesetre 2024-et az egyik legsikeresebbnek tekintem az edzői karrieremben.
És ennek az esztendőnek melyik meccs volt a csúcspontja?
Több is volt. Amikor Besztercén nyertünk 3:2-re, vagy amikor Rózsahegyen lefutballoztuk a hazaiakat, támádásban és védekezésben is jók voltunk. De az első félidőben lefociztuk a Spartakot is Nagyszombatban vagy a DAC-ot is Aranyosmaróton. Más kérdés, hogy ahelyett, hogy több góllal vezettünk volna, a végén elveszítettük ezeket a találkozókat, ezek azok a pontok, amiket nagyon sajnálok. De mondhatnám az utolsó meccset is, ahol nagyon kompaktak voltunk, és végképp felnőttünk a ligához. Két kapott gól nélküli mérkőzéssel zártunk, mindezt azok után, hogy kapust cseréltem, Dlubáčnak is megadtam a lehetőséget a bizonyításra. Aki a Slovan ellen benne volt a hatból talán négy gólban is, de én akkor is bíztam benne. Elmondtam neki, számomra azzal, amit korábban nyújtott, megérdemel még egy esélyt, ő pedig két nullázással zárt. Ez is nagyon fontos részlete volt ennek az ősznek.
Amely során mindig, még otthon is idegenben voltak Aranyosmaróton. 2025 tavaszán hova kell majd mennünk, ha a KFC hazai bajnokijára készülünk?
Nagyon sokan felteszik nekem ezt a kérdést, de nem én vagyok a kompetens, aki erre válaszolhat. Nagyon szeretnénk már Komáromban játszani, hogy az itteni emberek is kisétálhassanak egy igazi, vérbeli élvonalbeli bajnokira, egy vadonatúj stadionba. Bízunk benne, hogy ez minél hamarabb valósággá válik.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
