Egy angol tudományos közlemény azzal a meghökkentő címmel kezdődik: okostelefont vettél a gyerekednek? Miért nem vettél hozzá mindjárt egy gramm kokaint is? Ha az egyre okosabb készülékek segítségével pornográf anyagokkal is kapcsolatba kerül a felügyelet nélkül hagyott gyermek vagy fiatal, akkor már akár a kettős függőség veszélyéről is beszélhetünk.
Az amerikai Princeton Egyetemen működő Witherspoon Intézet egyik tanulmánya azt fejtegeti, hogy az internetes pornó olyan, mint a kokain- és heroinfüggőség együtt.
Minden egy elsődleges neurotranszmitterrel, a dopaminnal függ össze. Ez az az anyag, amelyet a legtöbb függőséget okozó szer – így a kokain is – felszabadít az agyban, mivel egyfajta bódult állapotot idéz elő. Ez a bódult állapot megismétlődésére való sóvárgással jár, ahelyett, hogy kialakulna a megelégedettség érzése. A heroin viszont ópiumtartalmú kábítószer, nyugtató hatással. Mindkét szer növekvő toleranciát alakít ki, vagyis minden egyes alkalommal egyre nagyobb mennyiségre van szükség a drogból az ugyanolyan intenzitású hatás eléréséért.
A pornográfia izgat (ez a dopamin révén elért mámorító hatás), és a közben végzett önkielégítés orgazmust vált ki (az ópiumszármazékok használata során tapasztalt kiengedés „megnyugtató” hatása), így olyan droggá válhat, amely egy idő után kiváltja a függőséget okozó agyi vegyi anyagok mindkét típusát, és növeli a függőséget okozó hatást, de a növekvő tolerancia mintájának kialakítására vonatkozó hatást is.
A gond az, hogy a pornográfia esetében a tolerancia nem feltétlenül nagyobb mennyiségű pornográf anyagot jelent, hanem inkább újdonságnak számító tartalmakat, tabujellegű szexuális cselekedeteket, gyermekpornográfiát vagy szado-mazochista „játékokat” megjelenítő felvételeket.
A legijesztőbb ebben az, hogy nem lehet tudni, milyen mélyre fog süllyedni a pornóipar annak érdekében, hogy csillapíthassa – vagy inkább táplálhassa – az újdonságnak számító, egyre deviánsabb tartalmak iránti éhséget.
Most akkor képzeljük el, hogy „véletlenül” ebbe a világba cseppen bele a gyermekünk. Mert már egész zsenge korában megajándékozzuk egy internetre is rácsatlakozó okostelefonnal, ugyanis nem szeretnénk, ha lemaradna a kortársaitól, és szoronganánk, ha neki nem lenne olyan készüléke, játéka, kütyüje, mint az osztálytársainak. Talán már nincs erőnk harcolni vele, esetleg közös megegyezés alapján jó szabályokat felállítani, s már rég bedobtuk a gyeplőt a lovak közé, és gyermekeink annyit tévézhetnek, játszhatnak, telefonozhatnak, amennyit akarnak, és akkor, amikor akarnak.
A szexualitásról nehéz beszélni a gyermekeinkkel, de ezt a témát nem kerülhetjük meg. A pornótéma még jobban zavarba hozhatja őket – és minket is. De mégis érdemes rászánni magunkat a gyermekeink érdekében. Ha nem mi beszélgetünk velük a szexualitásról, a szexről, akkor a pornóban fogják keresni a válaszokat. Annak pedig hosszú távú következményei lehetnek.
Fontos, hogy tisztában legyenek vele, miért is olyan veszélyes a pornó számukra a későbbi fejlődésük szempontjából. De még fontosabb, hogy az egészséges párkapcsolatról, az egészséges szexualitásról beszélgessünk velük.
És ne legyen ez egyszeri, leültetős „nagy beszélgetés”, hanem próbáljuk újra meg újra szóba hozni ezeket a témákat – együtt nézett filmek, videók, dalszövegek, óriásplakátok, olvasmányélmények vagy rokonok, ismerősök élethelyzete kapcsán.
Ha gyermekeink azt érzik, látják, hogy a szexualitás témája otthon nem tabu, hogy erről bátran beszélgethetnek a szüleikkel, akkor jó eséllyel hozzánk fognak jönni a kérdéseikkel vagy akár a világhálón látottakkal kapcsolatosan.
Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa
(folytatjuk)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
