„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” (Apcsel. 2: 4-12)Kevesen tudják viszonylag minek az ünnepe is a pünkösd. Ennek oka, hogy ez a Szentléleknek/ Szent Szellemnek az ünnepe, márpedig azt nagyon nehezen tudjuk meghatározni micsoda pontosan. Ennek oka, hogy az Istenről, mint Atya mindenkinek lehet elképzelése, mint a végső ok, teremtő hatalom stb. Jézusról könnyű elmélkedni, hiszen hús-vér emberként járt közöttünk. A Szentlélek azonban sokkal megfoghatatlanabb. Jézus mégis azt mondja, hogy, amikor ő elmegy, elküldi nekünk a Szentlelket, mely nagyobb dolgokat is kijelent, mint ő maga. Szóval jelenleg nagyobb tudás birtokában lehetünk nyitott, tiszta szívvel, mint, akik Jézust személyesen ismerték. Valójában ez a hármasság kíséri el a Biblia történetét is. Az Ószövetség az Atya szellemében zajlik, a zsidóság sokszor rideg és torz hozzátársított elképzeléseivel a világ nagy teremtőjéhez. Az Újszövetség már Jézus, aki emberként mutatja be, hogy ez az Isten valójában, hogyan szeretné, hogy éljünk. Az utolsó pedig a mindennapjainkban a Szentlélek, mely ehhez ad erőt. Az Ószövetség még puszta hit és törvény, az Újszövetség a szeretet tanítása és a szeretetteljes élet példája, a Szentlélek pedig, ami képessé tesz ezt a példát nekünk is megvalósítani. Eldönteni mikor és mi a helyes egy szituációban, erőt adni abban a szituációban a jóra. A fenti igeszakaszt elsőre mindenki varázslatos, már-már mágikus jellegűnek érzi, de valójában nem feltétlen kell így lennie. Az apostolokat minden nép a maga nyelvén értette, mikor a Szentlélek hatása alá kerültek. Sokkal inkább érthetjük ezt úgy, hogy ez a nyelveken szólás nonverbális. A szeretet tettekben, gesztusokban nyilvánul meg. Egy ölelés, egy ajándék, egy mosoly, egy kézfogás, segítségnyújtás bajban levőkön olyan tettek, melyek nonverbálisak. Minden nép és nemzet tagjai között érteni fogják. A szeretet nem kötődik nyelvekhez, népekhez, rasszhoz, nemhez, vagy korhoz. Átível mindenen, betölt minden szakadékot, akkor is ha szavakkal nem értjük egymást. Ez a Szentlélek csodája. Nem győzöm hangoztatni, mennyivel nagyobb csoda ez, mintha valóban minden nyelven varázslatosan beszélni kezdenénk.
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
