Putyint szeretni nem kell. Nem is lehet. Ahhoz túl sok politikai gyilkosság történt a hatalma érdekében. Ahhoz túl sok egyetlen, a titkosszolgálatok által szervezett, saját népe elleni házrobbantásos merénylet gyanúja is (amit a csecsenekre kent, hogy háborút indítva ellenük a kemény vezető szerepében tetszeleghessen).
A rendszere csaló és elnyomó, a személyes stílusa gyakorta undorító, kivált, ha betekintést enged szexuálpatológiai állapotába. Az orosz hagyományok közül a legrosszabbra, az erőszak-kultuszra támaszkodik. A kőolaj-földgáz-hadiipar alapú gazdaság- és társadalomszervezés riasztóan kilátástalan.
A Fidesznek az orosz gáz importálásából és Paks2 felépítéséből százalékot hasító hatalomba betonozása tűrhetetlen. A Putyint a keresztény Európa egyetlen szóbajöhető megmentőjeként bemutató cikkek Orbán Viktor kedvenc heti- és napilapjában mérhetetlenül ostobák (vagy hazugok), még ha bele is keverik a seggnyalásba az orosz kultúra halott szellemóriásait (az élőket nyilván azért nem emlegetik, nehogy reagáljanak a megszólíttatásra).
De nagyjából ennyi. Méretes botorság benyelni és szajkózni a Putyint a földi gonoszság fő megtestesítőjének feltüntető nyugati propagandát.
Aki viszolyog a véreskezű, nacionalista Putyintól, ne feledkezzen el a tehetetlensége leplezése és újraválasztatása érdekében Afganisztán és Irak ellen indokolatlan háborúkat indító George W. Bushról, és az Amerikai Egyesült Államoknak az Iszlám Állam feltámasztásában Obama elnöksége alatt játszott szerepéről sem. Különbség a putyini és az amerikai politika között, hogy az előbbi erős politikai irányítás alatt álló állama nyíltan helyezi középpontba a katonai erőt, míg a százszorta képmutatóbb és százszorta több halálos áldozatot követelő, oligarchák által irányított amerikai politika évtizedek óta csak „a hadiipar szórakoztató üzletága” (Frank Zappa).
Vészes naivitás nem látni, hogy az USA szemében Putyin fő bűne nem a lelkén száradó vér, hanem hogy jelentősen lelassította Oroszország javainak nyugati kézre juttatását. Hogy Putyin szelektív oligarcha-üldözésének célja az erős orosz központi hatalom gazdasági alapjainak megteremtése (amiben szintén vannak oligarchák, de nem az elnök fölött, hanem hűbéreseként). Azon nyilván el lehet vitatkozni, hogy az efféle államhatalom-építés elvezethet-e hosszabb távon valamiféle gazdaságilag stabil lábakon álló szuverén államhoz (ami a lassú demokratikus fejlődés beindulásának előfeltétele, ha nem is garanciája), és ezen keresztül valamilyen kulturális fejlődésre vagy bármi egyéb jóra, de ebben a vitában én nem tekintem relevánsnak a Putyin által profitjától megfosztott nyugati nagytőke gyűlölet-propagandáját.
És még valami: akik sosem ejtették ki a „gyarmat” szót, sőt bolondnak tartották, aki megtette, ám aztán egyszerre hirtelen nekiálltak kórusban Magyarország orosz gyarmattá válásáról rettegni, legyenek szívesek mellékelni egy táblázatot arról, évente mely égtájak felé hány milliárd forintnyi, nálunk megtermelt jövedelem áramlik ki az országból…
Juhász Géza
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
