Ne finomkodjunk, Eduard Heger és a korábbi OĽaNO-s miniszterek hirtelen dobbantása is tulajdonképpen kormánypuccsnak tekinthető, de az, amire a jelek szerint Zuzana Čaputová készül, a sokat látott szlovák demokráciában is példátlan megoldás lehet.
Hogy Szlovákiának Eduard Heger személyében egy senki által meg nem választott kormányfője lett 2021. áprilisában még valahogy el tudtuk viselni. Igor Matovič kaotikus regnálása után egy ország várta a finommodorú, középutas, helyenként bárgyú benyomást keltő korábbi alkoholkereskedőtől, hogy a COVID-évek után kormánya végre megnyugvást hozhat. Hegert akkoriban „a nagy integrátorként” mutatták be az országnak, de hozzáértés és megfelelő képességek híján ő sem tudott gátat szabni az erjedésnek. Az SaS távozásával előbb csak szétpotyogott a koalíció, majd tavaly decemberben minden legitimációját elveszítette, miután a szlovák törvényhozás megvonta tőlük a bizalmat.
Heger, némi meglepetésre, ekkor mutatta ki a foga fehérjét. Ahelyett, hogy „fűtéssel és világítással” töltötte volna ki az előrehozott választásokig hátralévő hónapokat, az emlékezetes MiG-vita végén még példátlan külpolitikai döntéseket is hozott – akár a parlament, akár az alkotmánybíróság véleményének kikérése nélkül. Mindezt Zuzana Čaputová államfő szó nélkül hagyta.
A magát rendre az alkotmány őreként láttató (emlékezzünk csak Fico azóta megbukott, előrehozott választásokat szorgalmazó referenduma körüli vitára) elnök asszonyt nem érdekelte sem a nép világos akarata, sem a parlament véleménye, ahogy az alkotmánybíróság állásfoglalására sem volt kíváncsi. Čaputovának még kapóra is jött Hegerék politikai öngyilkossága! Képzeljük el, ha a nyugatról egy „szép tavaszi éjszakán” „estve jött parancsolatnak” megfelelően a vadászgépek átadását a szakértői kormány politikusainak kell levezényelnie. Čaputová progresszív jelöltjei nem jöttek volna ki jól a dologból!
Mit ad Isten, most, hogy túlvagyunk az egészen, az államfő, alig pár nappal az első szlovák MiG-ek Ukrajnába érkezése után, az elmúlt pár napban két alkalommal is megfenyegette a Heger-kormányt. A hét elején Čaputová még csak szőrmentén bírálta a kormányfőt, mondván, nem kellene szétapróznia az erejét. Az államfőnek nem tetszett, hogy Heger annyi tárca ideiglenes minisztere lett mostanában, így nem marad ideje az ország kormányzására. Sokaknak talán fel sem tűnt a káoszban, de Heger kormányfőként nem csak a pénzügyi tárcát örökölte meg Matovič után, jelenleg az egészségügyi minisztériumot is ő vezeti. Tavaly ősszel néhány hétig oktatási miniszter is volt a szlovák politika reneszánsz embere – de ez már bagatell.
A hét második felében aztán Čaputová tényleg bekeményített. A Nemzetbiztonsági Hivatal remekül időzített jelentéséből ugyanis kiderült, a belügyminisztériumnál rendszeresen rosszul kezelhettek külföldről származó, minősített adatokat. A nagy túlélő, Roman Mikulec belügyminiszter azzal védekezik, pusztán jogtechnikai dolgokról lehet vita, nem volt itt semmiféle törvénysértés.
Ha volt, ha nem, az ügy kiváló alkalmat szolgáltatott Čaputovának arra, hogy újra belengesse egy szakértői kormány kinevezését. Közölte, ugyan megvárja a vizsgálat végét, átolvas néhány jelentést és összegez pár adatot, kedden a parlament védelmi bizottsága is összeül még, de, ha bebizonyosodik a visszaélés a minisztériumnál, ő kész visszahívni Heger megbízott kabinetjét.
Elnézést Virág elvtárs! Ez az ítélet! – jutna rögtön eszünkbe A tanú zseniális jelenete, ha nem épp arról lenne szó, miként akarja az elnök asszony átjátszani az ország irányítását olyan „hivatalnokok” kezébe, akiket a nép valahogy elfelejtett megválasztani.
Čaputová hivatalnokkormányában márpedig csupa olyan figura kapna helyet, akit szeptemberben a Progresívne Slovensko 150 fős választási listáján is megtalálhatunk majd. Jaroslav Spišiak korábbi dunaszerdahelyi rendőrkapitány hirtelen belépése a szélsőliberális pártba túlságosan furcsa egybeesés ahhoz, hogy szó nélkül hagyjuk. Spišiak javára legyen mondva, gyorsan alkalmazkodott a liberális légkörhöz. Alig pár nappal a csatlakozása után már szót is emelt a marihuána legalizálása mellett. Nem lepődnénk meg, ha benne találta volna meg az elnök asszony a hivatalnokkormány új belügyminiszterét.
Ne feledjük, Čaputová nem civilként került a Grassalkovich-palotába. A semmiből felépített környezetvédelmi aktivista egy akkor még viszonylag ismeretlen liberális pártocska, a mára potenciális kormánypárttá erősödött Progresívne Slovensko jelöltje és alelnöke volt. Szűk hat hónap van még hátra a választásokig. Egy hivatalnokkormány minisztereként az ember elvegetál a hivatalában, nem csinál tulajdonképpen semmit, de a tárcával járó médiafigyelem és lehetőség mind az övé. Hegerék elég sok marhaságot csináltak, mutogatni van kire, az ország helyzetét pedig az új vezetőkön lehetetlen számon kérni! Ennél hálásabb feladat a világon nincs! Afelől egy szemernyi kétségünk ne legyen, hogy a függetlenségére és öltözködésére egyaránt kínosan ügyelő Čaputová a hivatalnokkormányt saját embereivel tölti majd fel. Szó se róla, az öltözködése még mindig példás, de az államfő függetlenségének látszata egyre kevésbé fenntartható.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
