December 2-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Pro Cultura Christiana díjjal tüntette ki Beke Margit történészt, egyháztörténészt, levéltárost, valamint a Markolt szobrászművész házaspárt, Markolt Györgyöt és M. Gémes Juditot. A kitüntetéseket a püspöki konferencia elnöke, Székely János adta át Budapesten, a testület székhelyén.
A díjátadó ünnepségen jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás; Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; a konferencia tagjai és titkára, Németh Gábor.
Erdő Péter köszöntőbeszédében elmondta, a püspöki konferencia a Pro Cultura Christiana díjat megalapítva felismerte, hogy nemcsak az igehirdetéssel, hanem a keresztény szellemű kultúra szolgálatával foglalkozó embereket is külön díjazni kell.
Mint mondta, a keresztény kultúra kifejezés mintha manapság kicsit el is kopna, sokszor halljuk, hogy Európának eszerint kellene élnie. Azonban ez a kifejezés sajátos jelentésében a hittel, az Egyházzal kapcsolatos értékek szolgálatát is kifejezi. A különböző művészeti ágak, a tudományágak, az egyháztörténet és az egyházi gyűjtemények kincsei is a keresztény kultúra hordozói. Akik ezt ma méltón be tudják mutatni és közkinccsé tudják tenni, biztos, hogy érdemesek a püspöki konferencia legnagyobb elismerésére is.
Nagy öröm és büszkeség számunkra, hogy három olyan kiváló tudóst, illetve művészt díjazhatunk, akik rengeteget tettek a keresztény kultúráért – méltatta az elismerésben részesülőket Székely János.
Mi is a keresztény kultúra? Mi az, hogy kultúra? Miért fontos, hogy legyen? – tette fel a kérdéseket. – A kultúra szó jelentése: művelni, ápolni, őrizni, tágabb értelemben pedig az, hogy az ember a természetes környezetet a maga életterveivel alakítja, utakat és házakat épít, könyveket ír, alkotásokat készít. Az emberi szellem alakítja a világot.
A kereszténység a nyelvhasználatunkban is megjelent, hiszen a kereszténység nyelvi forradalom is volt, de intézményes forradalmat is hozott, az első kórházat, az első ingyenes iskolát, az első egyetemet.
Átjárta a kereszténység a társadalmat, a keresztény kultúra hordozza hitünk értékeit, segíti, hogy azt átadjuk. Ha ez a kultúra elgyengül, vagy helyettesítődik mással, ha megjelenik a csúnya, az abszurd, a dekonstrukció kultusza, nehéz lesz a mi értékeinket továbbadni, azt, hogy
Beke Margit munkásságából kiemelte Mindszenty bíboros szentbeszédeinek gyűjteményét, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciák tanácsozásainak jegyzőkönyveit, Meszlényi Zoltán életrajzát, a katolikus Budapest életéről szóló kötetet; a Markolt házaspár nagy életművéből pedig a szentendrei ferences gimnázium szentségtartó falát, a máriaremetei Szent Család szobrot, a częstochowai díszkutat. „Legnagyobb remekművük azonban nem az, amit kőbe és fába faragtak, hanem a nyolc gyermek, akiket nagy szeretettel és hittel neveltek fel” – hangsúlyozta.
*
Az alábbiakban a díjazottak méltatását olvashatják.
Beke Margit történész, levéltáros, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti bizottságának elnöke, az MTA történettudományok doktora.
1939-ben a Szatmár megyei Nagyecseden született. Az ELTE BTK történelem–orosz tanári, majd levéltári szakán diplomázott, teológusi abszolutóriumát a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián szerezte.
A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendjébe lépett be 16 évesen, amely ma már a Boldogasszony Iskolanővérek Rendje nevet viseli.
Munkásságának jelentős része az Esztergomi Érsekséghez fűződik, így a Prímási Levéltár igazgatójaként működött. Nyugdíjazását követően a Váci Püspöki és Káptalani Levéltárának igazgatója, az OKGYK levéltári referense, majd a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek budapesti levéltárának vezetője. Tanított a Svetits Katolikus Gimnáziumban, az Érseki Simor Könyvtár, illetve a Váci Püspöki Könyvtár igazgatója volt.
Életét és tevékenységét az Egyház és hazája iránti szolgálat jellemzi.
Munkássága elismeréséül megkapta a Mindszenty Alapítvány Életmű díját, a Komárom-Esztergom Megyéért Díjat 1994-ben, két évvel később a levéltárosok részére adható legmagasabb szakmai Pauler Gyula-díjat, 2000-ben a Magyar Egyházi Levéltáros Egyesület Kormos László-díját.
Jelenleg Meszlényi Zoltán kötetének átdolgozott kiadásán és bővítésén dolgozik.
Markolt György 1951-ben született Kiskunfélegyházán, 10 gyermekes értelmiségi családban. Szülei nehéz körülmények között nevelték, de szeretetet, odafigyelést és képességéket kibontakoztató hátteret biztosítottak számára.
1964–68 között Budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium tanulója lett, majd 1968-tól 1975-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Mestere: Somogyi József. 1976-tól a főiskola kőfaragó műhelyét vezette adjunktusi beosztásban nyugdíjazásáig. 1975-ben megkapta a Fővárosi Tanács nagydíját, majd 1977-ben Derkovits ösztöndíjat kapott. 1981-ben kitüntették a Szegedi Nyári Tárlat fődíjával. Jászszentlászló díszpolgára, 2021-ben Bács-Kiskun Megyében Príma Díjat kapott.
Legalább 40 köztéri alkotása található meg hazánkban, legutolsó a Szent Mihály Arkangyal szobor, a Miniszterelnökség épületén. Köztéri szobor megrendelésein feleségével, Gémes Katalinnal dolgozik, más-más feladatkörben, egymás alkotói szerepét tiszteletben tartva segítik egymást. Munkái között találunk domborműveket, térplasztikákat, kisplasztikákat, liturgikus tereket egyaránt. Műveinek anyaga elsősorban kő, másodsorban fa és bronz.
M. Gémes Katalin 1954-ben született Szegeden második gyermekként. Földdel dolgozó szülei korán megmutatkozó művészi érdeklődésének teret engedtek. 5 éves koráig a szatymazi tanyavilágban majd felnevelő falujában Szatymazon élt. Innen járt 1969–73 között a szegedi Tömörkény István Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába, kerámia szakra. Fitz Mihály és Tóth Sándor szobrászművészek irányítására került a szobrászi pályára.
1973–79 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász hallgatójaként mesterei Mikus Sándor és Vígh Tamás voltak.
Leginkább szakrális alkotásai vannak, és számos köztéri alkotását találhatjuk meg országszerte. Műveinek anyaga elsősorban kő.
1976-ban kötött házasságot Markolt Györggyel, 8 fiúgyermekkel áldotta meg őket a Jóisten. 19 unokájuk van, és két unokájukat várják ebben a pillanatban. A művészi munka és gyermekeik születése párhuzamosan zajlott, tanúságtételként az Atya akaratának elfogadásáról, és a talentumok kibontakoztatásáról.
Miután átvették a díjakat, Beke Margit köszönőbeszédében kiemelte, egész életén át a püspökök szárnyai alatt nőtt, főnökei, munkatársai, lelkigyakorlatok vezetői voltak. „Mindig tudtam, hogy az Úristen és az Egyház mellett vannak” – majd részletezte pályája legfontosabb eresményeit.
Nagyon jólesik ez a díj, mert a Jóistennek dolgozik az ember, minden cselekedetünkkel az a feladatunk, hogy az ő dicsőségét szolgáljuk – mondta M. Gémes Katalin. – Semmi másra nem vágytam, csak hogy jó legyen a munkánk, és szeressék azt.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
