Afrikában és az arab világban máig élő gyakorlat a rabszolgatartás. Évezredek óta így megy, és valószínűleg a jövőben sem lesz másként.
A téma lerágott csont, legfeljebb az újszülöttek számára jelenthet újdonságot. Meg persze a jelek szerint az Európában dekkoló afrikaiak számára, akik nyugati nagyvárosokon vezették le felháborodásukat szokásuk szerint randalírozással, miután állítólag a CNN egyik riportjából kellett megtudniuk, hogy Líbiában rabszolgapiacokon licitálnak fajtestvéreikre az arabok. Barna bőrűek fekete bőrűekre. De akkor miért a fehéreket kell csesztetni emiatt is? Mi ebben a logika?
Afrika az örökkévalóság óta ismeri a rabszolgaságot. A gyarmati korszakban a nemes eszméktől vezérelt fehér bwanák igyekeztek ugyan naivan véget vetni ennek az afrikai hagyománynak is (az emberevés, az excízió, a fekete mágia és mások mellett), de sikertelenül, mert függetlenségük kivívása után a feketék nyomban visszatértek ősi szokásaikhoz.
Érdekes az egész CNN-sztori időzítése. Éppen akkor, amikor az őshonos európaiak mindenhol kezdenek egyre nyíltabban zúgolódni a bevándorlóáradat miatt; amikor a populista pártok pontokat érnek el a választásokon; amikor népi nyomásra egyre több helyen próbálnak törvényi akadályt állítani a kedves „migránsok” útjába, hirtelen itt ez a videó, mintha egyenesen az égből pottyant volna… Valahogy déjá vu érzésünk támadhat. Ez az egész arra a hihetetlen médiacirkuszra emlékeztet, amely azt követően tört ki, hogy elkezdték terjeszteni a tengerparton talált kurd kisfiú holttestéről készült megrendítő erejű fotót, amely aztán nagyban hozzájárult földrészünk kapuinak megnyitásához az álszíriai álmenekültek valódi hordái előtt.
Ahogyan akkor, nyilván most is ürügyet találnak majd a szokásos leckéztetők (a pápa, az ENSZ, a hivatásos altruisták és persze a Soros-lobbisták) a jajveszékelésre, hiszen mindig a gonosz, egoista fehérek felelősek a történelem legsötétebb óráinak visszatéréséért. Rabszolga-holokauszt zajlik az orrunk előtt, és mi karba tett kézzel tűrjük? Gyorsan-gyorsan, nyissuk meg határainkat a szerencsétlen afrikaiak előtt! Az ENSZ egyik sóhivatala nevében nyilatkozó bohóc egyenesen azt állítja, hogy ez az egész dráma Olaszország hibája. A galád olasz kormány állítólag briganti bandákat pénzel, hogy megakadályozzák szegény négereket abban, hogy idejöjjenek kulturálisan „színesíteni” bennünket. Propagandában alapszabály: minél nagyobb a kamu, annál hatásosabb.
Lefogadhatjuk, hogy Hollywood valamelyik soron következő giccsparádéjának egy szegény afrikai „migráns” lesz a főhőse, aki történetesen atomfizikát tanul egy törzsi varázslótól. Miközben menekülnie kell a fekete földrész valamelyik diktatórikus rezsimjéből (gyakorlatilag mindegyik az), gátlástalan fehér rabszolga-kereskedők fogságába esik, élükön egy púpos, kampókezű és félszemű neonácival (elvégre az amerikai filmek egyik erőssége köztudomásúlag az életszerűség). Szerencsére egy nemzetközi emberjogi szervezet transznemű aktivistája megmenti a bűnözők karmaiból, és eljuttatja Európába. A film szokásosan könnyfakasztó zárójelenetében a néger zseni átveszi atomfizikusi diplomáját Oxfordban megmentője ellágyult tekintetétől kísérve, akivel időközben házasságot kötöttek, és örökbe fogadtak hat afrikai árvát, akiket gendersemlegesként nevelnek. Hogy ez már túlzás lenne? Szó sincs róla. Ennél sokkal hajmeresztőbb agyszüleményeket is megfilmesítenek. Példa rá a Jupiter holdja Mundruczó Kornéltól, amely egy olyan „migráns” története, aki levitálni is képes, hogy átjusson a határokon. Hülyeségért nem kell Amerikáig menni…
Ellenben mindenáron az európaiak fejébe kell verni, hogy mindegyik „migráns” csodálatos; hogy rendkívüli adottságokkal rendelkeznek; hogy mindnyájan atomfizikusok, vagy legalábbis nagy művészek; hogy ők fogják fizetni a nyugdíjunkat és így tovább. Semmi jogunk tehát rabszolga-kereskedők kénye-kedvére hagyni őket. Ez a rabszolgapiac-sztori tökéletesen illik ebbe a hisztérikus propagandakampányba, amely a történelemben egyedülálló agymosás is egyben, az Európában zajló népességcserés gyarmatosítás forgatókönyve alapján. Valójában ugyanis a gyarmatosítás és a rabszolgaság kényelmes alibit szolgáltat az afrikaiaknak az összes problémáért, amelyet nem képesek megoldani, és az összes kudarcért, amelyért egyébként önmagukat kellene okolniuk.
A hollywoodi narratíva szerint Afrika egykor harmonikus nirvána volt, spirituális lakói szoros szimbiózisban éltek a természettel, és az univerzum misztériumainak feltárásával töltötték idejüket, magasan fejlett kultúrát teremtve (amely mellesleg nemhogy az írást, de még a kereket sem ismerte). Állítólagosan szofisztikált társadalmuk ellenére azonban teljesen védtelenek voltak a barbár és erőszakos európaiakkal szemben, akik rabszolgaságba vetették és megerőszakolták őket, megsemmisítve magaskultúrájukat és elrabolva természeti kincseiket.
Mindez a mélyen érző afrikai lélek számára akkora sokkot okozott, hogy az afrikaiak vagy az utódaik, bárhol is éljenek, sohasem tudták feldolgozni ezt. Ha néha vademberként viselkednek, az is ennek tulajdonítható. Így a feketéknek minden joguk megvan arra, hogy a fehérek nyakán élősködjenek, és elvegyék tőlük azt, ami (szerintük) jár nekik, ugyanakkor arra panaszkodva, hogy a fehérek földjén elnyomják őket, ahová önszántukból jöttek, anyagi kárpótlást követelve és történelmi revánsot véve a múltért.
Az európaiknak zokszó nélkül tűrniük kell tehát, hogy „gyarmati örökségként” gyarmatosítsák országaikat, paradox módon azokat is, amelyeknek nem is voltak gyarmataik. Pusztán azért, mert a feketék automatikusan és kollektíve „az európaiak” áldozatainak számítanak. Csak az a furcsa, hogy hiába szabadultak meg már jó ideje a fehér démonoktól, és hiába mondhatják magukénak a természeti erőforrásokban leggazdagabb földrészt, felsőbbrendű civilizációjuknak mégsem sikerült kicsúcsosodni, és továbbra is képtelennek mutatkoznak arra, hogy értéket teremtsenek és rendet tegyenek a saját portájukon. Azok viszont, akik minket szerencséltetnek a jelenlétükkel, Afrikává változtatják Európát is.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
