Nyitókép: Aktuality.sk
A fiúknak hiányoznak a férfi példaképek, a szülők nem szívesen változtatnak a nevelési szokásaikon, a férfiak az önállósodástól félnek, a válások leggyakoribb oka pedig senkit sem lep meg. A pozsonyi Comenius Egyetem iskolapszichológusát, Gabriela Herényiovát a gyereknevelésről és annak helyességéről, illetve helytelenségéről kérdezték.
A férfiak legnagyobb problémája, hogy a felnőtté válásuk során hiányzik az apjuk
„Már régóta nem érvényes az a kijelentés, miszerint a fiúk nem sírnak. A lányok és a fiúk nevelésének nem szabadna különböznie“
– válaszolta a pszichológusnő arra a kérdésre, miszerint a mai világban különbözik-e nemek közti neveltetés. (…)
„A fiúk számára rendkívül fontos, hogy a felnőtté válásuk során legyen férfi példaképük. A fiúk ugyanis ekkor tanulják meg azt, hogy hogyan kell viselkedniük a nőkkel, a szüleikkel, illetve a partnerükkel. A nők gyakran olyan ideális viselkedést várnak el a partnerüktől, amit ők az apa jelenlétének hiánya miatt sosem láttak. És ez a legnagyobb probléma, amivel manapság a férfiaknál találkozunk“
– állítja a pszichológusnő.
Mit csinálhat az édesanya abban az esetben, ha a férfi példakép teljes mértékben hiányzik a családból?
„Az édesanyának a fia tudtára kell adnia, hogy erős és fontos, bátorítania kellene, illetve a fontosság és a magabiztosság érzését kellene neki nyújtania“. (…)
A válások leggyakoribb oka a pénz
A mostani világra jellemző, hogy a fiatal férfiak nem akarják elhagyni az otthonukat, mer „az anyukánál borzasztóan jó“ – mondja a pszichológusnő. A másik probléma viszont abban gyökerezik, hogy a mai rohanó világ a teljesítményt helyezi előtérbe. Sokszor a fiatal férfiaknak nincs idejük arra, hogy olyan partnert keressenek, akivel önállósodni tudna.
„Nincsenek lehetőségeink arra, hogy elszakadjunk az otthonunktól és külön költözzünk, mert az anyagi helyzetünk nem engedi. És természetesen az is megmutatkozik, hogy a válások fő ok a pénz“.
A szülők inkább ráfogják a gyerekükre, hogy hiperaktív, ahelyett hogy megváltoztatnák a nevelési stílusukat
„Nagyon kritikusan tekintek a modern nevelésre“
– mondta a pszichológusnő, majd hozzátette:
„sok gyerek számára nem határoznak meg szabályokat. Gyakran találkozom azzal, hogy a szülő inkább valamilyen személyiségzavart tulajdonít a gyerekének (ADHD-t vagy ADD-t – figyelemhiányt vagy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart) csak azért, hogy ne kelljen változtatnia a nevelési módszerein, és ez nagy probléma. Nincs időnk, zaklatottak vagyunk, kevés időnk van a gyerekekre, az iskolaköteles gyerekek pedig nem a szüleiktől függnek, hanem a mobiltelefontól. A szülőknek nincs idejük arra, hogy elbeszélgessenek a gyerekeikkel, pedig éppen a kommunikáció hiánya okozza a legtöbb problémát“.
A pszichológusnő szerint a jelenlegi nevelésnek nem csak az idő az egyedüli problémája. A szabad, jóindulatú nevelés is sok problémát okozhat.
„A gyerek személyiségét nem szabad elnyomnunk, hagynunk kell a gyereket kibontakozni, de valamilyen módon irányítanunk kell. A szülők piedesztálra, királyi trónra emelték a gyerekeket, és a gyerek az, aki az egész családot irányítja. Ezek a gyerekek azonban felnőtt korukban tanácstalanná válnak, ugyanis nincs akit irányíthatnának, nem tudják honnan hová tartanak“. (…)
A gyerekeknek korlátokra is szüksége van
A pszichológusnő szerint az arany középút a napi rituálé és a határok, a gyereknek ugyanis szüksége van bizonyos korlátokra. A szabályokat nem kell mereven és könyörtelenül betartanunk, de a gyereknek tudnia kell, hogy mit engedhet meg, és mit nem engedhet meg magának. (…)
Minden iskolai probléma a családi légkörből ered
„Minden, iskolában jelentkező viselkedési probléma a családi légkörből ered. Mindenkinek az a fontos, hogy a gyerek milyen jegyet hozott haza az iskolából, de senkit nem érdekel az, hogy mit érez a gyerek, hogyan éli meg az otthoni eseményeket, és mit élt át az iskolában“
– mondja a pszichológus. (…)
A gyereket fel kell készítenünk arra, hogy nehezebb pillanatok is jöhetnek az életében, így önállóságra kell nevelnünk. De mégis hogyan?
„Szülőként ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy a gyerekek rakják el a játékaikat, hogy ha elkezdtek egy munkát, akkor azt fejezzék is be. (…) A gyereknek kisebb feladatokat kell adni otthon, olyasmiket, amikkel felelősségvállalásra tanítjuk őket – valamit megvásárolni az üzletben, kivenni a tiszta tányérokat a mosogatógépből stb.“
Ezzel lényegében a gyerek tudtára adjuk, hogy értékeljük őt és bízunk benne. Növelnünk kell a gyerekek magabiztosságát.
„A gyerekeket dicsérnünk és biztatnunk kell, de nálunk ez, sajnos, nagyon ritkán történik meg“.
dobrenoviny.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
