I.
Néhány hónapja Londonban véletlenül főbe lőtték Sasha Johnsont, aki az egyenlő jogokért küzdő mozgalom aktív tagja. Mint kiderült, rosszkor volt rossz helyen, ugyanis néger bűnözők egymás közötti leszámolásának lett az áldozata. A helyzet teljes leírásához hozzátartozik az ugyancsak néger mozgalmár Sacha Johnson álláspontjának ismerete. Idézem: A fehér ember nem egyenlő velünk, hanem a szolgánk.
Értettük. Térdre!
II.
A társadalmi érzékenyítés újabb pozitív jeleként érzékelhetjük, hogy egy leszbikus nő lelkiismeret furdalást érzett amiatt, hogy összeköltözött egy másik nővel, akit ezzel akaratlanul is kisajátított és magához láncolt. Nem gondolt arra, hogy ezzel kirekeszti a többieket. Mert mi lesz így azokkal, akik az ő barátnőjére vágynak? Igazságos dolog-e, hogy a jövőben ez a nő csak vele él nemi életet? Hogy nézzen így az LMTQI-közösség tagjainak a szemébe? Hiszen ő is kirekesztő lett. A kialakult helyzetet igazságtalannak tartja. Ráadásul arról is képtelen dönteni, hogy melyik a személyiségéhez leginkább illő névmás? Kicsoda ő valójában? Van-e stabil szexuális identitása?
Önmagára leginkább hercegnőként gondol, de nem meri felvállalni a hercegnői szereppel együtt járó kötöttségeket. Egyre bonyolultabb minden. Álmában mosógép-alkatrészeket szül. Ennek feldolgozása sem könnyít a helyzetén. Környezete érzéketlen, normálisnak mondott emberekből áll, akik nem értik az ő tragikus vergődését. Ez késztette a probléma véglegesnek hitt megoldására: a jövőben nem tekinti embernek magát. Az így kapott szabadsággal élve, azt fontolgatja, hogy sárkányként él tovább. Ez lenne a kötöttségektől mentes tökéletes önmegvalósítás, a szabadság beteljesülése.
Néhány műtét kérdése az egész.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
