Prőhle Gergely távozása és az ötvenes évek

Prőhle Gergely távozása és az ötvenes évek

Prőhle Gergely távozása a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről újfent heves vitákat robbantott ki. Mondanom sem kell, ismét előkerültek a különböző jelzők és melléknevek.

Sok millió történész bújt hirtelen elő és dugította el a közösségi tereket az „ötvenes évek” és a Pravda szavak gyakori és indokolatlan ismételgetésével. A „történészektől” olyan eleddig ismeretlen kutatások eredményeiről is értesülhettünk, hogy Kádár alatt sokkal, de sokkal jobb volt, hisz szerintük tudvalevő, hogy Kádár soha életében nem váltott le kisebb-nagyobb botrányokat követően intézményvezetőket intézmények éléről.

Mondjuk, ha és amennyiben a magyar nép 1956-ban kiment az utcára a szabadságáért tüntetni, illetve harcolni, akkor hajlamos volt behívni az oroszokat, majd mindössze pár száz forradalmárt ki is végeztetni, és több tízezer embert börtönbe vetni, majd megkínoztatni.

Ilyen nemes ember volt Kádár, akihez képest Orbán, akinek még ahhoz is volt bőr a képén, hogy szótlanul figyelje, ahogyan Kásler miniszter úr elengedte Prőhle úr a liberálisok túlzásba vitt simogatásától bőrkeményedésessé vált kacsóját, nem is kell magyaráznunk, hogy kicsoda.

Természetesen a legsötétebb időket idézik a történetek, és nem is tehetünk mást, mint hogy azonnali hatállyal behívjuk az oroszokat, pardon, az ENSZ kötelékében szolgáló, daliás kéksisakosokat.

De, hogy picit komolyabbra fordítsuk: Prőhle Gergelynek legjobb tudomásunk szerint nem azért kellett távoznia a PIM éléről, mert olyan radikálisan ellenzéki közszereplőknek biztosított megjelenési és megszólalási lehetőséget, mint Vágó István, Karafiáth Orsolya vagy Veiszer Alinda, hanem mert Szakács Árpád kinyomozta, hogy a PIM egy olyan kiállításra is pénzt adott, ami a vérgőzös kommunista Tanácsköztársaságot egy meglehetősen furcsa szemszögből mutatta be. És akkor még talán enyhén is fejeztem ki magam.

Jómagam úgy vagyok egyébként a művészetbe hajló produktumokkal, hogy szabad országban élünk, hiszünk és teszünk is a szólásszabadságért, de az ilyen típusú, kommunisták által interpretált történelemhamisítások, ha lehet, ne az adófizetők pénzéből valósuljanak már meg.

Elvégre a nép nem erre adott felhatalmazást, nem ezért szavazott a Fideszre. Nem ezért kaptak a kormányzó pártok kétharmadot.

Én a legkevésbé sem tartanám szerencsésnek, ha minden olyan szobaszínházba felfegyverzett kommandósok törnének be, ahol a 127 gendert meg a kommunizmust népszerűsítő felolvasóestek vagy darabok kerülnének bemutatásra, de az állami intézményeknek nem hiszem, hogy ilyen típusú érzékenyítések lennének a fő- vagy akár a mellékprofiljaik.

Hírdetés

Példának okáért látjuk, olvassuk, hogy Ausztriában az óvodák egy részében karácsony közeledtével tiltólistára kerülnek a kereszténység legnagyobb ünnepéhez kapcsolódó dalocskák és mondókák, sok helyen pedig az elfogadó és toleráns muszlimok iránti tapintatból már karácsonyfákat sem állítanak, de a közterületeken is egye ritkábban helyeznek ki betlehemeket.

Svédországról meg olyan híreket is olvashatunk, hogy mecsetek látogatására kötelezik a kisiskolásokat, ahol az elfogadást úgy kell begyakorolniuk a nebulóknak, hogy közösségi foglalkozás keretein belül először megkeresik, merre található Mekka, majd a megtalált város irányába jó hangulatban, ám tisztelettudóan letérdepelnek. A mecsetekben. Nem vicc.

Arról nem érkeztek hírek, hogy az Allah akhbar! kezdetű, közismert imádságot is mormolniuk kell-e a fiatal svédeknek, de ez talán nem is olyan fontos.

A fontos az, hogy az állam, a kormány, amihez egy demokráciában talán van egy csöppnyi köze a választáson részt vevő népnek, hogyan ítéli meg, hogyan reagál a fenti esetekre.

Örül neki, némán eltűri vagy összeráncolja a szemöldökét, az asztalra csap, és rövid úton megköszöni az addigi együttműködést az állami fenntartású óvoda, illetve iskola igazgatójának.

Persze ha nem az állam által fenntartott intézményről beszélünk, akkor egy szintig lehet ilyen és ehhez hasonló őrületeket szervezni, maximum annyi történik, hogy a magánkézben lévő óvodákból és iskolákból a szülők egy idő után kiveszik a gyerekeiket, és beíratják egy olyan intézménybe, ahol meg lehet ünnepelni a karácsonyt, Allahot viszont nem kötelező.

Én magam pont hogy nem az úgynevezett „ötvenes évek” eljövetelét látom bele Prőhle Gergely távozásába, hanem épp ellenkezőleg: a legmagasabb szintű demokrácia megnyilvánulását.

Kásler miniszter úr nagyon helyesen belátta, hogy a magyarok többsége április 8-án többek között azért járult a szavazóurnákhoz, mert egy olyan kormányt akart, amelyik elég bátor megvédeni a tradicionális jobboldali értékeket a mindent letaroló, agresszív balliberális világképpel szemben.

Apáti Bence – www.magyaridok.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »