A nagy hazugság a kereskedelmi televíziózással kapcsolatban az, hogy ingyen van. Pusztán azért, mert nem kell előfizetési díjat fizetni, meg nincs ingyen. Valójában sokkal súlyosabb árat kell fizetni, mint előfizetési díjat, a tudatunkkal fizetünk érte, és a reklámok során szedik be azt a díjat, amibe a műsorok elkészítése kerül. A reklám, a te döntéseiddel kereskedik, a reklám tulajdonképpen a tudat gyarmatosítását jelenti. A tudat, a XX. században felfedezett kontinens, amelyet kolonizálni kell, mint anno Amerikát. Ennek a folyamata, a modern marketingben ölt testet.
A reklámok nézésére nem kötelezve vagyunk, hanem szocializálva. Nem azért nézed a reklámot, mert kijön a „Reklám Hatóság” és megbüntet, hanem azért mert nem vagy kellően tudatos, vagy nem vagy a tudatod iránt kellően felelős. Azért nem tudod nem nézni a reklámot, mert nem te nézed a reklámot, hanem a reklám néz téged. Benned van egy „kicsi én”, egy tudatalatti, ami nézi, akkor is, ha elhatározod tudatosan. Ezek a reklámok nem a tudatunkkal kommunikálnak, hanem a tudatalattinkkal. A reklám nem meggyőzni akar, legkevésbé informálni. A reklám nem egy közszolgáltatás, a reklám az egy zsarnokság, egy olyan intézmény, amire pár évtized múlva úgy fognak visszagondolni, ahogy mi visszagondolunk azokra az időkre, amikor általános és legális volt a gyermekmunka, vagy azokra a harmadik világbeli országokra, ahol ma is legális. Vagy a rabszolgaság intézményére. Ahogy a gyermekmunka, úgy a reklám is barbárság. Ahogy a gyermekünket óvjuk és védjük, úgy a tudatunkat is kellene. Ugyanannyi jogunk és okunk, sőt ugyanakkora kötelességünk védeni.
A reklám a tudatot támadja, de a tudattalanon keresztül hat a döntéseinkre, olyan döntésekkel kapcsolatban, amelyek nem eléggé tudatosak, ezért hallgatunk a tudattalanunkra. A reklám azt a célt szolgálja, hogy bennünk egy bizalmat építsen ki a többi termék rovására, de ez nem intellektuális, és nem racionális. Nem arról van szó, hogy valahogy meggyőznek minket, hogy ez a mosópor jobb, mint a többi. A reklám nem akar meggyőzni semmiről, hanem egy logót, egy szlogent, egy kellemes dallamot és egy harmonikus vonzó körülményrendszert akar beágyazni a tudattalanba. Egy kellemes asszociációval akarja párosítani a logót, meg a szlogent, a színvilágot, meg a dallamot. Sok érzékszerven keresztül támad, egyszerre támadja a muzikalitásunkat, a vizualitásunkat, ha nem mosóporról van szó, akkor sok esetben a szexualitásunkat, de még az értelmünket is. De, nem azt a részét, amelyik racionális, hanem az értelmünknek azt a részét, amely a szlogenre fogékony, azt a részét, ami a verseket szereti, a nyelvi harmóniát támadja.
Tehát, nagyon sok érzékszervet támad egyszerre és a célja az, hogy számunka az a termék, ismerős legyen majd, amikor a polcnál vagyunk. A reklám itt és most tőlünk semmit nem akar, hanem sunyi és alattomos módon elültet bennünk egy mémet, és az lesz a dolga a mémnek, hogy amikor megtalálja a párját a szupermarket polcán, és párosodjon. Hogy a bennünk lévő mém, és a polcon lévő mém találkozzon, és az egyik bevonzza a másikat.
A termék spektrum 90%-a esetében a reklám nem azt a funkciót szolgálja, hogy egy kiélezett versenyben versenyelőnyhöz juttasson bizonyos cégeket, más cégek meg lemaradnak a versenyben. Ez a hazugság! A reklám a piac felosztását jelenti, a legtöbb esetben tök egyenlő alapon. Például, három fontos szereplő harmad-harmad-harmad arányban felosztja a piacot a reklámok révén, és az összes többi cégnek a kiszorítása a cél, és a piacot felosztani a reklámozók között. Azt gondolom, hogy, ez rejtett kartellezés.
A másik nagy hazugság hogy, a reklám a műsort szolgálja, a reklám a műsorért van. Ha, megkérdezed a kereskedelmi tévéseket, hogy miért van a reklám, ezt fogják mondani: „Azért, hogy sugározni tudjunk maguknak műsorokat, mert ezek a műsorok nincsenek ingyen, valamiből finanszírozni kell a műsorokat, mi pedig önökért vagyunk, hogy önök szórakozzanak”. Ez a hazugság, valójában pont fordítva van, nem a reklám szolgálja a műsort, hanem a műsor szolgálja a reklámot. A kereskedelmi tévé nem azért van, hogy te szórakozz, hanem azért, hogy az agyadat mossa a reklámokkal, és azért van szükség a műsorokra, hogy te két reklámblokk között ott maradj, és ez rögtön tartalmazza a választ arra a kérdésre is, hogy vajon miért olyan mocsok, aljadék, szemét, szar színvonalúak a tévéműsorok. Azért ilyen szarok, hogy a következő reklámra még öntudatlanabb, még emberalattibb legyél, mint amilyen az előző reklámblokk során voltál. Az a célja és a funkciója a tévéműsornak, hogy reklámblokk és reklámblokk között egyre lejjebb, lejjebb és lejjebb nyomja a befogadás küszöbét, hogy egyre kritikátlanabb legyél a reklámok iránt. Mindezt azért mert ez jót tesz az értékesítésnek, ez „know-how” része, a kereskedelmi marketing működésének a része az, hogy a műsornak szarnak, aljadék színvonalúnak kell lennie. A műsornak a reklám színvonalához kell igazodnia, mivel a reklám a cél, és a műsor az eszköz, nem a reklám fog a műsorhoz alkalmazkodni, hanem a műsor a reklámhoz. A reklám pedig az ismert legaljább színvonal.
Az összes reklám amit az életedben láttál, az egyetlen reklám, csak specializálva van. Ennek az egyetlen reklámnak egyetlen egy üzenete van, az pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. Hogy, az anyagi javak felhalmozásától te boldogabb ember leszel, a reklám első szándékkal ezt reklámozza. Ilyen módon egy BMW reklám egy kicsit Opelt is reklámoz, és Omo reklám egy kicsit Persilt is reklámoz.
A kereskedelmi televíziózás, alapvetően reklám orientált, mivel a reklámok alapvetően az anyagi részeddel kommunikálnak. A halandó részeddel kommunikálnak. A halálfélelemtől sújtott részeddel kommunikálnak. Tele vagy halálfélelemmel, és ez elől a fogyasztás rejtekébe menekülsz, mert addig amíg felhalmozol, addig amíg fogyasztasz, amíg vásárolsz, amíg javakat sajátítasz el, addig azzal az érzettel élsz, hogy növekszel, hogy vagy, hogy jobban vagy, hogy a létedben elmélyülsz. Veszel magadnak egy karórát, egy ruhát, és ezzel nagyobb súllyal, nagyobb nyomással nehezedsz a létbe. Kiterjedtebb vagy attól, amit megveszel. Ha meglopnak téged, az az érzésed, hogy kevesebb vagy, így közelebb rántanak a halálhoz, a megsemmisüléshez. Azt amit ma megveszel, amit megeszel, azt amit ma felveszel, amibe beülsz, azzal halhatatlanabb vagy. Ez persze nem igaz, ez egy illúzió. Arról van szó, hogy szorongunk. Minden szorongás alapja a halálfélelem, és az ezzel kapcsolatos szorongásunkat egyszerűen a fogyasztás oldja. A reklám erre megy rá, ezt az ösztönünket korbácsolja fel.
A lényeg az, hogy a műsorok a reklámok színvonalához fognak igazodni, és így jön létre, a kereskedelmi televíziózás intézményrendszere, amely gyakorlatilag reklám szintű agymosás. Már mindegy, hogy reklámot nézel, vagy műsort mert hasonló a nívótlansága. Meg mer valaki esküdni arra, például, hogy az Éjjel-nappal Budapest színvonalasabb, mint az azt megszakító reklámblokk?
Az eddig mindig működött, hogy lefelé hajtják a befogadásnak a küszöbét. Mindig a legkisebb közös többszörös. Az emberi tudat olyan, mint a víz a kisebb ellenállás felé folyik. Ha kis lépésenként, mondjuk fél évenként, csökkentik a színvonalat, akkor gyakorlatilag le lehet rombolni egy civilizációt ezzel.
Arról beszélek, hogy milliárdokat költünk közoktatásra, eközben a szemünk láttára pusztul le minden, mindaz amit felépítettük. Felépítjük nappal, leromboljuk éjszaka, mint Déva vára. A közoktatás által a következő generáció értelmi színvonalát valamilyen színvonalra hozzuk, eközben a kereskedelmi televíziók és a reklámok lerombolják mindezt. És nem hogy végignézzük, frekvenciát biztosítunk hozzá. Az a frekvencia, amin az RTL Klub és a TV2 sugároz az a miénk, azt mi bérbe adtuk, mi a magyar állam. Itt aztán változhat, Nemzeti Együttműködés, meg Nemzeti Közép Kormánya, meg Reform Kormányzás, és jöhet Gyurcsány és jöhet Orbán a kereskedelmi tévék azok továbbra is maradnak. Az a frekvencia nemzeti kincs.
A Barátok közt egyébként jó példa a színvonal zuhanásra. Amikor bevezették a Barátok köztöt Magyarországon, mikor is volt egy évtizede? 1999? Tehát 14 éve. Az első évben a Barátok közt akkorát bukott, mint az ól ajtó, nem nézte senki, nem volt nézője. Tök nyilvánvaló, hogy miért, mert a színjátszásnak azt a nívóját, ami addig megszokott volt – egy minimális nívó ugyan, de valami szint – azt olyan mélyen múlta alul, hogy az emberek kiköpték ahelyett, hogy lenyelték volna. A Szomszédokban kiváló színészek játszottak szarul, de a Barátok köztben szar színészek játszanak mégszarabbul. A Barátok köztöt egy éven keresztül senki sem nézte, de a vezetőség pontosan tudták, hogy ez egy nagyon erős kommunikációs brand, és hogy működni fog, csak hinni kell benne, és nagy meggyőződéssel tolni. És úgy tolták végig az első évben, hogy nem nézte senki, de tudták a nemzetközi tapasztalatok alapján, hogy működni fog. És eltelt egy év, és eltelt másfél év, és szépen lassan az emberek megtörtek, és elfelejtették, hogy mi volt az a színvonal, amihez korábban igazodtak, és elkezdték zabálni a szart. A mocsokkal addig bombázták az embereket, hogy a pajzs elvékonyodott, és végül elengedett. Ez történt. És most nézzük meg az embereket, nem lehet őket leszoktatni a Barátok köztről, már nem lehet.
Komolyan mondom, mióta kereskedelmi televíziózás van Magyarországon az felbecsülhetetlen, és jóvátehetetlen. Az energiaszektort vissza lehet venni állami kézbe. A termőföldet, vagy a vizet, vagy lehet újra Nagy-Magyarország, visszacsatolhatjuk Erdélyt, a Felvidéket, meg a Kárpátalját, még bármi lehet. De, azt a rombolást, amit a kereskedelmi televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt soha nem lehet jóvátenni már. Azt nem lehet visszavásárolni.
Ki kell állnunk azért, hogy a tudatunk nem gyarmat, nem kőolaj, nem bauxit, nem egy olyan ásványkincs, amit ki lehet aknázni, amire koncessziót lehet vásárolni és ki lehet aknázni. Azt kell először felfogni, hogy a reklám nem üzleti kérdés, hanem emberjogi kérdés. Ha ezt lefektetjük, akkor akkor ennek a mentén öntudatosan ki kell állni a tudatunk iránti jogunk mellett. Jogom van a tudatomhoz! Jogom van, nem csak a fogyasztói döntéseimhez, hanem ahhoz a kulturális kontextushoz, amiben az életemet élni akarom, és ezt nem engedem mérgezni, és ezt nem lehet milliárdos pszichopaták mohóságának a tárgya vagy az eszköze.
Mit lehet tenni ez ellen? Én hiszek a televízióban, hiszem, hogy sok jó dologra lehet használni. Szerintem, a a tévé egy csodálatos találmány, ami jobbá teheti az életünket és egy nagy civilizációs vívmány, de ami elátkozott és aljas az a kereskedelmi televízió, ezt kell felszámolni. Azt gondolom, hogy van a tévézésnek is fényes és sötét oldala. A sötét oldala a kereskedelmi tévézés, a fényes oldala az előfizetéses tévézés. Az előfizetéses tévézés az egy korrekt üzlet. Százszor korrektebb dolog, hogy egy műsorért pénzt kérek, mint ha cserébe elkérem a tudatod, telefosom és visszaadom. Létezik az előfizetéses tévé, például az HBO. Hol írtam alá azt a szerződést, hogy a tévé és a reklám összenőtt? Szerintem nem nőtt össze!
Ez az üzleti modell nem haldoklik, hanem szárnyal. Sorozatokat gyárt, pedig maga az üzleti terv nem erről szólt, amikor létrehozták. De, mára akkora tőkéjük van, hogy most már saját gyártású filmjei vannak, saját gyártású sorozatai vannak, amiket sugároz, amik a legjobb és legszínvonalasabb sorozatok.
Ezt a háborút nem nekünk, hanem a gyerekeinknek kell majd megnyerni, mi valószínűleg nem fogjuk megélni ezt a változást. A kereskedelmi televíziózás és a reklám már defenzívában van, a fiatal korosztály körében, és az okos tévé, már kiszűrhetővé teszi a reklámot. De ez nem megoldás. Gondoljunk bele milyen nívójú televíziózás az, hogy nézel egy műsort, jön a reklám és a tévéd automatikusan átkapcsol egy másik csatornára, ahol éppen nincs reklám és azt nézed tovább. Milyen színvonalú élet, milyen színvonalú szórakozás, milyen nívójú szabadidő az, ahol te attól függően nézel sorozatot, vetélkedőt, vagy ismeretterjesztőt, hogy hol van éppen reklám? Én nem szeretnék így élni.
A lényeg az az, hogy valóban kitelt a reklám ideje.
A mai nemzedékek már nincsenek a kereskedelmi tévézésnek annyira a hatása alatt, mint az előző, de sajnos, ez a 17 év megtörtént. Ha ezeket a frekvenciákat csak 20 évvel később osztják ki, akkor ma más országban élnénk, egy összehasonlíthatatlanul jobb helyen. Azt gondolom, hogy az önvédelmet nem az egyénre kell bízni, hanem felülről kell szervezett módon megtervezni, és megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy az államnak kell finanszírozni a televízió csatornákat, és ha az állam nem fogja akkor senki nem fogja, akkor majd a cégek, majd a reklámok…
Tényleg arról van szó, hogy nincs ingyen ebéd, vagy az állam azt mondja, hogy felszámolom a kereskedelmi televíziózást, bevezetem és kötelező érvényűvé teszem az előfizetéses televíziózást, és minden háztartás kap mondjuk 5 csatornát az államtól alanyi jogon. Eltelik egy hónap, és ha váltani szeretnél valamelyik csatornát dobod, felveszel helyette újat. Ha nem elég az öt, akkor fizetsz, és kapsz még annyit, amennyire csak pénzed van, és hónapról hónapra váltogathatod a saját portfóliódat. Abban hiszek, hogy egy ilyen valódi versenyben, 5-10 éven belül kirostálódna a hagyományos értelemben vett kereskedelmi tartalom. Tehát az Éjjel-nappal Budapest, a Barátok közt és az ilyenek, mivel, hogy ezek alapvetően a reklámok mellé lettek gyártva, olyan tartalom ami a reklámnak a mankója.Azt gondolom, hogy az előfizetéses rendszerben egyszerűen kihullana. Nem máról holnapra, de szépen, lassan kihullana.
Sokba kerülne, de nem lehet mindenről nyugger-szoci módon gondolkodni. Nem lehet mindenről úgy gondolkodni, hogy még egy bőrt lehúznak, még tévéadó is lenne. Igen, valószínűleg egy újabb adóteher lenne, de a tévét valaki finanszírozni fogja, vagy a cégek, vagy mi. Én azt mondom, hogy akkor vegyük a magunk kezébe. Ez olyan, hogy aki fizeti a cigányt, annak húzza a nótát. Ha nem fizetünk érte, akkor az ő tartalmuk lesz, ha fizetünk érte, akkor a miénk. Ezért valaki fizet, minden körülmények között.
(A fentiek az Apu azért iszik, mert te sírsz rendezvénysorozat 2013. november 26.-i alkalmán hangzottak el)
Forrás:nemzeti.net
