Úgy hírlik, megszerettette magát Washingtonnal, de a brüsszeli kollégáitól elhidegült.
Ursula von der Leyen pörgős amerikai körútja New Yorkban, az ENSZ Közgyűlésén kezdődött, ahol a világ legmagasabb rangú vezetőivel találkozott António Guterres ENSZ-főtitkártól kezdve Justin Trudeau kanadai miniszterelnökig.
Innen az Európai Bizottság elnöke a Hudson folyón át New Jerseybe, a Princeton Egyetemre utazott. Amerika egyik leghíresebb Borostyán Liga-iskolájának faburkolatú termében tartotta meg „Európa pillanata” címmel meghirdetett beszédét, amely valójában az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatról szóló óda volt.
– mondta a diákoknak, miközben a kamera – akár véletlenül, akár szándékosan – egy hatalmas amerikai zászlóval szemben sziluettezte őt.
„Azt hiszem, igaz a mondás” – folytatta.
Több brüsszeli és washingtoni tisztségviselő szerint ezek a szavak azt tükrözik, hogy a Bizottság elnöke az a személy, akit hívni kell, ha az amerikai tisztviselők „Európával akarnak beszélni” – különösen, ha az ukrajnai háborúról van szó.
Arról is beszélnek, hogy az otthoni elégedetlenség egyre növekszik – a saját intézményén belüli tisztviselők és az uniós országok képviselői is morognak a felülről lefelé irányuló megközelítésével kapcsolatban. Von der Leyen titkolózási hajlama és a tanácsadók szűk körétől való függése ellentétes az EU konszenzuson alapuló döntéshozatali kultúrájával.
A Bizottság elnöke és Washington közötti szoros barátság ösztönzője Oroszország brutális ukrajnai inváziója volt.
2020-ban nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy Joe Biden amerikai elnök megválasztása megfordítja a Trump-korszak keserűségét. A transzatlanti harmóniához való visszatérés azonban nem volt zökkenőmentes.
2021 novemberében von der Leyen először látogatott el a Fehér Házba. Aznap délután az Ovális Irodában tartott megbeszélésen részt vett többek között Biden nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan, Daleep Singh, a nemzetbiztonsági tanácsadó akkori nemzetközi gazdaságért felelős helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója és Amanda Sloat, a Nemzetbiztonsági Tanács Európáért felelős akkori vezető igazgatója.
Putyin inváziójáig még két és fél hónap volt hátra, de a feszültségek folyamatosan nőttek.
További találkozók következtek, beleértve Bill Burns, a CIA igazgatójának brüsszeli látogatását is a hónap folyamán.
A Fehér Ház kezdeményezésére az Atlanti-óceán mindkét partjának tisztviselői, köztük Victoria Nuland politikai ügyekért felelős amerikai külügyminiszter-helyettes, heti rendszerességgel kezdtek videókonferencián keresztül „találkozni”.
Az orosz inváziótól való félelem növekedésével a tárgyalások egy olyan szankciócsomag előkészítésére irányultak, amelyet az uniós országok elfogadhatnának, ha Moszkva úgy döntene, hogy csapatokat küld a határon túlra.
Az előkészítési folyamat során a Bizottság volt az, aki a szankciókkal kapcsolatban az élen járt, konzultált néhány nemzeti fővárossal, például Berlinnel, Párizzsal és Rómával, de többnyire kis csoportokban találkozott a tagállamok képviselőivel, hogy véleményükről tájékozódjon.
Mivel félt attól, hogy az ambiciózus szankciócsomag kiszivároghat, a Bizottság
egészen az utolsó pillanatig, amikor a tagországok már készen álltak annak megvitatására. A szankciókhoz az uniós országok egyhangú jóváhagyására volt szükség, de mivel a lakosság riadtan figyelte az orosz fegyverkezést, a nemzeti kormányok brüsszeli képviselőinek nem volt más választásuk, mint hogy lemondjanak a szankciókról.
Von der Leyen erősségei – diszkréció, gyors döntéshozatal – talán megkedveltették őt az Atlanti-óceán túloldalán lévő kollégáival, de ugyanezek a tulajdonságai elidegenítették őt néhány brüsszeli és más európai kollégájától is. Korábbi védelmi miniszterként szerzett tapasztalatai miatt is ideális személynek bizonyult a Biden-kormányzat számára, amikor az a közelgő háborúra figyelmeztetett.
A nagy tétet jelentő szankciótárgyalások során szükség volt a Bizottság elnökének a tulajdonságaira ahhoz, hogy az összetett, politikailag érzékeny intézkedéseket átjuttassa az EU lassan haladó döntéshozatali folyamatain.
Míg azonban az uniós országok a szankciókról szóló tárgyalások első fordulóiban hajlandóak voltak mozgásteret adni a Bizottságnak, a további intézkedésekről szóló tárgyalások során egyes nemzeti tisztviselők kezdtek ellenállni a Bizottság kemény megközelítésének.
Amikor von der Leyen bejelentette a szankciók hatodik körét, beleértve az orosz olajra vonatkozó tilalmat, azonnal kritikusan fogadták.
A Von der Leyennel szorosan együttműködők szerint a hatalom központosítására való hajlama akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nagy döntések vannak terítéken. Ebben az esetben nagyobb valószínűséggel konzultál a berlini vagy a párizsi hatalommal, mint a tárcáért felelős európai biztossal. A szankciók keresztülvitelét segítette az a tény is, hogy Európában
Az a kérdés, hogy a felülről lefelé irányuló megközelítés továbbra is kifizetődő lesz-e a Bizottság elnöke számára, ha a válság lecseng, és a figyelem a hosszú távú problémákra vagy a széles körű támogatást igénylő döntésekre irányul majd.
Von der Leyen sok tekintetben az Egyesült Államok elnöki stílusában értelmezi a végrehajtó hatalmat. A Bizottság már egy ideje nagyobb hatáskört vállal az EU-n belül. A Bizottság elnökének vezetésével ez a folyamat felgyorsult – a Bizottság vezető szerepet vállalt olyan nagy irányváltásokban, mint például a közös uniós adósságkibocsátás, a COVID-oltóanyagok közös beszerzése és az orosz szankciók bevezetése.
Von der Leyen őrzöttsége és központosított döntéshozatali folyamata sok találgatást váltott ki Brüsszelben a következő lépésével kapcsolatban. A Washingtonnal való szoros kapcsolat értékes eszköz lenne, ha egy magas szintű nemzetközi munka iránt érdeklődne, például az Egyesült Nemzetek Szervezeténél. Érdekes módon az elsők között gratulált Bidennek augusztusban egy késő esti tweetben, amikor aláírta az inflációcsökkentési törvényt – annak ellenére, hogy az EU-nak komoly aggályai vannak a javaslattal kapcsolatban.
Alternatív megoldásként az a vágy, hogy 2024-ben egy második ciklusban is betölthesse a Bizottság elnöki posztját, magyarázatot adhatna arra, hogy von der Leyen néha miért tartott jobb kapcsolatot a nemzeti fővárosokkal, amelyeknek támogatására szüksége lenne az Európai Tanácsban, mint saját biztosaival.
– mondta Daniel Freund, a német zöldpárt európai parlamenti képviselője. „Az Európai Parlament többségével szembeszállt, amikor a jogállamiságról van szó, egészen addig a pontig, hogy be kellett perelnünk inaktivitása miatt.”
Brüsszel és Washington még mindig távol áll egymástól olyan kérdésekben, mint a lehetséges kereskedelmi megállapodások vagy a magánélet védelmét szolgáló szabályozási keret az Atlanti-óceánon keresztüli adattovábbítás során. És ott vannak még az EU-specifikus prioritások, mint például az uniós költségvetési szabályok reformja és a Bizottság Fit for 55 éghajlat-változási csomagjának végrehajtása. Az olyan kérdésekben, mint ezek, ahol nincsenek orosz csapatok, amelyek az európai elméket összpontosítanák, von der Leyen úgy találhatja, hogy nem Washington, hanem az otthonához közelebbi kollégák támogatására van szüksége.
Az eredti cikk angol nyelven ITT érhető el.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
