Szerda este új fogalom született: Pityufesztivál. Nem túlzás így nevezni a szerda délutáni-esti sepsiszentgyörgyi zenei eseményt, amelyen erdélyi zenészek, helyi táncosok adták át egymásnak az ’56-os emlékpark színpadát egy közös cél érdekében: segíteni Pityunak.
Kelemen István élete a zene, de egészsége megromlása miatt jelenleg sem zenészként, sem hangosítóként nem dolgozhat, a kétgyermekes családfő kereset nélkül maradt. Pontos diagnózisa felállítása érdekében folytatják a kivizsgálást, magyarországi szakorvosi véleményt kérnek, egyelőre ezekhez kell az anyagi segítség. A fellépők és az a több száz ember, aki adománybelépőt fizetett a szerdai koncerten, ezt már meg is tette.
A barátok körében egyszerűen csak Pityunak nevezett, harminchat éves zenész első osztályos korától hegedül, s már az iskolában ráérzett arra, számára a zene egyenlő a szabadsággal. Fiatal zenészként sokféle műfajban kipróbálta magát, ezt bizonyítja, hogy az érte szervezett jótékonysági koncerten fellépő együttesek mindenikében zenélt, jelenleg kettőnek – Folker és Tündérground – a tagja. Kérdésünkre úgy fogalmazott, az ő zenéje olyan, amit repülőből népzenének hallunk, klasszikus zenei ötvözéssel, dzsesszelemekkel teletűzdelve, de a fő alap az improvizáció. „Nem lehetett engem egy bizonyos stílusba besktatuláyzni, mindenhol, ahol megjelentem, hoztam egy újabb műfajt, hangzást.” A világzenéhez érzi legközelebb magát, de nagyon szereti az előadászenéket, színházi- és filmzenéket, amelyek egy történést támasztanak alá. A Háromszék Táncegyüttes hangosítójaként bőven volt alkalma egy adott produkcióhoz hozzáadni zenei felkészültségét, jelenleg ez a munkája is abbamaradt.
Az improvizációról elmondta, nem annyira szabad, ahogy azt sokan gondolják, annak is megvannak a sajátos szabályai, szeret azokhoz igazodni, ehhez zeneelméleti tudását is felhasználja. A saját zenei alkotásai is improvizációs alapokon nyugszanak, úgy tartja, amelyik közelebb áll a népzenéhez, az megismételhető, a többi kevésbé. Pityu a csapatban zenélés híve, mert ott mindenkinek megvan a szerepe, akkor szólaltatnak meg egy adott hangot az adott hangszeren, amikor annak ott van a helye.
Kelemen István jelenleg nehezen jár, fájnak az ízületei, kelések vannak a testén, legyengült. Szerdán mégis kezébe vette a hegedűt, és a Tündérground zenekarral fellépett a javára szervezett koncerten. Ez volt részéről a köszönet a segítőknek. Annak a több száz barátnak, ismerősnek, ismeretlennek, aki az órákon át szemerkélő, néha szitáló esőben végighallgatta/nézte az önálló kis koncerteket és kifizette a 30 lejes adománybelépőt és többet is – az ebből származó összeg több mint 30 ezer lej –, a Sound Studiónak, amely ingyen állította fel a színpadot és biztosította a hangosítást, az Vendelin-, Borbrigád- és Színház-büfének az árusításból származó nyereség felajánlásáért. És természetesen a köszönet szólt minden fellépőnek.
A koncertfolyam népzenei részét a kézdivásárhelyi diákokból álló Finom zenekar indította szászcsávási, szilágysági és vajdaszentiványi muzsikával, a Háromszék Táncegyüttes egykori, jelenlegi (és tán jövőbeli) táncosaiból összeverbuvált csapat járt magyarpalatkai táncot, fellépett az őrkői Mocsel Rémusz és családja (három nemzedék), a Heveder zenekar Gáspár Álmossal és Dezső Attilával kiegészítve muzsikált. A közönség nagy szeretettel fogadta Vaszi Levente kosteleki hagyományőrző tanárt, énekest, a Folker együttes István Ildikóval lépett színpadra, az első részt Ségercz Feri és barátai zárták. Rövid szípadi átállás után műfajváltás volt, három neves együttes tartott külön-külön kiskoncertet: Inocsényka, TransylMania és Tündérground.
A Pityufesztivál elnevezés már aznap este megszületett a helyszínen, nem csoda, hisz a közel hatórás minikoncert-sorozat hangulata jól rászolgált erre. Míg a színpadon kiváló zenekarok váltották egymást, a sok kisgyermek magának keresett szórakozást, délután a bújócska volt a nyerő, este már a színpad előtt táncoltak szüleikkel együtt. Pityu köszönete nemcsak a segítségnek, hanem ennek a jókedvű együttlétnek is szólt.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
