Pithart: Az önálló Szlovákia megalakulásávál a szlovákok legnagyobb komplexusuktól is megszabadultak

Pithart: Az önálló Szlovákia megalakulásávál a szlovákok legnagyobb komplexusuktól is megszabadultak

Nyitókép: Pravda (archív)

Csehszlovákia felbomlásával, majd több belpolitikai válság leküzdésével a szlovákok legnagyobb komplexusuktól is megszabadultak, mégpedig, hogy nem államalkotó nemzet. A csehek többször nmegszegték a szlovákoknak tett ígéreteiket, így maguk okozták a közös álamszövetség felbomlását, mondta Petr Pithart korábbi cseh miniszterelnök a TASR-nek adott interjújában.

“Tudom, hogy a szlovákok ezt valószínűleg nem tudatosítják. Sokkal jobbak tudják, mekkora veszélyt jelentett a szlovák igazságszolgáltatás, ügyészség és rendőrség. Nálunk nem így volt. Vannak botrányaik, amelyek 15 éve rohadna.  Igen, ez egy borzasztó dolog. De a döntő helyzetekben, legalább négy esetben – Mečiar, Fico, Kiska, Čaputová – egyszerűen jobban helyt álltak, mint mi”

– fogalmazott a cseh kormány egykori vezetője.

Szerinte a megosztottsághoz hozzájárult az is, hogy a csehek sokáig nehezen és vonakodva álltak rá arra, hogy a szlovákokkal egyenlő félként tárgyaljanak. “A csehek nem értették ezt meg. Mert sokan nem ismerték el a szlovák nemzet létezését” – magyarázta a politikus. Sokan pedig nem is ismerték Szlovákiát, amely szerinte ma is tart. Az „érdektelenség” szó azonban túl erős lenne. Hangsúlyozta, Csehország szerinte ugyanígy áll a többi szomszédjához is.

“Mi egy furcsa, magába forduló ország vagyunk”

– tette hozzá.

A bársonyos forradalom után Pithart Marián Čalfával, Vladimír Mečiarral és Ján Čarnogurskýval tárgyalt az államszövetség leendő formájáról. Pithart szerint a szlovák fél jobban fel volt készülve a hatáskörökről szóló tárgyalásokon.

“Mečiar volt az, akinek jobban át volt gondolva, mert a szlovák fél volt a gyengébb. Nekünk nem volt szükségünk ezekre a hatáskörökre, mert szövetségileg rendelkeztünk velük, és a szövetségi hatásköröket mi cseh hatásköröknek tartottuk”

– magyarázta Pithart, aki azonban a következő választásokon nem kapott elég szavazatot és kiesett a politikából. Ezt követően Václav Klaus és Vladimír Mečiar már maga döntött a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság további sorsáról.

„Klaus ügyesen sarokba szorította Mečiar, hogy végül ő kérte a szétválást”

Hírdetés

– értékeli Pithart. Mečiar szerinte azzal érkezett a brünni találkozóra, hogy meg akarja őrizni az államszövetséget, ugyanakkor nemzetközi jogi szuverenitást is követelt, ami Pithart szerint független államot jelent.

“Nem tudom, hogy ő tudta-e ezt. Mečiar teljesen alkalmatlan volt, kaotikus, szaggatottan beszélt, nem fejezte be a mondatokat…”

– emlékszik vissza egykori politikai partnerére.

Felidézte azt a helyzetet is, amikor a szlovák kormány bejelentés nélkül Prágába repült, és Mečiar sírva panaszolta neki az autóban, hogy mindketten veszítettek, a föderális állam felbomlik.

“Sírt. Mit csinálj egy emberrel, aki ott ül mellettem az ülésen és sír?”

– kérdezi Pithart.

Szerinte nem igaz, hogy Csehszlovákia felosztása után javultak volna a kapcsolatok Csehország és Szlovákia között.

“Folyamatosan azt mondogatták: kapcsolataink a valaha volt legjobbak. Hát igen, a költségvetésről nem vitatkoztunk. De a kormányhivatal irattárában megtaláltam a feljegyzéseket. Klaus és Mečiar egyszer sem találkozott négy éven keresztül, egészen Mečiar első politikai vereségéig nem ültek le egymással”

– mondta Pithart. Kifejtve, hogy csak többszereplős konferenciákon tárgyaltak, de négyszemközt soha. A két ország akkori viszonyrendszerét katasztrofálisnak minősítette.

“Ha visszagondolok arra a 33 évre, ha nem is szereztek önbizalmat, de legalább megszabadultak a komplexusuktól. Mi sem jártunk jobban, ránk is hasonlóan mély válság vár”

– mondta Pithart , mondván, hogy olyan az egész, mint egy klasszikus ókori színház – a katarzis elérését meg kell előznie a válságnak

Petr Pithart cseh politikus, jogász, író, pedagógus, a Charta 77 egyik aláírója. A bársonyos forradalom idején tagja volt a Polgári Fórumnak, 1990 februárjától 1992 júliusáig a Cseh Köztársaság miniszterelnöke volt. . 1992-ben megbukott az országgyűlési választásokon, és kivonult a politikából. Négy év után szenátorként tért vissza és 2012-ig az is maradt. Ebből hat évig a Szenátusban elnöke volt. 2003-ban indult a Cseh Köztársaság államfői posztjáért, de nem járt sikerrel.

Teraz.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »