Ezek szerint nem várja már a támogatásukat, mint néhány héttel korábban. A Jobbiké azonban még bejöhet, ők ugyanis valamiért kimaradtak az alábbi mondatból, pedig a momentumosok árulásának (de miért is volt árulás, ha zsidógyerekek SZDSZ-esként viselkednek?) mértéke még csak össze sem vethető a Jobbikéval:
Ha a Momentum Mozgalom kitart árulása mellett, menthetetlenül a történelem pöcegödrében végzi az MSZP, a DK, a Párbeszéd, az Együtt, a Fidesz és a KDNP oszló tetemei közt.
(A bejegyzés december 31-én került fel a Facebookra, így értelemszerűen nem tartalmazhat reagálást a mai eseményekre.)
Álljon itt egy kedves ismerősöm, Dr. Kormos László sebészkés pontosságú analízise a Momentum Mozgalomról! Számomra egyenesen irigylésre méltó az éleslátása.
„Fekete-Győr András és társai bimbódzó, sátáni tekintetű nagyvezéri ambícióiktól hajtva színlelt szociális érzékenyégük fonalára felfűzve, és a mártírszerepből születő heroizmus iránti éhség miatt versengve önletartóztattatják magukat, és «ki dob először füstbombát» játékot rendeznek a dobozos sör gyártását fellendítő, szelfipartikká züllött tüntetéseken, ahol lelkükben nyálcsorgatva áhitoznak egy letartóztatási képért vagy szabadulószelfiért az Index és a 24.hu fejlécében, hogy évekkel később elöltönyösödve és borotváltan, a fekete szolgálati autóból kipattanva, nyakkendőt igazítva, a minisztériumi márványlépcsőn felszaladva az államigazgatás termeiben hivatkozhassanak majd arra, hogy «én valaha ott voltam köztetek», aztán a kellő időben és politikai helyzetben tíz év múlva megszavazzák a nyolcszáz órányi túlmunkát. Fekete-Győr András nem forradalmár: bármit tesz akár ő, akár bármelyik momentumos «ellenálló», soha nem esik semmi bajuk. Úgy gondolom, hogy a Momentum nem valós szervezet, hanem egy gondosan megtervezett művelet. Kínálta magát az ellenzéki spektrumon egy lefedetlen terület, ők felmérték, hogy ez a közeg miért nem szimpatizál a jelenlegi ellenzékkel, ennek kielégítésére profi stratégiával kitalálták magukat, és diverzáns egységként beszivárogtak az ellenzéki térbe. Rendkívül szervezettek, elképesztő precizitással targetálnak egy célcsoportot, tökéletesen elégítik ki egy kormányellenes, jól behatárolható társadalmi réteg lélektani igényeit, olyannyira, hogy bőven akadnak köztük naiv elkötelezettek az előretolt harcállásokban – ők a beáldozhatóak.”
Talán az utóbb említettekben néhány értelmesebb kommentelő itt lentebb magára is ismer. Az önvizsgálat képessége nemes tulajdonság: nem tudom, ki mi okból tartozik a sorsával politikai hazudozóknak és szédelgőknek, de ha egy éve helyes volt leváltani az elmúlt harminc évet – márpedig az volt –, akkor ma is az. Ha pedig van akár csak egyetlen érvényes tanulsága is az elmúlt harminc évnek, akkor az az, hogy Gyurcsányt Orbánra, és Orbánt Gyurcsányra soha nem váltunk. Attól tartok, nem Szarvas Koppány Bendegúz váltott köpönyeget – ő ugyanaz a gyurcsányista kölyök maradt, aki egy éve volt. A Momentum váltott köpönyeget, és változott el Szarvas Koppány Bendegúzhoz, hogy az elmúlt harminc év demonstratív tetemre hívását az elmúlt nyolc évére váltsa. Ha a Momentum Mozgalom kitart árulása mellett, menthetetlenül a történelem pöcegödrében végzi az MSZP, a DK, a Párbeszéd, az Együtt, a Fidesz és a KDNP oszló tetemei közt. Talán még nincs késő visszafordulni a kárhozat útján.
https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FRobert.Puzser%2Fposts%2F2022730244469445&width=480&show_text=true&height=290&appId
"Épp rajtam demonstrálják a kilencvenes évek SZDSZ-ének legaljasabb kirekesztő rutinjait" – újabb, tegnapi bejegyzésében is foglalkozik Puzsér a Momentummal és az ellenzéki összefogással – amit még bejegyzése első mondata szerint a választás előtt ő is javasolt, legalábbis két programpont erejéig…
Amikor a választás előtt azt javasoltam az ellenzéki pártoknak, hogy állítsanak közös listát és közös jelölteket mindössze két programponttal – egy új választási törvény és egy új legfőbb ügyész ígéretével –, akkor azok az MSZP-s, DK-s és momentumos felhasználók, akik most az ellenzék megosztásával vádolnak, arrogánsan magyarázták nekem, hogy ez mekkora ostobaság már, és hogy jobban teszem, ha befogom a pofámat, mielőtt még lejáratom az ellenzéket, és elb@szom a kormányváltást. Ma már tudjuk: talán így sem lett volna meg az ellenzéki pártok alkotmányozó többsége, de Orbán Viktornak biztosan nem lett volna kétharmada, és nagy eséllyel a fideszes kormánytöbbség sem jön össze – én pedig továbbra is úgy gondolom, hogy amennyire irreális a Jobbiktól a DK-ig ívelő kormánykoalícióban reménykedni, épp annyira lehetne közös ellenzéki minimum néhány ilyen ügy. Amikor értelme lett volna, nem kellett senkinek.
Most már nincs értelme, mert ezek a szavazók és az általuk választott politikusok összehoztak a Fidesznek négy évre egy újabb kétharmados parlamenti többséget. A Momentum nem váltotta le az elmúlt harminc évet, és Karácsony Gergely nem lett miniszterelnök. Most ugyanezek a pártok és politikusok azt kérik számon rajtam, hogy megbontom a Csodálatos Ellenzéki Egységet, és ezzel a Fidesz érdekeit szolgálom – nyilván egy jó kis origós vagy TV2-s állás reményében. Gondolom, úgy értik, hogy az a demokrácia, amikor én befogom a pofámat, ők felveszik a milliós fizetéseiket, a Momentum meg a kampánya során elb@sz ötszázmillió forintnyi közpénzt Fekete-Győr köztéri hologramjára. Az én dolgom egy jól működő demokráciában nyilván az volna, hogy mély áhítattal figyeljem, amint Fekete-Győr András az Index fotósának kamerájába sandítva rendőröket dobál, Kunhalmi Ágnest meg leveri egy csukott ajtó. Gondolom, az volna a dolgom, hogy mindezt látva könnyes szemmel tapsoljak, ahogy azt a 444.hu szerkesztőségében a tájékozott nyilvánosságért felelős demokraták teszik – mert aki egy ilyen pillanatban röhögni mer a röhejen, esetleg viszolyogva szégyenkezik a nyomorúságos vergődés láttán, az nyilvánvalóan nem lehet egyéb, mint Orbán kutyája. A Lokál szerkesztőségében a helye.
Nem fogom megtenni. Elmondhatják és leírhatják százezerszer is, hogy Orbán Viktort szolgálom, csakhogy a tény ettől még tény marad: az MSZP és a DK hozott össze a Fidesznek zsinórban három kétharmadot, nekik biztosít Orbán Viktor fizetést, képviselői iPhone X-et, nekik finanszíroz ATV-t, Klubrádiót, Népszavát, 168 Órát és Magyar Narancsot – ők az akadálya annak, hogy nincs valós alternatíva a nemzeti együttműködéssel szemben, mindössze egy háztáji ellenzék, melynek tagjai már kilencedik éve élnek a sorozatos vereségeikből. Egyetlen ellenzéki főpolgármester-jelölt voltam, és máris szinkronban kezdett a lejáratásomba a kormánymédia az Echo TV-ben, a Momentum elnöke a Hír TV-ben[!] és a régi baloldal értelmisége az ATV-ben. Mondhatnám, hogy megrendelésre – csakhogy nem hiszem. Úgy gondolom, maguktól csinálják: senki másnak nem engedik, hogy Orbán Viktor ellenzéke legyen, csakis akkor, ha fegyelmezetten beáll az MSZP és Gyurcsány Ferenc mögé. Az Együtt megtette. A Párbeszéd megtette. A Momentum épp megteszi.
Én egész életemben ellenzéki voltam – és ma ellenzékiként a legfontosabb feladatomnak azt látom, hogy az MSZP-t, a DK-t és a hozzájuk aljasult Momentumot amennyire képes vagyok, leleplezzem. Leleplezzem, hogy kormányképtelenek, leleplezzem, hogy romlottak, leleplezzem, hogy nem különbek Orbán Viktornál. Értem, hogy ez rossz hír – én sem örülök neki, de ettől még ez a valóság. Amíg ők állnak szemben a nemzeti együttműködés rendszerével, akikben – az LMP-vel és a Jobikkal ellentétben – a változás szándékát sem látom, addig Orbán Viktor évtizedekre tervezhet a Kárpát-medencével. Lehet gúnyolódni az LMP-n és a Jobbikon, ez sok esetben jogos is, de ez a két párt legalább belerokkant az áprilisi vereségbe, legalább azt látom rajtuk, hogy van valamiféle következménye Orbán Viktor legújabb kétharmados országfoglalásának. Az MSZP, a DK és a Momentum politikusai azonban úgy viselkednek, mint akik köszönik, a pénzüknél vannak: nincs vezetési válság, nincs önmarcangolás, nincs pártszakadás – sőt, arra készülnek, hogy ők lesznek az uniós választás győztesei. Aztán természetesen azt is elvesztik, és busásan megélnek belőle.
Továbbra is fenntartom a jogot, hogy arról írjak, amiről akarok. Nem veszek részt abban az elb@szottságban, melynek során az ellenzéki értelmiség zöme módszeresen hozzásilányítja magát ezekhez az alkalmatlan, bukott pártokhoz, és ehhez a primitív, egybites, polgárháborús közbeszédhez. Én azt akarom, hogy igenis legyen egy harmadik narratíva, egy harmadik nézőpont, egy értékalapú centrum, ahol nem szavazatmaximalizálás és nem az eszelős szekták mindennapos kiszolgálása zajlik, hanem értelmes és érdemleges gondolkodás az ország sorsáról.
Sokan azzal vádolnak, hogy sértett vagyok a Momentum politikusaira, és ez átsüt a soraimon. Igazuk van: valóban sértett vagyok, és felháborít a viselkedésük. Miért kellene tagadnom: számomra a Momentum Mozgalom a 2018-as év legfájdalmasabb csalódása. Nem az a csalódás, hogy nem támogatják a főpolgármesteri ambíciómat – az teljesen rendben van, és ezt a legőszintébben írom. Azzal viszont, hogy nem hajlandóak egy asztalhoz leülni velem – amire még az MSZP és a DK is[!] hajlandó volt – nos, azzal a Momentum politikusai nemcsak az én szemembe köpnek, hanem mindazokéba, akiket képviselek, akik támogatnak, továbbá szembeköpik a saját szavazóikat, akiknek politikai kultúraváltást ígértek. Ez az én számomra igenis kurv@ nagy csalódás, és igenis kurv@ dühös vagyok rájuk, mert én egy éve még tényleg elhittem, hogy végre jött egy új nemzedék, amelyet még nem rontott meg a vad indáival mindent behálózó és magához lehúzó, nyomorúságos magyar ugar. S ezek után azt látom, hogy az új nemzedék sok tekintetben romlottabb és alávalóbb, mint akiket „leváltani” jött – hát hogy a f@szba ne lennék sértett és csalódott, amikor épp rajtam demonstrálják a kilencvenes évek SZDSZ-ének legaljasabb kirekesztő rutinjait?! Ők voltak az elsők, akik a médianyilvánosságban megkezdték a karaktergyilkolásomat – gondolom az MSZP-ben elégedetten figyelték, ahogy Fekete-Győr András helyettük dolgozik. Ma az én szememben az értékalapú centrumot fenyegető legnagyobb veszély az, hogy sok centrumszavazó elhiszi, hogy Fekete-Győr András és pártja őt képviseli – csakhogy a Momentum Mozgalom maga az eltérített és önmagából kifordított centrum, amely nem a polgárháború lövészárkai fölött, hanem mélyen az elvek alatt húzódik. A Momentum politikusai felmérik, mire van kereslet, és igény szerint azzá válnak: ha az kell, technokraták; ha az kell, lázadók; ha az kell, a harminc évet jöttek leváltani; ha az kell, a harminc évvel jöttek összefogni. Én még pár hónapja is azt hittem, hogy a Momentum lesz a legtermészetesebb és legfőbb szövetségesem egy új centrum megképzésében – nyilván azért is, mert sok egykori momentumos dolgozik a kampányomban. Ma úgy látom, hogy e célnak épp a Momentum Mozgalom a legfőbb akadálya. S még mindig remélem, hogy tévedek.
https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FRobert.Puzser%2Fposts%2F2023340787741724&width=480&show_text=true&height=284&appId
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
