Az 1300-as lélekszámú Baranya megyei falucskában, ahol 18 éve járt utoljára főpásztor, Kárász Gábor harkányi plébános meghívására Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be szentmisét a település kántortanítója emlékére október 17-én a Magyarok Nagyasszonya-templomban. A főpásztor megáldotta az Ambrus Sándor emléke előtt tisztelgő táblát is.
Az 1910-ben, Pécsen született Ambrus Sándor 1931-ben lett Nagyharsány segédtanítója. A gyermekek tanítása mellett szívügyének tekintette a módosabb gazdáknál dolgozó szegény sorsú munkások felkarolását. Megtanította őket írni, olvasni és számolni. Pedagógusi hivatása mellett a falu kántoraként is szolgált, és kulcsszerepet vállalt az 1936-ban megkezdett templomépítési munkálatokban is. Kiemelkedő közösségépítő tevékenységet folytatott, nevéhez fűződik a helyi énekkar és színjátszókör alapítása is.
Később, a kommunista diktatúra idején az államhatalom többször is nyomást gyakorolt rá, hogy fejezze be egyházi szolgálatát. Ambrus Sándor ezt a felszólítást határozottan megtagadta, amiért családjával együtt kényszerlakhelyre, a Nagyharsánytól mintegy 50 kilométerre fekvő Vázsnokra kellett költöznie.
12 év távollét után térhetett vissza szeretett falujába, melynek közössége emlékhely kialakításával fejezte ki háláját a közösségépítő kántortanító emléke előtt.
A település egykori kántortanítójának emlékére bemutatott szentmisén Felföldi László püspök személyes életünk küldetéséről beszélt a prédikációban.
Ambrus Sándor egy nehéz korban vállalta ezt a hivatást. Olyan időszakban volt kántor és tanító, amikor ebből hátránya származott, és amikor a világ válaszút elé állította az embereket: Istennel, vagy Isten nélkül? Sokan megélték ezt a belső feszültséget, de ő rendíthetetlenül tudta, hogy Istenhez tartozik. Nem engedte el a hitét, mert tisztában volt vele:
Az Istennel való kapcsolat lényege, hogy meghalljuk Isten hangját – emelte ki szentbeszédében Felföldi László püspök. – Ha pedig megértjük, mit mond nekünk az Úr, az küldetést ad nekünk – ez pedig a szolgálat.
Ambrus Sándor pontosan így szolgált. Elfogadta a küldetését, segítette az analfabétákat, felemelte a közösséget. Megmutatta, hogy
Végezetül arra buzdított a főpásztor, hogy mindenki gondolja át, milyen adományt kapott Istentől, amivel segíteni és szolgálni tud, mert az lesz az élet öröme. Az élet valódi ízét és ragyogását ugyanis azok a tetteink adják meg, amelyeket mindenféle hála és viszonzás nélkül, önkéntes szeretetben és jóságban teszünk.
Erre a különleges életre kell a fiatalokat is felkészíteni. Ugyanis
zárta elmélkedését a pécsi megyéspüspök.
A szentmise után Felföldi László püspök megáldotta az Ambrus Sándor tiszteletére állított emléktáblát, melyet a templomba vezető, róla elnevezett út mentén helyeztek el.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
