Prohászka Ottokár, Magyarország apostola és tanítója születésének 165. évfordulója alkalmából október 10-én, a székesfehérvár-vasútvidéki Prohászka Ottokár-emléktemplomban konferenciával, püspöki szentmisével és közös imádsággal emlékeztek meg Székesfehérvár 15. püspökéről. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök az egyházmegye megjelent papságával együtt mutatott be szentmisét.
A Jó Pásztor tiszteletére felszentelt vasútvidéki templom megtelt Prohászka-tisztelőkkel. A konferencia után Tóth Tamás plébános köszöntötte a főpásztort és a megjelent közéleti vezetőket, Cser-Palkovics András polgármestert, Mészáros Attila alpolgármestert, a képviselőket, a Prohászka Imaszövetség tagjait, az intézményvezetőket, a székesfehérvári, budaörsi és budakeszi katolikus iskolásokat, a híveket és nem utolsó sorban paptársait. A plébános személyes tapasztalatát osztotta meg arról, hogyan lehet Prohászka püspök példája nyomán elfogadni azt, ami az életünkben van, ami nem a mi elgondolásaink szerint történik velünk.
„A Prohászka-kutatás mindig igyekezett az aktualitásokra is nyitottnak lenni, a közvéleményt foglalkoztató kérdések szemszögéből tekinteni a fehérvári püspökre. A közelmúltban – 2021-ben és 2023-ban – két pápalátogatás zajlott hazánkban. Így most a püspök pápákhoz kötődő viszonyára szeretnék koncentrálni” – kezdte Prohászka és pápák című előadását Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros. Mivel a pápalátogatás adta eszmefuttatásának apropóját, felidézte, hogy a magyarországi apostoli látogatásokon miként idézték meg Prohászka alakját.
A történész ismertette a pápaság szerepének változását, az Egyház fejére vonatkozó tanítás 19. századi átalakulását, a kor heves egyházellenes politikáját és liberális kritikáját, amelyekre Prohászka teológiai szakíróként reflektált. Fontos gondolata volt, hogy az Egyház szabadsága fokmérő: ahol a pápai szuverenitást korlátozni próbálják, ott a polgári szabadságjogok is veszélyben vannak. Az előadásban megismerhettük Prohászka korának pápaegyéniségeit, az olykor konzervatívabb, olykor liberálisabb személyiségű pápákat. IX. Piusz pápát, XIII. Leót – akinek Prohászka a Szent István Társulat megbízásából lefordította, és csaknem négyszáz oldalon kötet formában kiadta beszédeit és leveleit –, X. Piuszt, akinek pápasága alatt modernizmus vádjával Prohászka két könyvét indexre tették. A püspökre ekkor nehéz napok törtek, pedig amint a levéltáros elmondta: „Prohászka tudta a helyét az Egyházban. Filozófiai tájékozottsága miatt az 1907-es fordulatot talán ő értette leginkább idehaza; az 1908-as katolikus nagygyűlésen a közvélemény számára is befogadhatóan ő magyarázta a teológiai gondolkodás új mérföldkövét jelentő római tanítást. Hitt abban, hogy az elítélt modernista túlzások nélkül is lehet korszerűnek lenni. Ám nem Prohászkához mérhető szellemóriások intézték az ügyeket, Rómában sem. A »modernizmus« vádja általános, bárkire ráfogható fegyverré vált. Ez okozta Prohászka vesszőfutását, ebből lett az indexügy. (…) Megtette a kötelező lépést: megnevezett műveit a könyvpiacról visszavonta.”
Az előadásból megtudtuk, Prohászkáért sokan igyekeztek közbenjárni Rómában. A döntést nem vonták vissza, de ellenfelei ezek után sikertelenül próbálkoztak más köteteinek elítélésével. Majláth Gusztáv erdélyi püspök a Szentatya dedikált portréját hozta magával Rómából. A kép alatt latinul a pápa kézírásával az alábbi szöveg áll: „Szeretett Fiúnknak, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek küldjük az égi javak zálogául és különös jóakaratuk bizonyságául a legnagyobb szeretettel az Úrban.” Mindez a Kúria hivatalos döntését nem változtatta meg – mégis a pápa személyes pozitív hozzáállását mutatta az ügyhöz. Az indexre tétel az apparátus túlbuzgóságából megtörtént – de az a távlati cél, amit Prohászka meghurcolásában sejt a történettudomány, már nem járt sikerrel: egyházmegyéje élén maradhatott.
Mózessy Gergely az indexügy utáni pápákat is bemutatta: az utód XV. Benedek pápát, aki felé Prohászka tisztelettel, hódolattal és feltétlen, már-már gyermeki bizalommal fordult. Az új egyházfő 1917-ben az Index Kongregációt megszüntette. 1922-ben XI. Pius néven egy újabb „liberális pápa” következett, akinek legnagyobb hatású tettei már Prohászka halála után következtek. A későbbi pápák közül II. János Pált emelte ki, aki magyarországi látogatásakor emlegette Prohászkát. Egyfelől az elmélkedéseknek volt lengyel fordítása, ezt ismerhette, olvashatta. Másfelől erre az útra nyelvi tekintetben és kulturális szempontból Szabó Ferenc SJ készítette fel, akinek kötődése Prohászkához közismert. De 1996-ban egy hungarológiai kongresszus résztvevőinek üdvözlésekor is kitért rá.
Spányi Antal püspök a szentmisében először Pater Bangha Bélát idézte, aki 1927-ben a következőket írta Prohászkáról: „Pázmány Péter óta ekkora papunk, ekkora lelkipásztorunk, ekkora hitszónokunk nem volt, s ki tudja mikor lesz megint! A magyar értelmiség általa kapott észbe, s tért vissza a könnyelműen elhagyott oltárokhoz. S ha ma nem szégyen többé imádkozni, ha ezrek és ezrek, férfiak, vezető értelmek, politikusok és kutatók büszkén vallják és gyakorolják hitüket, ebben a főérdem a diadalmas világnézet nagy hírnökéé, Prohászka Ottokáré!” A megyéspüspök visszaemlékezett Prohászka tanári és püspöki pályafutására és kiemelte, hogy Prohászka lelkében kezdetektől lángolt az Egyház szeretete. Örömmel figyelte kora Egyházának változásait, érzékenyen figyelte a kor szociális mozgalmait, hogy segítsen a rászorulókon, javítson a társadalmi igazságtalanságokon. Újdonságszámba ment, hogy felkészülten állt szóba a természettudományokkal, melyről katolikus szemmel írt a Föld és Ég című tanulmánysorozatában. Nyitott volt a kutatások új eredményei iránt, és bátran foglalt állás a különböző kérdésekben, kimutatva, hogy a tudomány és a hit nem áll egymással ellentétben.
A főpásztor megemlékezett arról is, hogy az Egyházat szerető püspököt az Egyházban nem értették meg, amely hatalmas kereszt volt számára. De mély hite és imádságos lelke segítette ennek a súlyos megpróbáltatásnak az elviselésében. Nem értették, mert ötven évvel megelőzte korát, gondolatai a II. Vatikáni Zsinaton köszönnek vissza, mint újdonságok, modern újítások. A súlyos kereszt ellenére is hű maradt önmagához, megmaradt hűségben ahhoz a papi karakterhez, amiben Jézust látta követhetőnek. Többek között árvákat karolt fel, börtönpasztorációval foglalkozott, gondja volt a nővédelemre, segítette a gyengéket, az elesetteket, a tévelygőket. Püspöksége földjeit is kiosztotta a nincsteleneknek.
A főpásztor azzal fejezte be beszédét, hogy ma is aktuális ez a lelkület, amire Prohászka tanít minket. Amikor sokan úgy érzik, nem értik az Egyházat, nem értik a pápát. A média elbizonytalanítja őket és a hangos és erőszakos eszmék eltávolítják az egyházias gondolkodástól. „Ferenc pápa is ezt kéri tőlünk: Imádkozzunk az egyházért, most a szinódusért. Tegyük, amit Prohászka püspök tett a nehéz órákban. Az Egyházra és a szinódusra is hittel kell néznünk, ahogy nézett az Egyházra mindig Prohászka Ottokár is. Világítson meg az Úr Lelke mindnyájunkat, hogy Isten akarata szerint, az élő hit bizalmával, az Úrtól kapott szeretet reményével járjuk a keresztény élet útját, ahogy arra nekünk Prohászka püspök is tanítást és életével példát adott” – buzdított a megyéspüspök.
A szentmise végén az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a lánglelkű püspöknek a vasútvidéki Prohászka Ottokár-emléktemplomban lévő sírját. Az Orbán Antal szobrászművész által készített márvány síremléknél közösen imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggá avatásáért és közbenjárásáért.
Az ünnepi alkalmon a Prohászka Imaszövetség tagjai átvehették a Szent Gellért Kiadó és Nyomda által megjelentetett Prohászka kalendáriumot.
Szöveg: Berta Kata
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Fotó: Kovács Marcell
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
