Április 27-én, húsvét második vasárnapján, az isteni irgalmasság vasárnapján délelőtt Pietro Parolin bíboros mutatott be szentmisét Ferenc pápáért a Szent Péter-bazilika előtti téren.
A kilencnapos gyász második napján elsősorban Vatikánváros alkalmazottai és hívei kaptak meghívást a misére, melyben nagyszámban voltak jelen tizenéves fiatalok is, akik a nekik szervezett jubileumi napokra érkeztek Rómába.
Az alábbiakban teljes terjedelmében közzétesszük a homília fordítását, amelyet Pietro Parolin bíboros mondott az eucharisztikus ünnepségen.
*
Kedves testvéreim!
A feltámadt Jézus megjelenik tanítványainak, amikor ők az imateremként szolgáló felső szobában vannak, ahová félelmükben zárkóztak, és amelynek az ajtaját is zárva tartották (vö. Jn 20,19). Lelkük felkavart, szívük szomorú, mert a Mestert és Pásztort, akit mindent hátrahagyva követtek, keresztre szegezték. Szörnyű dolgokat éltek át, s most árvának, magukra maradtaknak, elveszettnek, fenyegetettnek és tehetetlennek érzik magukat.
A mai vasárnap evangéliumának nyitóképe mindannyiunknak, az Egyháznak és az egész világnak a lelkiállapotát is pontosan ábrázolhatja.
Az evangélium azonban azt üzeni nekünk, hogy az Úr éppen ebben a sötét időszakban jön hozzánk a feltámadás fényével, hogy megvilágosítsa szívünket. Ferenc pápa a megválasztásától kezdve emlékeztetett erre, és gyakran ismételgette ezt, sőt pápasága középpontjába állította az evangélium örömét, mely – ahogyan az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításban írta – „betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm” (EG 1).
mindenekelőtt a ti arcotokon, kedves gyerekek és fiatalok, akik a világ minden tájáról eljöttetek a szentév ünneplésére. Nagyon sok helyről jöttetek: Olaszország összes egyházmegyéjéből, Európából, az Egyesült Államoktól Latin-Amerikáig, Afrikától Ázsiáig, az Arab Emírségektől… veletek valóban az egész világ jelen van!
Különösen is üdvözöllek benneteket, kívánom, hogy érezzétek át az Egyház ölelését és Ferenc pápa szeretetét, aki
A sok kihívás láttán, melyekkel szembe kell néznetek – gondolok itt például a technológiára és a korunkat különösen jellemző mesterséges intelligenciára –,
Vele semmi sem lesz túl nagy vagy túl nehéz! Vele sosem lesztek egyedül, vele sosem maradtok magatokra, a legrosszabb időkben sem! Ő jön, hogy találkozzon veletek ott, ahol vagytok, hogy lelket öntsön belétek az élethez, hogy megosszátok vele tapasztalataitokat, gondolataitokat, ajándékaitokat, álmaitokat, hogy a hozzátok közel és távol lévő emberek arcán szeretendő testvért lássatok, akiknek sokat kell adnotok és akiktől sokat kell kapnotok. Jézus jön, hogy segítsen nagylelkűnek, hűségesnek és felelősségteljesnek lennetek a rátok váró életben, hogy megértesse veletek, mi a legértékesebb az életben: a mindent megértő és mindent remélő szeretet (vö. 1Kor 13,7).
Ma, húsvét második vasárnapján tartjuk az irgalmasság vasárnapját is.
Az Atyának ez az irgalmassága jellemezte Ferenc pápa tanítóhivatalát, odaadó apostoli tevékenységét és azt az igyekezetét, hogy ezt mindenkinek hirdesse és mindenkivel megossza – az örömhír hirdetése, az evangelizálás, mely pápaságának programja volt. Emlékeztetett bennünket arra, hogy Isten neve „irgalmasság”, s ezért senki sem szabhat határt az ő irgalmas szeretetének, mellyel fel akar emelni és új emberré akar tenni bennünket.
Fontos, hogy értékes kincsként fogadjuk ezt a jelzést, amelyet Ferenc pápa oly sokszor hangsúlyozott.
örökségét be kell fogadnunk, és megélt életté kell tennünk azáltal, hogy megnyílunk Isten irgalmassága előtt, és irgalmassá válunk egymás iránt.
Az irgalmasság a hit szíve közepéhez vezet vissza bennünket. Emlékeztet arra, hogy Istennel való kapcsolatunkat és egyházi létünket nem értelmezhetjük emberi vagy evilági kategóriák szerint, mert az evangélium jó híre mindenekelőtt annak felfedezése, hogy szeret bennünket egy olyan Isten, aki érdemeinktől függetlenül mindannyiunkkal együttérző és mindannyiunk iránt gyengéd érzelmeket táplál. Az irgalmasság arra is emlékeztet, hogy életünket átszövi az irgalmasság: csak akkor állhatunk talpra újra eleséseink után és csak akkor tekinthetünk a jövőbe, ha van valaki, aki feltétel nélkül szeret bennünket, és megbocsát nekünk. Ezért elkötelezetten azon kell lennünk, hogy kapcsolatainkat többé ne számításból vagy önzéstől elvakulva éljük, hanem megnyíljunk a másokkal való párbeszédre, elfogadjuk azokat, akikkel utunkon találkozunk, megbocsássuk gyarlóságaikat és hibáikat.
Jézus ezt az irgalmas istenarcot mutatja meg nekünk szavaiban és tetteiben; és amint hallottuk, feltámadása után az imateremben megjelenve felkínálja a béke ajándékát, és azt mondja: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot” (Jn 20,23). A feltámadt Úr tehát tanítványait, Egyházát arra rendeli, hogy az irgalmasság eszközei legyenek az emberiség számára, azok számára, akik szeretnék befogadni Isten szeretetét és bocsánatát.
Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy nem lehet béke a másik elismerése nélkül, a gyengébbekre való odafigyelés nélkül, és mindenekelőtt nem lehet béke, ha nem tanulunk meg megbocsátani egymásnak, ha nem fordulunk egymáshoz ugyanazzal az irgalommal, amellyel Isten fordult a mi életünkhöz.
Testvéreim, éppen az irgalmasság vasárnapján emlékezünk meg szeretett Ferenc pápánkról. Ez az emlékezés különösen élő a Vatikánváros alkalmazottai és hívei körében, akik közül sokan itt vannak, és akiknek szeretnék köszönetet mondani azért a szolgálatért, amelyet nap mint nap végeznek.
Bízzuk magunkat a Boldogságos Szűz Máriára, akihez oly odaadóan ragaszkodott, hogy a Santa Maria Maggiore-bazilikát választotta nyughelyéül. A Boldogságos Szűz Mária oltalmazzon bennünket, járjon közben értünk, őrködjön az Egyház felett, támogassa az emberiség békében és testvériségben járt útját! Ámen.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
