Az elmúlt napokban Oroszország blokkolta a két legnépszerűbb pornóoldal elérését, melyet korábban már hasonló oldalak tiltása előzött meg. Nem sokkal korábban Donald Trump, a meglehetősen esélyes amerikai elnökjelölt szintén tett már ígéretet a világhálós pornográfia elleni fellépésre, hivatkozván olyan kutatásokra, melyek a pornográfia káros hatásaira mutatnak rá, főleg gyerekek esetében.
A teljesen szabadon elérhető pornográfia valóban komoly probléma. Beírván a legnépszerűbb keresőbe, hogy „pornó”, számos magyar nyelvű honlapot találunk, ahol számtalan azonnal lejátszható videó van már a kezdőlapon, közöttük csoportos, vagy „interraciális”, azaz fajközti orgiák. Ha arra keresünk, hogy „porn”, a legelső találat (egyike azon oldalaknak, melyet az oroszok most letiltottak) szintén egyetlen kattintással megnyitható, nem kérdi azt sem, hogy elmúltunk-e már 18 évesek. A kezdőlapon jelenleg 47 azonnal lejátszható videó szerepel, ezek között csoportos orgiák, leszbikus videók vagy fehér-néger fajtalankodás. Ha egy második kattintással a kategóriákat megnézzük, találunk témánként további több ezer, akár több tízezer videót olyan kategóriákban, mint öklözés, egymásra vizelés, öregember fiatal lánnyal, kikötözés, női és férfi homoszexualitás, hermafroditák és transzvesztiták, tömeges orgiák, nyilvános helyen felvett videók, négerek és a teljes lista hosszas… Mindez pár másodpercnyi kereséssel és két-három kattintással lejátszható – köztük olyanok, mint a Google oldaláról mindössze négy kattintással megtalálható és lejátszható „Extrém öklözés és vizeletivó tini ribanc” című videó…
Mindez komoly probléma egy olyan korban, amikor már 10-12 éves gyerekeknek is interneteléréssel rendelkező okostelefonjaik vannak, mert a gyerekeknek nem csak a személyisége, de konkrétan az agyuknak a kémiai működése is még könnyen formálható. Az a gyerek vagy fiatal, aki ilyen teljesen perverz, embertelen és deviáns pornográfián szocializálódik, nagy valószínűséggel nem lesz megfelelően képes vagy alkalmas emberi, meghitt, bizalom- és hűségalapú kapcsolat kialakítására és ápolására, mely nem csak személyes életében, a férfi-nő kapcsolatokban jelenik majd meg, de a nemzete, közössége iránti kötődésében és kötelességeihez való viszonyulásában is.
Mielőtt kitérnénk a pornográfia személyes és közösségi életünkre gyakorolt romboló hatására, nem mulaszthatjuk el, hogy rámutassunk a szobában lévő elefántra – mindenki tudja, hogy ott van, mégse beszél róla senki. Miként is lehetne egy problémát kezelni úgy, hogy annak gyökerét kikerüljük?
Pornográfia mint zsidó fegyver
Nathan Abrams, az amerikai történelem zsidó professzora 2004-ben írt cikket a fajtájának a pornográfiában betöltött szerepéről a Jewish Quarterly nevű zsidó lapnak, melyben ritka őszinteséggel fejtegeti az egyértelműt:
Nem lehet kikerülni a tényt, hogy szekuláris zsidók aránytalanul nagy szerepet játszottak és játszanak az egész felnőttfilm-iparban Amerikában. Az Egyesült Államokban a pornográfiában való zsidó szerepnek hosszú múltja van, mivel zsidók segítették ezt a periférián lévő szubkultúrát azzá válni, ami aztán Amerika egyik alkotóeleme lett.
Bár a zsidók az amerikai társadalom mindössze két százalékát teszik ki, uralták a pornográfiát. Az 1890 és 1940 közötti könyvkereskedelemben az erotikus tartalommal üzletelők közül sokan németországi eredetű zsidók voltak. Jay A. Gertzman szerint, aki a Bookleggers and Smuthounds: The Trade in Erotica, 1920-1940 (Philadelphia: Pennsylvania Egyetem kiadó, 1999) szerzője, »A zsidók prominens terjesztői voltak a gallantianának [erotikus témájú fikciók és szexuális viccek, balladák könyvei], avantgárd pornográf regényeknek, szexuális irományoknak, szexológiai anyagoknak és becstelen termékeknek«.
A zsidók aktívakká váltak a pornóiparban ugyanazon okból kifolyólag, amiért vallástársaik Hollywoodban. Vonzotta őket az ipar főleg azért, mert az befogadta őket. Újdonsága azt jelentette, hogy még nem emeltek kirekesztő korlátokat nekik, mint oly sok más területén az amerikai életnek. A pornográfiában nem volt zsidóellenes diszkrimináció.
Értsd: rést találtak az erkölcsösebb amerikai társadalmon, s azt betöltötték perverzitással, hedonizmussal, a fajtársakkal közösen kialakított légkörben, melyet így ők uralhattak. Majd az így, jellemző zsidó faji alkatukból megteremtett pöcegödröt aztán ráürítették az akkor még fehér, európai civilizációt képviselő Amerikára. Abrams erről így vélekedik:
A zsidó részvételre a felnőtt szórakoztatóiparban úgy lehet tekinteni, mint egy középső újra az egész angolszász amerikai berendezkedés felé. Némely pornósztár magát a keresztény Amerika és a szekuláris humanizmus közötti harc frontharcosaként látta. [A zsidó Luke Carey] Ford szerint a zsidó felnőtt szórakoztatóipari szereplők sokszor dicsekedtek azzal, hogy milyen „örömteli anarchikusnak lenni, szexuális döglégynek a puritán szörnyön”. A zsidó részvétel a pornográfiában, ezek szerint, a keresztény rend elleni ősi gyűlöletnek az eredménye: erkölcsi felforgatással próbálják meggyengíteni a domináns amerikai kultúrát.
Korrekt leírás. Mint a feminizmus, a kommunizmus, a pszichoanalízis, a szexológia, a határok megnyitása nem fehér tömegek előtt, majd beáramlásuk támogatása, a holokausztvallás által teremtett bűntudat és szégyenérzet, a popkultúra és fehérellenes felforgató mozgalmak támogatása, úgy a pornográfia is azt a célt szolgálta, hogy azzal a zsidók saját csoportjuk elitpozíciójának megtartása számára biztonságossá tegyék a gazdanép társadalmát: melynek az ára a gazdanép kultúrájának, szellemiségének, etnikai összetételének szétverése és felhígítása. Mint azt az általam korábban bemutatott egyik hollywoodi deviáns propagandát folytató zsidó, Jill Soloway is mondta: „A zsidók újraalkotják a kultúrát, hogy megvédjék magukat a holokauszt után.” Értsd: gyengítik a gazdanép morális, nemzeti tartását, hogy az kevésbé legyen képes vagy hajlandó ellenséges külcsoportok ellen fellépni. Nem is meglepő tehát, hogy a zsidó Hollywood előszeretettel szerepeltet filmjeiben, tévéműsoraiban pornós prostikat, mint pl. Sasha Grey, Lexington Steele, vagy James Deen – csak pár az elmúlt évekből. Ez utóbbi egyébként zsidó, az egyik legsikeresebb férfi pornós, és így tekint fajtájára egy interjúban elmondottak szerint:
A zsidók tudják, hogy mi jobbak vagyunk, mint bárki más. Ez minden, ami számít. Ez így igaz. Mi vagyunk a választott nép. Ez egy tény.
Deen nem csak a kamerák előtt aktív, de filmeket is forgat; természetesen fajkeveredés témában is, és természetesen ő se zsidó-szomáliai, hanem fehér nő-néger férfi szereplőkkel. Ha pedig egyes prostik nem hajlandóak fajközti pornót forgatni, rasszistát kiállt rájuk, mert erre nemet mondani szerinte „irritáló, undorító és dühítő”. Az interjúban Deen mint „fehér férfi” utal magára, aki így „fehérként” panaszkodik a „fehér rasszizmusra”. Őszintén ez persze így hangozna: „Én egy zsidó filmes vagyok, fehér nőket akarok filmezni néger férfiakkal, s ha erre te nemet mondasz, szégyelld magad!”
Visszatérve Abrams cikkéhez, a történész idézi Al Goldsteint, a Screw magazin alapítóját, mely a pornográfiát az akkori sötét sikátorok és üzletek mélyéről a fősodratba emelte, s azt a hétköznapi kultúra részévé tételének egyik úttörője volt. Goldstein szerint a pornóban létező nyilvánvaló zsidó dominancia oka a következő:
Az egyetlen ok, amiért a zsidók a pornográfiában tevékenykednek, az az, hogy szerintünk Krisztus szívás! A katolicizmus szívás! Nem hiszünk a tekintélyelvűségben.
Persze itt a katolicizmus alatt a zsidó tulajdonképpen az európai civilizációt értette, hiszen az általa is létrehozott mocskot nem csak a hívő katolikusoknak szánta, hanem az egész nyugati világnak, melyben a levegőt rontotta. Goldstein a Der Stürmer oldalairól életre kelt degenerált, obszcén zsidó élő karikatúrája. Egykori ügyvédje, a szintén zsidó Alan M. Dershowitz így jellemezte munkásságát 2004-ben:
Kétségtelenül durvábbá tette az amerikai érzékenységet. [A Playboy-alapító Hugh] Hefner ezt ízléssel tette, Goldstein hozzájárulása az egyre nagyobb ízléstelenség.
Abrams maga így járul hozzá a goldsteini okfejtéshez:
A pornográfia tehát a keresztény kultúra meggyalázásának eszközévé válik, amint az áthatol az amerikai fősodrat szívének kellős közepén (és kétségtelenül ezen angolszászok által kerül fogyasztásra), annak felforgató karaktere így megtöltődik tartalommal. A pornó már nem az „amit az inas látott”, egy szemlélő típus; ehelyett e hajtóerő újabb és újabb szélsőségekkel feszegeti a pornográfia megjelenítésének határait. Amint új szexuális pozíciókat mutat be, a sokkolási cél (a szórakoztatás mellett) világossá válik.
Ez az Amerikába bevándorló zsidók hagyományos forradalmi/radikális hajtóerejének esete, akik szexuális, mintsem baloldali politikai dolgokba fektették azt. Amint a zsidók arányszáma aránytalanul magas volt a szélsőbaloldali mozgalmakban az évek folyamán, úgy volt aránytalanul magas a pornóiparban is. A zsidók Amerikában szexuális forradalmárok voltak. A szexuális felszabadítás irodalmának hatalmas részét zsidók írták. A mozgalom vezetői, mely Amerikát rákényszerítette egy sokkal liberálisabb szexuális mentalitásra, zsidók voltak. Zsidók alkották az 1960-as évek szexuális forradalmának az élcsapatát is. Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman átvette Marx, Trockij és Lenin helyét az ajánlott forradalmi olvasmányok között. Reich központi témái a munka, szerelem és szex voltak, miközben Marcuse annak volt prófétája, hogy egy szocialista utópia felszabadítaná az egyént, hogy az elérje a szexuális kielégülést. Goodman a pornográfia legalizálásának »gyönyörű kulturális következményeiről« írt, mondván az »nemesítené minden művészetünket«, és »humanizálná a szexualitást«.
Valóban, a zsidó értelmiségi felforgatók, élükön Sigmund Freuddal, már száz évvel ezelőtt egy „sokkal szabadabb szexualitást” ajánlottak, és az önmegtartóztatást, szeretetalapú szexualitást (a pusztán élvezetalapúval szemben), mint elnyomó és káros dolgot azonosítottak, mely szexuális elfojtás egyik hozadéka maga az antiszemitizmus is – annak a történelem folyamán nyilván semmilyen racionális oka nem volt, csak „frusztráltak” és „irigykedők” gyűlölködése az. A szexuálisan degenerálódott ember viszont saját hedonista, testi élvezetét helyezi a központba, mindent a saját haszna, élvezete alá rendel, így nem is fog olyasmivel foglalkozni, mint zsidó befolyás, kulturális felforgatás, demográfiai helyzet, haza, erkölcs és egyéb maradi dolgok, mikor a létezés központja a testi élvezet. Freud és zsidó szektásai minden bizonnyal nagyon jó szemmel néznének az elmúlt pár évtized pornográfia általi szexuális, s azon keresztül kulturális emberi sorvadására.
A pornográfia mint fegyver a nyugati, európai emberfajta, kulturális jelleg ellen már Abrams és Goldstein őszinte beismeréséből is tehát világos. Ezt erősíti meg a szintén zsidó Michael Kulich is, aki az elmúlt jó pár év egyik legaktívabb pornóproducere; negyvenszer jelölték ilyen-olyan díjakra, melyből többet meg is nyert, s mint az ipar egyik tökéletes ismerője, ő maga is kijelenti az egyértelműt egy 2013-as, a „zsidók a felnőtt szórakoztatóiparban” témájú beszélgetés keretében, ahol elmondása szerint „többnyire minden cégtulajdonos tulajdonképpen zsidó, vagy zsidó összeköttetései vannak.”
Kulich azt sem titkolja, hogy a zsidók – mint fentebb is már világossá vált – faji öntudatukon keresztül tekintenek a pornográfiára, s az nem csak „üzlet”, esetleg „szórakozás”, de egy ősi zsidó vágy és impulzus kiélése is számukra:
A ’70-es években a férfi pornószereplők többsége zsidó volt, a női szereplők többsége viszont római katolikus. […] Ez vicces, mert ezek a fickók úgy kerültek az iparba, ugyanis megkérdeztem párat közülük, megkérdeztem Ron Jeremyt, hogy »ti fiúk miért kezdtetek a pornóiparban dolgozni? Mi vonzott titeket a nyilvánvaló okon kívül?«, ők meg: »mert megdughatok római katolikus lányokat! Így kielégíthetem minden zsidó fiú fantáziáját, hogy római katolikus nőkkel paráználkodjon!«
Erre gondolhatott Abrams is Ron Jeremy (a világ leghíresebb férfi pornósa) kapcsán, mikor így írt róla fentebb hivatkozott cikkében:
Ő megtestesíti a modern kori Dávid király képét; egy zsidó szupercsődör, aki a hagyományos zsidó tanok hőseit helyettesíti. […] Mint a valószínűleg leghíresebb zsidó férfi pornósztár, Jeremy csodákat tett az amerikai zsidó férfiak pszichéjével.
A pornográfia minden területén valóban zsidókat találunk; Goldsteintől a ’70-es évek legaktívabb pornóproducerén keresztül (Reuben Sturman, akinek filmjeiben egymásra vizelés, homoszexualitás és állatokkal való fajtalankodás is zajlott), a filmes stúdiókig (Vivid Entertainment, a „pornó Microsoftja” – Steven Hirsch), de még a telefonszex megalkotója is zsidó volt (Gloria Leonard), aki filmekben is szerepelt. Ennek ellenére a pornográfia nem zsidó találmány, mindenhol létezik valamilyen formában, de nyugati világunkban a zsidó főkolomposok kimondottan uralják azt és fehérellenes eszközként használják annak elterjedése óta.
Pornográfia mint fehérgyalázás
A folyamat nem állt meg a bizarrabbnál bizarrabb pornókategóriáknál. Mint Abrams is említette, e zsidó „hajtóerő” újabb és újabb szélsőségekkel menetel tovább. Az elmúlt évek talán leginkább a közismertség felé tartó pornótípusa az ún. cuckold (avagy „férjalázó”) pornográfia. Ez a rendkívül visszataszító fétis talán azóta egyre népszerűbb, hogy az IAC (vezérigazgatója a zsidó Joey Levin) tulajdonában lévő politikával és popkultúrával foglalkozó The Daily Beast portálon a zsidó Anneli Rufus volt az első, aki a fősordatú sajtóban és médiában dicsérte és a köztudatba emelte ezt a beteg, perverz dolgot, melynek lényege, hogy a „férfi” a háttérből nézi, amint párját egy vagy több (általában néger) férfi teszi magáévá. Cikkének címe „Az értelmiségi szexuális fétis”, melyben tulajdonképpen azzal érvel, hogy azok, akik párjukat, feleségüket évezettel nézik megalázva egy néger által, valójában emelkedett, értelmiségi emberek. Így foglalja össze miről is szól ez a deviancia:
Egy rohamosan feltörekvő alternatív fétise az amerikai értelmiségieknek. Csak nézzék meg az olyan fórumokat, mint az OurHotWives.org/forum, ahol tökéletes írással ünneplik a férjalázást, mint ünnepélyes időtöltést, mely túlmegy az átlagos kukkoláson és szadomazochista dolgokon, mint egy veszélyes játék a féltékenységgel, nyomorúsággal, hálával, szégyennel, osztozással, szublimációval, kéjvággyal és bizalommal.
Ezt az „értelmiségi” teóriát képviseli a cikkben megszólaltatott szintén zsidó Susan Block szexterapeuta, aki ezen fétis „szakértője”, s egy ilyen témájú telefonszex-szolgáltatást is nyújt jó pénzért, melyben egyúttal „cuckold képzést” is tart.
A féltékenység, teorizál Block, egy szociális képződmény, mely azon alapul, hogy a férj birtokolja a feleségét, és így ez »sokkal újabb, evolúciósan nézve, mint a versengés, ami felizgatja a férfiakat. Ezért többnyire értelmiségiek azok, akik a férjalázást keresik: mert más férfiakat megbénít a féltékenység. Felizgatja ez őket, felkavarja őket, és nem tudják miért.«
A szokásos zsidó lelkület és logika, mely szerint a tisztességes, hűségalapú monogám kapcsolat, és a párját hűtlennek látni nem akaró férfi visszamaradott, és „megbénítja” az a haszontalan féltékenység. Felszabadultnak, felvilágosultnak kell lenni ahhoz, hogy ne csak tűrjük, de élvezzük is, amint párunk idegenekkel, négerekkel fetreng.
De van egy valamelyest kellemetlen faji oldala is a férjalázásnak. Vizsgálgatva az ilyen témájú honlapok képeit ugyanaz a dinamika látható újra és újra: fehér férj, fehér feleség, afroamerikai másik férfi. A szóhasználatukban ezek a fekete férfiak a „mandingók”, vagy „bikák”. Néhány oldal, mint az InterracialCuck.com, CuckoldHoes.com, és BigBlackBull.com kimondottan erre szakosodott.
Az ilyen fétisre valóban nagyon jellemző a faji jelleg: a nőt egy vagy több néger viszi ágyba, melyet a szánalmas, hitvány „férfi” csak kívülről, saját alkalmatlanságának fetisizálásával figyeli – nem elég, hogy egy másik férfi „jobb”, mint ő, ennek egy négernek kell lennie, hogy így egy további réteg kerüljön az aktus megalázó, gyalázatos jellegére. Gerinces férfi számára szinte felfoghatatlan, miként képes valaki saját maga és párja megalázásán felizgulni. Feltehetően ugyanaz az öngyűlölő, megaláztatást és behódoltságot betegesen élvező pszichológiai folyamat áll mindez mögött, amit a nemzeteink és országaink megszállásának éljenzőiben is találhatunk. Az „antifasisztában”, aki militánsan segíti egy Európa-idegen, végeláthatatlan tömeg beözönlését, mely tömeg statisztikailag kimutathatóan a gazdanépnél többszörösen hajlamosabb a szexuális erőszakra, az erőszakos bűnözésre, a saját vallásának vagy kultúrájának szokásaira kényszeríteni a gazdanép tagjait – s mindezt fehér „liberálisok” egy a szexuális fétishez hasonló perverz, beteg örömmel, beletörődéssel elfogadják, vagy konkrétan segítik, akarják. A „cuckold” név jelentése is illik a párhuzamra, az ugyanis a kakukkmadárra utal, mely más madár fészkébe helyezi tojását, majd annak etetése miatt akár a gazdamadár fiókái is elpusztulnak, s a fészek maga is tönkremegy. Ahogy a nemzetáruló fehérek is tessékelik életterünkbe a demográfiai hanyatlásunkat hozó beilleszthetetlen tömegeket.
Azok az emberek, akiket gyerekként bántalmaztak, megaláztak, esetleg molesztáltak, felnőttként köztudottan nagy arányban lesznek maguk is ilyen-olyan szorongások, függőségek és kényszerbetegségek rabjai. Kábítószer, prostitúció, hedonizmus, homoszexualitás… Az a gyengébb fehér ember, aki gyerekkora óta bűntudatra, a saját fajtájának, őseinek megvetésére, szégyenlésére van nevelve, felnőttként könnyen élheti ki ezen pszichológiai hadviselés által benne kialakult komplexusokat és szorongásokat azzal, hogy saját belcsoportját támadja, ostorozza. Kényszeres önsorsrontás, melyet ősapáik kultúrája és nemzetsége sínyli meg hosszú távon.
Mint a pornográfiában eleve, ennek a gusztustalan és káros förtelemnek nem csak a reklámozói és „oktatói” között (mint fentebb), de a készítői között is zsidókat találunk. A magát büszkén a „világ első számú cuckold oldalának” nevező Cum Eating Cuckolds a Kick Ass Pictures, Inc oldala, ennek elnöke a zsidó Mark Kulkis. Az oldal a férjalázás azon fajtáját műveli, melyben a „férfi” nem csak passzív szemlélő, de az aktus végén nyelvével távolítja el a néger által a felesége lábai között otthagyottakat… Csak hogy értsük mindennek beteg jellegét.
 Greg Lansky |
Megfigyelhető, hogy az „interraciális”, fajközti pornográfia szinte minden esetben fehér nőt jelent néger férfival. A világ legsikeresebb és legnagyobb ilyen témájú pornóoldala, a Blacked szintén mint „interraciális” pornográfia van mindenhol megnevezve, ennek ellenére nem látunk vietnamiakat mexikóiakkal, pakisztániakat kongóiakkal, indiaiakat mongolokkal, vagy zsidókat palesztinokkal… Valamiért a Blacked csak és kizárólag északi, germán típusú fehér nőket szerepeltet videóiban csak és kizárólag néger férfiakkal. A fentiek fényében nem szabad, hogy bárkit is meglepjen: a Blacked feje, az ősi héber vonásokkal és szép névvel rendelkező Greg Lansky is zsidó. Mintha a fentebb beismert fehér sikszák megalázására vágyó zsigeri zsidó ösztön törne felszínre az ő munkásságában is. Az a zsidó, mély jellemvonás, mely perverz örömmel mocskol be tisztát, degradál és torzít szépet, pusztít és rombol fenségeset… Bár minden „nő”, aki ilyesmiben szerepel, egy alávaló rongy – genetikailag, külsejükben az európai, fehér nőiséget jelenítik meg, s az ilyen „fajközti” pornográfiának a konkrét célja ennek a gyűlölt, megvetett kiválóságnak a bemocskolása.
Hogy milyen négerek szerepelnek a Blacked videóiban, arról jó példa egyik többszörösen díjnyertes sztárjuk, Flash Brown, aki közösségi oldalán rendőrök által jogosan lelőtt néger bűnözőket sajnáltat, drogos, a fehérellenes Black Lives Matter mozgalmat támogatja, képeket közöl a Nation of Islam vezetőjéről, a nyíltan fehérellenes Louis Farrakhanról, vagy a szintén nyíltan fehérellenes Malcolm X-ről.
Prostitúció és zsidóság – a filmek előtti időszak és napjaink
Ahogy annak idején az uzsorakölcsönben, úgy másféle szociális parazitizmusban is aktív volt a zsidóság, legyen az alkohol- vagy rabszolga-kereskedelem, s ilyen volt persze a prostitúció is. Erről a témáról írta Prostitúció és előítélet (Prostitution and Prejudice) című 1982-es könyvét a New York-i Fordham egyetem történelemprofesszora, Edward W. Bristow (aki egy általa szerkesztett másik könyvben beismerten maga is zsidó). Bár könyve alapvetően kedvezően tekint a zsidóságra, mégis sok adatot hoz azt alátámasztandó, hogy milyen mélyen és aktívan vett részt a zsidóság a prostitúcióban.
Az 1860-as években egy Odesszába látogató francia írta, hogy zsidók voltak felelősek a Törökországba vitt orosz nők fehér rabszolgaságáért. Ez lehetséges, mivel tudjuk, hogy zsidó bordélyház-tulajdonosok már jelen voltak a túloldalon, Konstantinápolyban. Az 1889-es adatok azt mutatják, hogy zsidó nők üzemeltettek harmincat a harminchat engedélyezett bordélyházból a Herszoni területen, ahol Odessza volt. 1908-ban az amerikai konzul megjegyezte, hogy a prostitúció egész üzlete majdnem teljes egészében a zsidók kezében van. Zsidó nők kiemelkedően sokan gyakorolták a prostitúciót. Ezért 1889-ben 5 127 engedélyezett prostituáltból 1122, avagy 22 százalék volt zsidó. A prostitúció kiemelkedően jelen volt Galícia szegényebb Habsburg területén. A Német Rabbik Uniójába tartozó Rosenak rabbi szerint 1902-ben: »Több orvos megerősítette, hogy 30-50 százaléknyi a zsidó prostituáltak aránya. Ha ez szörnyű, akkor még inkább ijesztő az, ha valaki megemlíti a prostituáltak kerítőit. Felfoghatatlan miként lehet, hogy a tolerált [bordély]házak tulajdonosai teljesen zsidók.« […] 1889-re zsidó nők irányítottak 203-at (70%) a 289 engedélyezett bordélyházból a Zsidó Letelepedési Körzetben (több mint 20 terület Dél-Lengyelországban és Nyugat-Oroszországban – egy terület, ahol a zsidók a népesség 12 százaléka volt).
A zsidó stricik által futtatott nők között tehát sok zsidó is volt, de minket az nem vigasztal, hogy ők a saját fajtájukat is kizsákmányolták a haszonért, amikor a mi fajtánkat mindez még inkább érintette (s érinti most is mai módszerekkel). Bristow adatai is erre mutatnak, a 22 százalék zsidó prostituált 78 százalék fehér nőt feltételez. A zsidók ilyetén kihasználása a keresztény nőknek jelentősen hozzájárult a kor antiszemita hangulatához. Bristow adataiból kiderül az is, hogy a zsidó aktivitás eléggé nemzetközi jelleggel volt jelen:
Kelet-Európában és Dél-Afrikában a 644-ből legalább 374 szexuális emberkereskedő a zsidó közösségből származott. […] Az osztrák és német rendőrség irataiból kiderül, hogy Galíciában és a közeli Bukovinai térségben 111 zsidó emberkereskedő volt aktív csak 1904 és 1908 között.
Zsidó szexuális emberkereskedők kiemelkedően sokan voltak Európa Latin-Amerikába tartó főbb tranzitpontjain, mint Berlin, London vagy Hamburg. Ez utóbbiban például a 402 szexuális emberkereskedőből, akiket a rendőrök elfogtak 1912-ben, 271 volt zsidó. […] Bécsben a hatóságok tudtak kb. 50 zsidó prostituáltakkal kereskedőről, akik Csernyivciben éltek, és »nagyon belterjesek voltak, két nemzedéket átívelve«. […] A leginkább publikált »fehér rabszolgaság« témájú tárgyalás 1892-ben történt Lembergben [Lviv], ahol 27 kereskedő – mind zsidó – állt bíróság elé, amiért becsaptak nőket, hogy menjenek Konstantinápolyba, Egyiptomba, Indiába. E nők némelyike megértette feladatát, de mások »bejárónők, kerti munkások, egy hentes segédje, mind állítólag tisztességes állásajánlatokat kaptak«.
Bristow megemlíti azt is, hogy Rio de Janeiróban zsidó bevándorlók Oroszországból, Lengyelországból, Magyarországról, Romániából annyira összefonódtak a prostitúcióval, hogy az 1800-as évek végére »a kaftán, a zsidók jellegzetes hosszú kabátja, egyet jelentett a stricivel.« Erre a korszakra vonatkozóan a zsidó író, Chaim Bermant a Zsidó Krónika (Jewish Chronicle) 1993. január 15-i számában jegyezte meg, hogy „ebben az időszakban (1903-1909) 151 – többnyire zsidó – idegent ítéltek el, amiért bordélyházakat működtettek [Nagy-Britanniában], és 521-et kerítésért.”
Nem kell azonban ennyire visszamenni az időben, a zsidók pornóban betöltött aktív szerepe mellett napjainkban is vannak, akik hús-vér nőkkel kereskednek, azokat szexrabszolgaként árulják vagy tartják fogva. Egy 2011-es cikkében az izraeli Ynetnews beszámol egy embercsempészettel foglalkozó jelentésről, mely harmadik világbeli országokkal (mint Pakisztán, Ruanda, Szenegál, Omán és Sierra Leone) egy szintre helyezte Izraelt. Egy 2007-es cikkében a BBC News arról számol be, hogy a ’90-es évek elejétől 2000-ig évi kb. 3 ezer nőt csaltak Izraelbe munkalehetőség hamis ígéretével. A cikk idéz egy fiatal ukrán nőt:
»Elvittek egy askelóni lakásba, és egy másik nő azt mondta, hogy én most prostituált vagyok. Hisztérikus lettem, de egy férfi ütlegelt és mások megerőszakoltak. Elvittek egy helyre ahol eladtak – egyszerűen eladtak!« mondta, felidézve miként zárták egy ablaktalan pincébe egy hónapig, ahol a vécécsészéből kellett innia és nem kapott enni.
Megemlíti a cikk, hogy az ENSZ szerint Izrael a világ egyik első számú állomása a csempészett nőknek. A prostitúció legális az országban, de a futtatás és bordélyházak üzemeltetése nem, ennek ellenére a törvényt nem tartatják be és csak kevés bordélyházat szüntetnek meg. A Times of Israel zsidó lap 2013-as cikkében egy globális felmérés alapján beszámol arról, hogy nyolcezer-ötszáz rabszolga van Izraelben. Egy 2015-ös cikkükben pedig egy lebukott embercsempész bandáról írnak, amely munkalehetőség ígéretével ukrán és orosz nőket csempészett és prostituált Izraelben, majd megtudjuk, hogy civil szervezetek szerint 15 ezer nő aktív prostituáltként az országban. A New York Times egyik 1998-as cikkéből pedig kiderül, miért olyan sok az európai, főleg szláv nő az izraeli szexrabszolgák és prostituáltak között:
»Az izraeliek imádják az orosz lányokat«, mondja Jacob Golan, aki ezt és két másik klubot is tulajdonol, és önszántából beszélt az üzletről, melyet ő annyira »sikeresnek« tart. »Szőkék, jól néznek ki és mások mint mi«, mondja nevetve miközben fekete hajához húzza kezét. »És kétségbeesettek. Megtesznek bármit a pénzért.«
Ismét a szőke, európai sikszára vágyó, azt megalázó és kizsákmányoló zsidó hiéna karakterét láthatjuk tehát.
Pornográfia mint káros hatás
Dr. Victor Cline pszichológiaprofesszor és a szexfüggőség szakértője 2002-ben adott ki egy tanulmányt A pornográfia hatásai felnőttekre és gyerekekre címmel, melyben így ír:
Tapasztalataim szerint, mint szexuálterapeuta, mindenki, aki rendszeresen önkielégít pornográfiával, idővel jó eséllyel szexfüggővé válhat, továbbá szexuális devianciákra kondicionálja magát. Egy gyakori mellékhatása ennek az, hogy ez drámaian csökkenti a szerelemre való képességüket. Szexuális oldaluk tulajdonképpen elembertelenedik. Sokan közülük kialakítanak egy „idegen énképet” (vagy sötét oldalt), melynek központja egy antiszociális kéjvágy, melyből hiányzik a legtöbb érték. Nem számít, hogy ez egy kiváló fizikus, jogász, lelkész, atléta, üzletember, iskolaigazgató, iskolázatlan munkás, vagy egy 15 éves fiú. Mindenki kondicionálható a devianciákra. A maszturbációs kondicionálás folyamata rendíthetetlen és nem szűnik meg magától. Ennek a rendellenességnek a folyamata lassú lehet és szinte mindig észrevehetetlen kívülről. Ez az ember titkos életének része általában, s mint a rák, növekedik és terjeszkedik. Nem igazán fordul vissza, és nagyon nehéz kezelni.
A kondicionálás negatív hatásairól számos kutatás eredménye tanúskodik. Ez a 2005-ös kutatás azt igazolja, hogy a pornográfia növeli az érzéketlenséget (a partner iránti szeretet és figyelmesség hiányát). Ez a 2006-os holland kutatás közel ötszáz, 13-18 év közötti fiatalt vizsgált és ara jutott, hogy a pornográfia a szexualitáshoz való hozzáállást lealacsonyítja, azt személytelenné, csupán szórakozássá teszi. Ez a 2011-es kutatás közel nyolcszáz fiatalt vizsgált és arra jutott, hogy a pornográfia fogyasztása a személytelen, hedonista szexualitáshoz vezet, a párkapcsolatokban és szexuális életükben ezek a fiatalok elégedetlenebbek, és hajlamosabbak a pornóban látottakat utánozni. Egy 2008-as, több száz tizenévest vizsgáló kutatás arra jutott, hogy a pornográfia használói hajlamosabbak a partnerváltásokra, kábítószer vagy alkohol hatása alatti szexuális aktusra. Egy korábbi kutatás a 2000 és 2004 közötti időszakot vizsgálta (amikor a korlátlan pornográfia még nem volt a maihoz hasonlóan könnyen elérhető) ezerötszáz, 18-35 év közötti férfi bevonásával, és arra jutott, hogy minél magasabb a pornográfia használata, annál alacsonyabb a kötött házasságok száma. A következtetés szerint a pornográfia egyre könnyebb elérése összefügg a csökkenő házasságkötések számával.
A pornográfia tehát embertelenné, személytelenné, lelketlenné teszi a szexualitást magát, s ezzel az emberi, férfi-nő kapcsolatokat is egyúttal. A Cambridge Egyetem neuropszichológusa, dr. Valerie Voon hasonló következtetésre jutott pár éve, amikor rámutatott (agyi képalkotás felvételeire hivatkozva), hogy azoknak a férfiaknak az agyában, akik magukat pornófüggőként határozzák meg (és ment tönkre kapcsolatuk emiatt) ott alakul ki változás – a jutalomközpontban –, ahol a kábítószerfüggőké is változik.
Agyunk „neuroplasztikus”, és nem csak változásra képes, de felépítését változtathatja válaszként az ismételt mentális tapasztalások mentén.
Ennek a plasztikus változásnak az egyik főbb forrása a jutalomközpontban van, mely jellemzően felizzik, amint elérünk egy célt. Az agy egyik kémiai része, a dopamin felszabadul, megadva nekünk azt az elégedettségérzést, ami a cél elérésével jár. Ez egyúttal megerősíti az agyban lévő neuronok kapcsolatát, melyek a cél elérésében segítettek. A dopamin kiválasztódik a szexuális izgatottság és újdonság pillanataiban is. A pornójelenetek, tele új szexuális partnerekkel, felizzítják ezt a jutalomközpontot. A képek megerősítést nyernek és formálják a néző szexuális ízlését. Rosszabb, idővel, hogy a sérült dopaminrendszer az egyént „toleránsabbá” teszi és további izgatást igényel, hogy a kívánt élményt elérje és csitítsa a vágyódást. Ez a „tolerancia” áll a további stimuláció utáni kutatás mögött, és ez a hajtóerő változtathat a szexuális ízlésen a szélsőségek irányába.
Egy példán keresztül bemutatja azt is, miként hidegülnek el fiatalok egymástól, s üresedik ki maga a párkapcsolat, szeretet, szexualitás életükben:
A tizenévesek agya még inkább plasztikus. Most a nap minden percében elérhető internetes pornó adja az alapot a szexuális ízlésük kialakulásához. Beeban Kidron InRealLife című, az internet tizenévesekre való hatásáról szóló izgalmas filmjében egy 15 éves fiú kiemelkedő őszinteséggel és bátorsággal részletezi, mi zajlik milliónyi tinédzser fiú életében. Megmutatja a pornóképeket, amelyek izgatják őt és barátait, és elmondja azok miként formálták át a szexualitásukat a »való életben«. Azt mondja: »kipróbálsz egy lányt, hogy egy tökéletes képet kapj arról, amit az interneten is láttál […], pontosan olyannak akarod őt látni, mint amilyet az interneten láttál. […] Nagyon hálás vagyok annak, aki ezeket a weboldalakat megalkotta, és hogy ezek ingyenesek, de másfelől ez tönkretette a szerelem egész érzését. Ez sért engem, mert most úgy látom, hogy nehezemre esik konkrétan kapcsolódni egy lányhoz.«
A témának mára már egyre nagyobb szakirodalma van, számos tudományos kutatás létezik, az idegrendszeritől a pszichológiai és szociális hatásokig. Nem egy misztikus terület ez, a józan ész is azt diktálja, hogy mivel mi emberek evolúciósan sok ezer és ezer év alatt úgy fejlődtünk, hogy többnyire csak a párjainkkal voltunk együtt, ma viszont egy átlagos tizenéves több szexuális aktust és meztelen nőt lát pár nap alatt, mint őseink valaha több emberöltőn keresztül, így erre agyunk nincs felkészülve és a folytonos „élmény”, a videók végtelen sora érzéketleníti, kiöli az emberből a szexualitás meghittségét, a partnerben a társ szerepét, s lealacsonyítja azt idegen testek élvhajhász vonaglására. Ha egy férfi naponta több nőt felmagasztalt „sztár”prostituáltként, használati tárgyként lát, főleg ha gyerekkora óta így nőtt fel, az felnőttként is jó eséllyel fog személytelenül, embertelenül tekinteni más nőkre, emberekre, mellyel egyúttal kialakul benne, hogy a testi élvezet, a személyes haszon az, amihez minden más viszonyítandó. Mindez a társadalmi, kulturális eltolódás és torzulás aztán hat a nőkre is, akik így egy hedonistább légkörben maguk is haladnak az árral és olcsó ronggyá lesznek. Az ember tehát egy kiválóbb minőségből leereszkedik a sárba, s alantas, üres testként tengődik, lelketlenül. Vagy eleve ott fejlődött ki, s magasabbra már nem is törekedik.
Amikor újév estéjén betolakodó Európa-idegen hordák szó szerint bandákba verődve vadásztak német nőkre és lányokra, majd azokat kirabolták, molesztálták, megerőszakolták a nyílt utcán, a jogos kérdés felmerült: hol voltak a német férfiak? Ők miért nem verődtek csoportokba? (Eleve többen vannak egyelőre még.) A férfiak férfiatlanná válása, saját asszonyaik személytelen tárgyként való tekintése is feltehetően közrejátszott abban, hogy nem léptek fel férfiként és védték meg sajátjaikat (tisztelet a kevés kivételnek). Egy monitor és pornó előtt szocializálódott férfi nem érez kapcsolatot azokkal a nőkkel, ők csak „valakik”, akikhez neki semmi köze, mint a videókban látható nőkhöz sincs. A lealacsonyodott férfit nem fogja motiválni erkölcs vagy hősiesség, hogy ilyen helyzetben kiállni kötelesség.
Nem okolható mindezért kizárólag a pornográfia, de fel kell ismerni, hogy az része ennek a degradáló folyamatnak, s ez a folyamat egy dominánsan zsidók által teremtett és felszínen tartott, számunkra rendkívül káros folyamat.
Csonthegyi Szilárd – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
