Az Újvilág európaiak általi felfedezése és gyarmatosítása gyökeresen új pályára állította a világtörténelmet, és ez a legmindennapibb szokásokra és fogyasztási cikkekre is kiterjedt. A kakaó, illetve a csokoládé lassan, de biztosan világhódító útra indult, ez pedig részben egy angol kalóznak is köszönhető volt.
Híres könyve megjelenésének évében William Hughes egy visszafogott, illedelmes kertész benyomását keltette. Eddigre már a filozófus Conway vikomtessz szolgálatában volt annak vidéki birtokán Angliában, és a szőlőfajtákról is kiadott egy könyvet.
Az idős férfi azonban több volt a növények egyszerű szakértőjénél: amikor az Újvilág botanikájáról szóló fő műve, Az amerikai orvos (The American Physitian [sic]) megjelent 1672-ben, annak tartalma igen kalandos életútról árulkodott.
Őslakos férfi kakaóbabbal és kakaóital készítéséhez való eszközökkel egy kora újkori francia ábrázoláson (kép forrása: Atlas Obscura)
Hughes ugyanis valódi kalózként került kapcsolatba a nyugati félteke növényvilágával, különösen az Észak-Európában még szinte ismeretlen kakaóval. Valószínűleg maga sem hallott még a ma már világszerte kedvelt növényről, amikor az 1630-as vagy 1640-es években elindult az Újvilágba.
Nagy-Britannia ugyanis messze nem ismerkedett még meg az új kontinens természeti adottságaival és nyersanyagaival, mint a térségben régebb óta jelenlévő spanyol világbirodalom.
Hughes növénytani irománya az egyik első angol nyelvű, szemtanú által írt beszámoló volt a kakaóbab termesztéséről és felhasználásáról.
Az őslakosok, gyarmatosítók és afrikai rabszolgák tapasztalatait és receptjeit egyaránt figyelembe vevő írásnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a szigetország felsőbb osztályai is felfedezzék maguknak a kakaót.
A Brit Kelet-Indiai Társaság Kent nevű hajója küzdelme a Confiance nevű francia privatérhajóval 1800-ban (kép forrása: Wikimedia Commons)
Saját megfogalmazása szerint Hughes „őfelsége hadihajóján” szolgált – e korabeli eufemizmus az úgynevezett „privatér” hajókat jelentette, azaz olyan kalózhajókat, amelyek az uralkodó engedélyével fosztogathattak ellenséges hajókat.
A hajó, amelyen szolgált, bejárta a Karib-térséget Jamaicától és Hispaniolától (a mai Haiti és Dominikai Köztársaság) Floridáig, alacsony beosztású tengerészként pedig gyakran Hughesra hárult az a veszélyes és időigényes feladat, hogy egy csónakban kievezve feltérképezze az ismeretlen szárazföldeket. Ennek köszönhetően azonban megismerte a helyi növényvilágot, és a különféle fajok felhasználását.
A mű kiadásakor Hughes már évtizedek óta ismét Angliában élt, azonban igen rendszerezett formában vette benne sorra a cukornád (amelyről azt írta, „kellemes és jövedelmező is”), a lime („kiváló a skorbut megelőzésére”), és a fügekaktusz („ha nagy mennyiséget szopogatsz belőle, lila színűre változtatja a vizeletet”) tulajdonságait is.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
