Az alábbi történetek a politikailag inkorrekt felfogás szép példái. Az első napjainkban játszódik. James Watsont rasszista megjegyzései miatt kutatóintézete megfosztotta minden címétől. Az illető nem akárki. Két tudóstársával együtt a DNS szerkezetének megfejtője, amiért 1962-ben Nobel-díjat kapott. De most, kilencvenévesen persona non grata lett.
A második történet szereplője szintén elismert tudós volt a maga korában. Kalandos életét élt, de nem ez volt a gond vele, hanem hogy olyan dolgot állított, ami ugyan nem volt rasszista (abban az időben még nem tudták, mi az), ám ellenkezett a hivatalos világképpel. Az illetőt Giordano Brunónak hívták. Azt állította, hogy a Nap a Naprendszer központja, a világegyetem végtelen, és a csillagok a Naphoz hasonlóak, vagyis a Nap is egy csillag. Brunót a katolikus inkvizíció nem csupán minden címétől, de az életétől is megfosztotta, mivel 1600. február 17-én máglyán megégették.
A harmadik történet szereplője megúszta a máglyát, mivel bocsánatot kért eretnek (mai szóval: rasszista) állításaiért, és visszavonta azokat. E tudós szintén ellentmondott a politikailag korrekt világképnek, ezért ő is összeütközésbe került a kor helyes nézeteit akkor definiálni jogosult katolikus egyházzal. Az inkvizíció 1633-ban Galileo Galileit tanainak megtagadására kényszerítette. Kegyelemből házi őrizetben kellett élnie 1642-ben bekövetkezett haláláig.
A katolikus egyház nem sietett a rehabilitálásával, csak 1992-ben érvénytelenítette Galilei ítéletét. Azonban hiába az évszázados időhúzás, a valóság legyőzhetetlennek bizonyult, és az ősi hermetikus fölismerést, miszerint a világegyetem végtelen, naprendszerek alkotják, ezek egyike a miénk, amelynek központi csillaga a mi Napunk, és így tovább, a tudomány ma már megalapozottnak tekinti.
Nem tudjuk, James Watson állításának hány évszázadot kell majd várnia, hogy a világ elismerje azokat. Máglyára már nem küldenek senkit, a katolikus egyház is meggyengült, a helyére lépő liberális világvallás főpapjai pedig nem alkalmazzák ezt a büntetési módot. Watsonnak állításait ugyan vissza kellett vonnia, de házi őrizetbe sem került, csak az utcára.
Mi volt a bűne? Azt állította, hogy a génszerkezet eltérései miatt lényeges különbségek vannak a fehér és a fekete bőrű emberek intelligenciaszintje között, a fehérek javára. 2007-ben Afrika kilátásairól szólva azt mondta, borúsnak látja a kontinens jövőjét, éppen a fehérek és feketék közötti, genetikailag meghatározott intelligenciakülönbség miatt. Ebből hatalmas botrány lett. Végül bocsánatot kellett kérnie bűnös szavaiért. Hiába, nem bocsátottak meg neki. Elveszítette az angliai Cambridge Egyetem egyik kutatólaboratóriumának tiszteletbeli vezetői posztját, és megfosztották állásától is. Utcára került. Pár évvel később arra kényszerült, hogy elárverezze Nobel-díjának aranyérmét. Az érmet az orosz nagytőkés, Aliser Uszmanov vásárolta meg négymillió dollárért, aki visszaadta a tudósnak, mondván: elfogadhatatlan, hogy egy Watsonhoz hasonló kvalitású tudós Nobel-díja eladására kényszerüljön.
Mi a közös a három történetben? Két tanulságot is látunk. Az egyik szerint ha beigazolódik, hogy a fekete és a fehér emberek intelligenciaszintje genetikailag valóban eltérő, akkor a mai inkvizíció is hiába üldözi a politikailag nem korrekt nézeteket, a valóság végül diadalmaskodik. A másik tanulság pedig az, hogy bizonyos értelemben ismét 1600-ban vagyunk.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
