Emmanuel Macron francia államfő Kelet-Európát támogatja az uniós csúcsvezetők kiválasztásában, szövetségeket köt, így akarja növelni befolyását Európában – írja a Politico.eu brüsszeli politikai portál elemzésében.
Macron számára Brüsszel felletti hatalom megszerzéséhez keletre vezet az út – írja a cikk szerzője Rym Momtaz, kiemelve, hogy Franciaország az elmúlt években jelentős politikai tőkét fektetett be a közép-kelet-európai térségben, ami jelentős fordulatnak tekinthető, hiszen Macron elődei nem mutattak nagy érdeklődést a keleti végek iránt – szemben például a katonai-stratégiai előnyöket kiépítő USA-val vagy a gazdasági hatalmát Közép-Kelet-Európára alapozó Németországgal.
Macron több látogatással is „körbeudvarolta” a térség politikusait, és latba vetette befolyását hogy, ténylegesen támogassa Románia és Bulgária jelöltjeit a magas rangú nemzetközi intézményi posztok betöltésénél.
Cél és eszköz
Franciaország lemaradt az EU keleti végeinek „meghódításában”, és pártja viszonylag új pártcsaládba tartozik, befolyása kiterjesztéséhez így nincs más eszköze, mint hogy szoros politikai szövetségek hálózatát építsen ki.
Macron kelet-európai nyitása egy átfogó stratégia része. Szoros kapcsolatokra törekszik például Spanyolország és Portugália baloldali-centrista erőivel, valamint vannak szövetsgesei Hollandiában és Belgiumban a liberális pártok között. (Megjegyezzük, Szlovákia második legnépszerűbb pártja, a PS-SPOLU koalíció is szövetségre lépett korábban a francia elnök Köztársaság lendületben! nevű pártjával, akárcsak a magyar Momentum.)
Célja pedig nem más, mint egy liberális-progresszív politikai vonal mentén elérni az „európai reneszánszot”. Ez a különös szókapcsolat mélyebb integrációt, nagyobb hatáskörű Európai Bizottságot, erősebb uniós jelenlétet a nemzetközi térben, szabadkereskedelmi egyezményeket és éghajlati versenyszabályokat takar.
Macron–Čaputová találkozó: Macron az egyesült Európa szimbólumának nevezte Čaputovát
Progresszívok hálózata
Macron jellemzően nem az uralkodó kormányzatokat próbálja megszólítani. A kelet-európai konzervatív (vagy álkonzervatív) kormányokkal szemben álló, liberális értékrendű pártokat keresi fel, akik valamelyest hasonlítanak saját magára: ezek a politikusok legyenek fiatalok képzettek, urbánusok, liberálisak és erősen pro-Európaiak (kimondatlanul pedig bevándorlás-pártiak, ismerjék Brüsszel és Nyugat-Európa feljebbvalóságát – a szerk. megj.).
Macron lépésről lépésre építi fel azt a nyíltan páneurópaikén elképzelt mozgalmat, amely majd átveszi a stafétát a hagyományos jobboldali (Néppárt) és baloldali (Európai Szocialisták) frakcióktól az Európai Parlamentben – majd a következő EP-választás idején.
Macronnak a szövetségek megszilárdításához azonban először el kell oszlatnia azt a gyanút, hogy el akarja venni a döntés jogát Közép-Kelet-Európától és hogy egy kétszintű EU-t akar létrehozni Nyugat-Európa dominanciájára alapozva.
Ez nem lesz egyszerű, a francia elnök több hibát is elkövetett korábban ezzel kapcsoltban. Például ott volt a kiküldött munkaerőre vonatkozó uniós szintű szabályozás, ami számára hozott ugyan pontokat a francia választók körében, de nem nyerte el a közép-európai tagállamok tetszését (kivétel Szlovákia, ahol az akkori szocialista kormányfő, Robert Fico készséggel támogatta és megszavazta a kezdeményezést – a szerk. megj.).
EU-csúcs: Pellegrini nem ragaszkodna a csúcsjelölti rendszerhez. A franciák most a V4-ben látnak szövetségest
“Gáláns” segítség
Franciaország aligha versenyezhet a németekkel a közép-kelet-európai gazdasági kapcsolatok terén. Hálózata nagyságrendekkel ritkább, mint Berliné, de van három terület, ahol képes lehet eredményeket elérni: a kiberbiztonság, a mesterséges intelligencia és a vele kapcsolatos fejlesztések, valamint a diplomácia. (Peter Pellegrini és Emmanuel Macron tavalyi, pozsonyi találkozóján ez a három tétel szerepelt felszólalásukban, mint közös nevező).
Macron jellemzően nagyobb hangsúlyt fektet a keleti végek uniós tagjaira, Romániára és Bulgáriára. A román Dacian Ciolost, korábbi miniszterelnököt például az Új Európa frakció élére választatta. Macronnak döntő szerepe volt abban is, hogy a bolgár Kristalina Georgievát jelölte az EU a Világbank élére, aki elnökhelyettesként 2019 elején át is vehette Jim Yong Kim váratlanul lemondó elnök helyét. Macron ráadásul Georgievát a német jelölttel, Jeroen Dijsselbloemmel szemben tudta sikeresen pozícióba juttatni.
Hasonló logika mentén támogatja Macron a román Laura Codruta Kövesit az európai főügyészi poszt megszerzésében – szemben saját földijével, Jean-Francois Bohnerrel.
A Politico szerint a közép-európai tagállamok cserébe nem neveztek meg saját jelöltet az EU négy csúcsvezetői posztjára (EB-elnök, EP-elnök, EKB-elnök és külpolitikai főképviselő).
Macron Čaputovával összefogva reformálná meg az EU-t
Átrajzolná Közép-Kelet-Európa politikai tájait
Franciaország abból sem csinál titkot, hogy liberális-progresszivista pártokkal „átrajzolja a kelet-európai politikai tájat”. Olyan, értékrendben vele rokon – főleg ellenzéki – mozgalmakat bír együttműködősre, mint a román PLUS,az Észt Reformpárt, a magyarországi Momentum – és igen, a szlovák PS.
Franciaországnak és Macronnak azonban ezek a lépések csak eszközök, hogy befolyása túlsúlyba kerüljön a kontinensen a németekkel szemben. Halkan hozzátesszük, hogy ez ugyanaz a Franciaország, amely darabokra szakította Közép-Európát, elsősorban nem a nemzetek szabadsága védelmében, hanem mert Németország és Közép-Európa együtt rettegett ellenfélnek viszonyult, akit nem tudott legyőzni…
Macron a francia Fico, avagy így küzdenek nyugaton a populizmus ellen
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
