Tisztelt Augustin Benchea pusztinai plébános úr!
Minden magyar érzelmű ember, aki él és szuszog, ismeri az igazságot, hogy a csángó hívei által, Nyisztor Tinka, a Szent István Egyesület Elnöke szervezésével tervezett karácsonyi magyar nyelvű éneklés letiltása nem kizárólag az ön határozata, hanem az ön felett lévőé, a felettesének a feletteséé és végül a háttérhatalomé.
Ezek képesek arra, hogy átpolitizálják a keresztény vallást céljaik elérése érdekében, felhasználva a kereszténység legnagyobb ünnepének, Krisztus születésének évfordulóját. Tehetik, mivel mindenhatóbbak az Isten magánál. Ugyanis az Isten nem képes megváltoztatni a történelmet, de az urak igen!
Mindezek ellenére engedelmével önhöz címezem a levelemet, mivel ön a megnevezett a pusztítók közül. A magasabb rangú pusztítók névtelenségük mögé rejtőznek, de majd eljön az idő, mint mindennek, amikor a Mindenható majd ott is megtalálja őket és felelősségre vonja!
Már az elején el kell mondjam s sérelem ne essék, hogy miért is használom önökkel szemben a „pusztító” jelzőt. Hát azért, tisztelt plébános úr, mert önök több, mint egy évszázada pusztítják a csángó népet, de úgy általában az erdélyi magyarságot is, ha úgy vesszük! Legalább is nyelvében igen, mert valaki elárulta önöknek, hogy „nyelvében él a nemzet” és ha elveszik a nyelvét a csángóknak, akkor ezeknek a magyarságuk is odavész, s csak akkor lehet igazán „púr” Moldváról beszélni. Megjegyzem, ettől nem fordul jobbra az önök sorsa, mivel egy olyan ritka, tehetséges és nemes nemzetrészt semmisítenek meg, melynek szakrális küldetése van ezen a földön!
Tisztelt uram, tisztelt uraim önök azt erősítik, hogy a csángó nem magyar és a csángó nyelv nem magyar nyelv! Ne essen nehezükre, de önök enyhén szólva tájékozatlanok e témában vagy ami még súlyosabb vétek Isten színe előtt is, rosszindulatból, politikai megfontolásból torzítanak!
Jómagam évekig dolgoztam csángókkal, talán mindegyik moldvai csángóhelységből valókkal. Tehát nem tanulmányokból, könyvekből ismerem őket, hanem a mindennapi munkáséletből. Túlnyomó többségük egyszerű, jóindulatú, hitükhöz, nyelvükhöz, szokásukhoz ragaszkodó, tiszteletmegadó, munkásember. Avagy nem tűnt fel önöknek, hogy több évszázadnyi kísérletezés után sem sikerült őket magyar nyelvüktől megfosztani?
Itt megjegyeznék egy égbekiáltó ellentmondást: Ki kényszeríthet, de kényszeríthet-e egyáltalán valaki egy népet arra, hogy keresztény hitét, ne saját, hanem idegen nyelven fojtassa, ápolja?
Valaki nem, de valami igen, az a valami a társadalom gyengén fejlettsége és azok a kényszerítettek, megbocsájtsanak plébános úr, de önök voltak. A kereszténység felvétele után egészen 1648-ig cirill betűs könyvekből hirdették a szláv nyelvű papok az igét, mely könyvek nagy részét a magyarok nyomtatták önöknek. 1648. után szintén a magyarok fordították le és nyomtatták ki román nyelven az Újtestamentumot, nevezetesen I. Rákóczi György fejedelem, hanem még most is szláv nyelven imádkoznának, és önök ugyanúgy miséznének!
Két eredeti példányt őriznek ezekből valahol Bukarestben, melyekből az első és utolsó oldalak hiányoznak, hogy elrekkentsék eredetüket!
Túlzás volna azt állítani, hogy mi magyarok tanítottuk meg önöket írni, olvasni, énekelni románul, de kétségtelenül ebben igen nagy szerepünk volt, mivel a román kultúra gyökerei Erdélyből jutottak el az Óromániába! Mi ezért nem várnánk egyebet kölcsönös tiszteletnél, csakhogy önök úgy látják jónak, ha tűzzel, vassal pusztíthatják nyelvünket, kultúránkat!
Visszatérve a csángó népre azt tudom mondani, hogy ez a nagyszerű nemzetrész hosszú évszázadokig elszigeteltségben és sok-sok megpróbáltatások közepette élt és az idők folyamán elhanyagolta, úgy a magyar fél is, mint a román! De teljes épségében őriztek meg olyan ősrégi magyar szavainkat, melyeket már rég nem használunk, de szótárunkban megtalálható és jelentésüket megértjük, különösen mi székelyek! Bár vannak tájszólásaik és a román környezetből is vettek át szavakat, de nyelvük ugyanaz, mint a mi magyar nyelvünk, mely szépségében, gazdaságában és kifinomultságában messze meghaladja az önökét!
Világhírű tudósok és nyelvészek szerint a magyar nyelv nem e világi, de most itt van dolga, mivel összeköti az, e világit (a földit) az a világival (az égivel). A magyar nyelv az Isten nyelve, a tudás a magyarok nyelvében van kódolva!
Tehát nem az ördög nyelve, ahogy önök közül sokan nyíltan is híresztelik, inkább az ellentétese, minek következtében, önök az Isten nyelvét pusztítják, és nem csak Pusztinán! Csakhogy korlátolt makacsságukban nem akarják felismerni elkárhoztató tévedésüket!
Nemrég a szentegyházi Gyermekfilharmónia bizonyította be az egész Európának és az egész Világnak, amikor Brüsszelig és egy más alkalommal Kanadáig vitték a székely, magyar és csángó közös nyelv és kultúra fenségét! Emberek, népek és nemzetek sokasága ámult rajta, és nagy tisztelettel nyugtázták, hogy nincsen párja a fejlett magyar nyelvnek és kultúrának! Ezzel szemben önök elfogultságukban és nemzetünk iránt való alaptalan gyűlöletükben mindent megtesznek, hogy elpusztítsák és nemcsak Pusztinán, hanem Románia szerte! Teszik ezt, önök klerikusok, annak dacára, hogy Krisztus második törvénye a következőre kötelez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Szeretnék egy logikai tételt is tisztázni önnel Augustin Benechea klerikus úr: ki, kiért van? A több száz pusztinai keresztény hívő van-e önért, vagy ön van a több száz pusztinai keresztény katolikus lélek gondozása végett? Nem hiszem, hogy a Fennvaló akaratából arra lett volna ön megbízva, hogy ostorral rittyegtesse báránykáit oda, ahova ön akarja!
„Mondta neki harmadszor is: Simon Jónásnak fia, szeretsz-e engem. Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondta vala néki: Uram te mindent tudsz, te tudod, hogy én, szeretlek téged. Monda neki Jézus:” Legeltesd az én juhaimat!”
Az Úr nem arra utasította tehát Pétert, hogy: Bántalmazzad az én juhaimat! Hanem arra, hogy: Legeltesd az én juhaimat! És akkor ön miért bántalmazza őket?! Az áll a Szentírásban, hogy egy jó pásztor az élete árán is megvédi állatait és kedvükbe jár!
Egy ilyen merev, érzéktelen bánásmód, amilyent ön gyakorolt karácsonynak szent ünnepén a szeretet hiányáról árulkodik és ennek alkalmazása idővel kihat a pásztorra is és annak feletteseire. Mert mi lesz akkor, ha a rossz bánásmód hatására a juhok összeterelhetetlenül szétszélednek és önök nem csak megélhetés nélkül maradnak, hanem az Úristen felelősségre vonása is bekövetkezik!
– Mit tettél az én juhaimmal? Hogyan őrizted meg őket, ha a farkasok harmincadjára adtad?
Ezért felhívom a figyelmét Augustin Benecha klerikus, hogy ön van a hívőkért, egyetlen a több százért, azért, hogy gondjukat viselje, gyámolítsa és ha szükséges, akkor életét adja értük! Ha pedig mindezekre nincs adottsága, változtasson praxist és legyen bármi a világon, de: ne bántsa a magyart!!!
Sebők Mihály
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
