Negyedik napja megy a végtelenül tűnő vita az EU-tagállamok országvezetői között az EU Új Generáció névre hallgató gigászi, 750 milliárd eurós újjáépítési csomagjáról. Könnyen lehet, hogy ez lesz az EU történetének leghosszabb csúcstalálkozója.
A helyzet bonyolult, de nem reménytelen, egyelőre egyetlen országvezető sem hagyta faképnél uniós partnereit, ami azért jelzi, hogy van hajlandóság a kompromisszumra. Közben azonban elképesztő mély szakadékok mutatkoztak meg az egyes csoportok között: északiak contra déliek, nyugatiak contra keletiek, Hollandia contra Magyarország, Fukar Négyek és V4 contra német-francia tengely.
Itt azért érdemes megjegyeznünk, hogy a magyarokat gyalázó holland miniszterelnöknek számára lényegében mindegy, hogy a jogállamiság kérdése, a migráció vagy más ideológiai agymenés lesz a keletieket püfölő ostor, neki a célja, hogy minél több uniós forrás maradjon nyugaton és Hollandiában a keletiek rovására (is). Ebből is látni, hogy az EU egységét nem az „új” tagállamok magatartása kezdte ki, hanem a „régiek” arroganciája és az a bizonyos magas a ló, amelynek tetejéről előszeretettel prédikálnak jogállamiságról – pedig saját házuk táján is van mit éppenséggel sepregetni.
Az biztos, hogy az újjáépítési alap elosztásának szabályaiban valamilyen formában helyet kap a jogállamiság, mint feltétel. De mivel a nyugatiak által feketebáránynak kikiáltott két tagállam, Lengyelország és Magyarország továbbra is rendelkezik vétójoggal a 1100 milliárd eurós hétéves uniós költségvetés kapcsán, valószínűleg erősen felhígítják a liberális elvárásokat. De csak annyira, hogy azért a tévé elé állva az illetékes döntéshozók saját választóiknak elmondhassák, milyen súlyos vereséget szenvedett Budapest és Varsó az EU-csúcson.
A valóság azonban az, hogy a rendkívül összetett, gyakorlatilag zéró érdekátfedéssel rendelkező csoportok ereje nagyjából kiegyenlített, és bizonyos kérdésekben szövetségesek, bizonyos kérdésekben nem.
A déli tagállamok például megtalálták a közös nevezőt a közép-kelet-európaiakkal. Ez a közös nevező azt jelenti, hogy mindkét fél abban érdekelt, hogy ne csökkentsék érdemben a vissza nem térítendő támogatások keretét a jelenlegi 500 milliárdról. A Fukar Négyek (Ausztria, Hollandia, Dánia, Svédország) ugyanakkor csökkentené ezt a tételt a kedvezményes kölcsönök keretének javára.
A V4 azonban nem is olyan rég a Fukar Négyekkel volt közös hullámhosszon a tekintetben, hogy ne az elmúlt öt év strukturális gazdasági mutatóit vegye alapul az EU a pénz elosztásánál, hanem nagyobb súllyal szerepeljen a képletben a koronavírusjárvány okozta válság. Ez az elvárás azonban Charles Michael július 10-i javaslatmódosításával részben teljesült – a két csoport szövetsége így láthatóan fel is bomlott.
Emmanuel Macron szintén a Fukar Négyeket, különösen Hollandiát bírálta a kompromisszum-készség hiánya miatt, tehát Franciaország, mint a déli államok vezérországa, szintén megegyezést akar.
Egyelőre még kevés nyilatkozat hangzott el, de az újjáépítési csomag mellett várhatóan szó esik majd a digitális adó bevezetéséről is. Az online térben működő vállalatok tevékenységét ugyanis jóval nehezebb megadóztatni, és mivel sok üzleti tevékenység fokozatosan átkerül a digitális térbe, ezért a tagállamoknak módot kell majd találnia a kieső adóbevételek pótlására.
Közben a háttérben más jellegű vita is zajlik, az úgynevezett káros adóstruktúrák felszámolásáról. Évente hatalmas összegű adóbevételek úsznak el az olyan uniós tagállamoknak hála, mint Írország, Luxemburg és a fentebb sokat emlegetett Hollandia. Ők ugyanis vonzó társasági adót is érintő rendszerükkel kvázi lehetővé teszik a bevételek kimentését. Nem véletlenül van a Google és az Apple európai központja Írországban.
Ez az állapot elsősorban Franciaországnak és Németországnak káros. Nem nehéz kitalálni ezután, hogy a Fukar Négyek és a német-francia tengely szembenállása jórészt ebből adódik, és a holland miniszterelnök mostani hisztije azt is szolgálja, hogy a Fukar Négyek alkupozícióba kerüljön ebben a témában. Az ugyanis szintén nem kérdés, hogy a következő években az említett három ország adóparadicsomi státuszát szoros korlátok közé fogják szorítani – de számukra nem mindegy, hogy mennyire.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
