Utoljára Rákosi Mátyás rettegett ennyire külföldi segítséggel nehezen megszerzett hatalmának elvesztésétől, mint a kormányzás helyett az önmagáról szóló film főszerepét alakító Magyar Péter.
Felkerült végre a koronaékszer a jogállamiság és a demokrácia ellen elkövetett bűntettek sorozatával létrehozott tiszás közjogi tákolmányra, a parlament megszavazta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal létrehozását lehetővé tevő törvényt. Franz Kafka elégedetten csettintett a mennyországban, éppen erre gondolt, amikor megírta A per című művét. A fideszes politikusok pedig, de amúgy bárki, aki nem örül eléggé Magyar Péter önkényuralmának, várhatják, megrágalmazzák-e őket, és bár nem csináltak semmit, jönnek-e egy reggel a keretlegények minden erkölcsöt és szabályt megsértve kizsebelni és letartóztatni őket. Bennünket. Akármelyikünket.
Bóka János remekül foglalta össze az új hivatal összes előnyét, miszerint mindenkit megfigyelhet, eljárás alá vonhat és bárkit tönkretehet. Célponttá teheti magánszemélyek és cégek vagyonát is, vizsgálódhat, nyomozhat, vádat emelhet, lehallgathat, fedett nyomozókat alkalmazhat, vagyont foglalhat le és átveheti cégek vezetését is.
Bármelyik banánköztársaság diktátora érezheti most úgy, szégyenében lemond és elbujdokol, mert ilyen hatékony erőszakszervezetet, ami az összes akadékoskodót egy szemvillanás alatt takarítja el a hatalmi önkény útjából, akkor sem tudtak volna kitalálni, ha kétszer születnek.
Nekünk, akik elnyomott őseink szenvedésein és folyamatos szabadságharcának tanulságain szocializálódtunk, leginkább az ötvenes évek ÁVH-ja jut az eszünkbe padlássöprésestől, fekete autóstól és munkatáborostól. Elnézést kérünk miniszterelnök úrtól, ha őt ez a párhuzam sértené, netán idegesítené, de a hasonlóság kísérteties.
Utoljára Rákosi Mátyás rettegett ennyire külföldi segítséggel nehezen megszerzett hatalmának elvesztésétől, mint a kormányzás helyett az önmagáról szóló film főszerepét alakító Magyar Péter.
De miért volt szükség egyáltalán az ügyészség vádmonopóliumának megtörésére, miután kiutálták a szervezetből a legfőbb ügyészt, és akik maradtak, láthatóan igyekeznek megfelelni az elvárásoknak? Hiszen a Fideszhez köthető szerverek és adathordozók mindegyike mellett lefoglalták már Takács Péter kézzel írott jegyzeteit is. Miért látták elengedhetetlen szükségét egy ilyen kétes megítélésű szervezet létrehozásának? A választ Melléthei-Barna sógor uram adta meg, amikor a sajtóban megjelent becslésekre hivatkozva harminc- és hatvanezermilliárd forint közé tette az eltűnt közpénz nagyságát. Ez bizony szép summa, de arról egy szót sem szólt, mennyire hitelt érdemlőek ezek a becslések és miféle vagyonról lenne szó. Bombázás, hatalmas erejű földrengés ugyebár nem volt, így nem ingatlanok tűntek el.
Egyáltalán mi számít eltűnésnek? Ha egy egyház vagy egy alapítvány mondjuk termőföldet kapott, és azon gazdálkodva állami feladatok ellátását segítette, az eltűnés? Magyar Péter közpénzből származó fizetése, amiből, teszem azt, jó időben vásárolt kellő időben eladható részvényeket, az eltűnés? Mindegy is. Kínlódjon ezzel a hivatal hamarosan kinevezendő vezetése.
Ám az a tény, hogy a visszaszerzett összegek felhasználásáról nem az Országgyűlés, hanem a kormány rendelkezik majd, felveti azt a gyanút, hogy a Tisza most fogja elherdálni végleg ezt a mérhetetlen vagyont. Mégpedig úgy, hogy megszüntetik a nagy cégek különadóit, így azok egyre nagyobb összegeket vihetnek ki külföldi anyacégeiken keresztül az országból. A lakosságot pedig brutális megszorításokkal sújtják majd a kieső bevételek pótlására. A hivatal által zabrált vagyonból próbálják majd megfékezni a növekvő hiányt, és igyekeznek megfelelni a brüsszeli háborús elvárásoknak. Közben persze nekik is jó lesz. Miközben az ország, ha hagyjuk, ismét tönkremegy.
Pilhál György – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
