Marco Rodari ismert bűvész és jótevő, szalézi segítő, a kórházban fekvő és a háborús övezetekben élő gyerekek kedvence, akit Pimpa néven ismernek. Idén tavasszal az iraki városokat járja, hogy örömet vigyen oda, ahonnan a háború oly sok mindent elvitt. Nagy ajándékkal rendelkezik: vissza tudja adni a mosolyt az embereknek.
Marco Rodari, a Per Far Sorridere il Cielo – Claun Pimpa – Ovd szövetség alapítója a varázslaton keresztül, bohócterápiával és a nehézségekkel küszködő családoknak juttatott élelemmel és orvossággal segít Irakban, gondoskodik a testi-lelki traumát szenvedett gyerekekről.
Első tapasztalatát a gyerekekkel olasz kórházakban szerezte, amikor azt látta, hogy a szenvedő kicsinyeket sikerül elvarázsolnia, elszórakoztatnia. Önkéntesként tíz évig dolgozott különböző kórházakban, bohócként járta a gyerekosztályokat, jó hangulatot varázsolt a beteg gyerekek világába.
Külföldön Romániában gyakorolta először a mesterséget, amikor a szalézi oratóriummal látogatták az árvaházakat. Azóta volt már Jordániában, Gázában, Irakban, Egyiptomban és Szíriában is, hogy előadásaival elvigye a gyerekeknek a varázslatot. Korábban télen irodalomtanár, nyáron bohóc volt, minden évben útnak indult olyan helyekre, ahol az élet ritmusát a bombák zaja szabta meg. Előfordult, hogy az összetűzések miatt nem ért haza időben a tanítványaihoz, csak november-decemberben tudott hazajutni, ezért végül úgy döntött, otthagyja az iskolát és piros bohócorral „felfegyverkezve” járja a világot.
2018 júniusában már járt Irakban, akkor a varesei újságnak beszélt Shamiláról, akivel azután találkozott, hogy egy bomba elpusztította a házát és az egész családját. Azóta meg sem szólalt, de Marcónak sikerült mosolyt csalni az arcára a trükkjeivel, varázslataival, és a kislány újra beszélni kezdett.
Idén újra a közel-keleti országba ment, igyekszik bejárni a háború sújtotta területet, Bagdadtól Moszulig számos északi városba, az iraki Kurdisztán területére is eljutott. Amikor három éve Moszulban járt, nagyon megrendítő tapasztalata volt, hogy a gyerekek az előadást nem a szokásos zsibongással fogadták, nem mosolyogtak, nem beszélgettek. Idén már más volt a helyzet,
Az ISIS uralma alatt élni azt jelenti, tiltott, elfojtott életet élni, elnyomni az életet. Marco hallja az idősek otthonaiban, hogy akik átéltek fiatal korukban a bombázást, soha nem felejtették el. 2014-ben ő maga is átélte Gázában a folyamatos bombázást. Felborult a normális alvási ciklusa, még ma is elfordul vele, otthon Olaszországban, hogy hajnali 3 és 4 óra között úgy érzi, bombák hangját hallja. Nem csodálkozik hát, ha a gyerekek, akik kénytelenek hosszú időn át bombatámadások közepette élni, éjjel-nappal emlékeznek erre.
Célja, hogy terjedjen a missziója, és vannak is helyben fiatalok, akik belekezdenek, aminek nagyon örül.
Minél több gyereket meg akar nevettetni, apró trükköket tanít nekik, tanítja a bohócnak készülő fiatalokat. Együtt dolgozik más szervezetekkel, misszionáriusokkal, az ő közreműködésükkel ér el a gyerekekhez. Egy másik projektje is folyamatban van, munkatársai a Csodák iskoláját működtetik a Gázai övezetben, Mosaderben, egy faluban, amelyet már háromszor leromboltak a háborúk során.
Sok végtelenül nehéz helyzetet lát, ami olykor el is keseríti. Így vallott erről a Pápai Missziós Művek portáljának: „Mindennaposak a rossz pillanatok is. Amikor az ember ennyi pusztítást lát, kézzelfoghatóvá válik az emberi nem kudarca.
Tudja, hogy sebzettek, ugyanakkor azt is tudja, hogy „ők, a gyerekek az elsők, akik képesek talpra állni. Amikor felkelti a kíváncsiságukat, felélénkülnek, képesek olyannak lenni, amilyennek lenniük kellene: gyereknek. És amikor az örömük mosolyt csal néhány idős, néhány felnőtt arcára, az az igazi feltámadás pillanata – magyarázza és hozzáteszi:
Amikor Szíriában járt, a hadsereg testőrként kísérte egészen Aleppóig: „Meglepő volt, mennyit dolgoztak azért, hogy egy bohócot eljuttassanak a gyerekekhez. Ez azt jelenti, hogy nagyon tiszteletben tartják a gyerekkort. Ez a piros orr arra is képes, hogy letegyék a kalasnyikovot, túlzás nélkül mondhatom.”
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Mondo e Missione; Inliberta.it
Fotó: Mondo e Missione, Claun il Pimpa/Facebook
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
