Budapesten mutatta be az IdőJel Kiadó Pósa Zoltán József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, irodalomtörténész, pedagógus legújabb könyvét.
Baranyai W. Krisztina, az IdőJel Kiadó vezetője kordokumentumnak, szeretetvezérelt önéletírásnak, lélektani realista regénynek nevezte Pósa Zoltán: Önreflexiók (1948-1973) – Vaskori tekercsek a remény országából című tetralógia 1. kötetét, mely az elmúlt könyvhétre jelent meg a gondozásukban.
A bemutatót tavaly őszre, a szerző 75. születésnapjára tervezték, de az akkor betegség miatt elmaradt. Így a magyar kultúra napja is jó alkalmat teremtett az összejövetelnek 2025. január 23-án Polgárok Házában.
A szerzővel Ferenc Gáspár író, Pósa Zoltán monográfusa beszélgetett.
Az esten Dr. Kelemen Erzsébet költő, író a műről megfogalmazott esszéjét olvasta fel. Borbelitz Zsófia színművész által Pósa Zoltán az egy éve elvesztett életpárjához, Barna Mártához, az örök múzsához írt versei és regényrészletek hangzottak el.
Megható volt az előadása, visszafogott csend uralkodott a szép számú közönség közt, akiket a színművésznő énekelt verssel is meglepett.
Pósa Zoltán, Borbelitz Zsófia, Kelemen Erzsébet, Gáspár Ferenc (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A közönség soraiban jelen volt sok más irodalomtudós és műkedvelő valamint barát, ismerős mellett Hegedűs Imre János író, irodalomtörténész, aki a hozzászólasokban nem kevesebbet jelentett ki, minthogy
Pósa Zoltán a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb prózamestere és regényírója.
„Nagyon szeretem Pósa Zoltán munkásságát, írásainak nagy ereje van. Én is olyan hitű ember vagyok, mint ő. Kiválóan ír, s csak remélem, hogy maradandó is marad, mert ragyogó prózaíró. Ahogyan már itt elmondtam, akkora prózamester, de ma már egyre kevesebben olvasnak” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Hegedűs Imre János utalva arra, hogy olvasótáborral lehet igazán fennmaradni.
A beszélgetések során arra kérte Gáspár Ferencet, Pósa Zoltán monográfusát, hogy ismertessen három olyan jelentős regényt, amely igazolja az állítását. A szintén József Attila-díjas író, újságíró nem késlekedett a válasszal.
„Nálam az első számú a Mediterrán titabura (1999), az egy zseniális regény szerintem. Ugyanis egy bizonyos szempontból avangard is, s mégis hihetlen sodrása van, s ebben is a Barna Márta iránti szerelméről van szó. A másik az Aranykori tekercsek (2003), ami már vastagságában is nagyon komoly mű, s ebben van benne mintegy 300 oldalon az 1970-es weimari történet, így már ezért is izgalmas elolvasni. A harmadik, ami még nekem nagyon tetszik Az ifjúság maradéka (2009), ami a 1990-es évek utáni történetről szól” – válaszolt a kérdésre Gáspár Ferenc.
A most bemutatott kötet az Önreflexiók tetralógia (regénynégyes) első könyve volt.
Mint ahogyan arról már hírt adtunk, a regény megírását a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja, a megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Könyvkiadói Kollégiumának támogatása tette lehetővé. A szerkesztő Kiss Krisztina.
Pósa Zoltán regénye a boldog találkozás bizonyosságáról és a diktatúráról
Pósa Zoltán az Önreflexiók (1948-1973), vaskori tekercsek a remény országából I. című regényében, amely a 2024-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg az IdőJel kiadó gondozásában, a lélektani realista próza eszközeivel tárja föl Magyarország újkori történelmének legsötétebb szakaszait a tőle megszokott költői lendülettel.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A ciklus egy keresztény nemzeti érzelmű író lenyűgözően izgalmas önéletrajza, aki az emberhez méltó világért küzd egy olyan korszakban, amely az értelmes élet lehetőségétől próbálta megfosztani őt és honfitársait.
A regény kezdetén a magyar holokauszt és a Rákosi-korszak borzalmait a gyermek nézőpontján keresztül ismerjük meg. Ezt követően az 1956-os forradalom és szabadságharc hétköznapjait, majd a Kádár-korszak elnyomó, csapdákkal teli világát a debreceni egyetemista és pályakezdő író felnőtt szemszögéből láthatjuk.
A mű emellett megrendítően ábrázolja felesége, múzsája, Barna Márta hosszú és súlyos betegsége, valamint halála által okozott kálváriáját.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A címhez hűen a regényben végig jelen van a napjaink történelmére való reflexió is.
A cselekmény egyenes vonalvezetését egy 2021-ben játszódó debreceni jelenetsor keretezi, amely az örökkévaló nagy szerelem idilli hétköznapjait mutatja be. A történet középpontjában az író életének legnagyobb tragédiája áll, melyet a keresztény ember hite és az örök életbe vetett remény enyhíthet.
A regény végső üzenete, hogy talán vigaszt és beteljesedést hozhat az Istennel és a szeretett feleséggel való boldog találkozás bizonyossága.
„Pósa Zoltán történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal” – írja a Magyar Nemzet hasábjain Szentesi Zöldi László a Beszédes életrajzi töredék című cikkében. S mint a szerő megjegyzi:
„Egyszer felkacag az olvasó, mert Pósa „megvezet” bennünket csalafinta mondataival, máskor elkomorulunk, mert másként nem tehetünk a XX. századi magyar sorstragédiák szemtanújaként”.
Próbálják ki, rendeljék meg Pósa Zoltán regényeit, könyveit!
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
