November 6-án reggel XIV. Leó pápa elindult hatodik külföldi apostoli útjára Uruguayba, Argentínába és Peruba. A dél-amerikai látogatásról az indulás előtt Massimiliano Menichetti, a Vatican News vezető szerkesztője beszélgetett Pietro Parolin bíboros, államtitkárral. Az alábbiakban részleteket olvashatnak az interjúból.
(…)
– A pápa kifejezte örömét, hogy visszatérhet Latin-Amerikába, arra a kontinensre, ahol missziós szolgálata során meghatározó élményekben volt része. Mennyire fontos ez a személyes kötődés az előttünk álló út szempontjából?
– XIV. Leó pápa visszatér azokra a helyekre – elsősorban Peruban –, amelyek meghatározóak voltak az életében.
Úgy gondolom, hogy személyes szinten ez egy nagyon intenzív és mélyen megható élmény lesz. Az apostoli út intézményi dimenziója is gazdagabbá válik, hiszen a Szentatya kulturális és lelki ismeretei a helyről elősegítik a civil társadalommal való párbeszédet. Az utazást övező öröm tehát abból fakad, hogy lehetőség nyílik az egyházi közösség megújítására éppen azon az missziós szolgálaton keresztül, amelyet ő chiclayói püspökként végzett, és amelyet most Róma püspökeként folytat az egész világon.
– Az út Uruguayban kezdődik, Latin-Amerika egyik leginkább szekularizált országában. Az ehhez a szakaszhoz választott mottó a missziós dimenzióra utal: „Les anuncio una gran alegría” („Nagy örömet hirdetek nektek”). Milyen üzenetet kíván a pápa átadni egy olyan társadalomnak, ahol a keresztény hit már nem foglalja el azt a helyet, amelyet egykor betöltött?
– Társadalmaink, köztük az uruguayi társadalom szekularizálódása sajnos tény. Ez azonban nem változtat az Egyház küldetésén. Az evangélium hirdetése, akár alkalmas, akár alkalmatlan, ma is, akárcsak a múltban, az Egyház feladata marad. Ami változhat, az a módszer, ahogyan ezt a feladatot végzi, és éppen ez az uruguayi apostoli út mottójának jelentése.
Szeretném megjegyezni, hogy ez az örömhírhirdetés különösen meleg fogadtatásra találhat egy olyan országban, melyet különböző származású, de egy közös identitásban egyesült emberek hoztak létre, ugyanakkor – különösen manapság – olyan nehézségek és sebek is jellemeznek, amelyek sok családot és fiatalt érintenek. Pontosan ezért jelenti Krisztus hirdetése itt azt, hogy reményt kínálunk az élet horizontjának kiszélesítésére.
Az uruguayi egyháznak, amely létszámában kicsi, de élettel teli, és amely nem könnyű körülmények között őrzi a hitet, a Szentatya azt szeretné üzenni, hogy tagjai nincsenek egyedül, és hogy alázatos, örömteli mindennapi tanúságtételük az út, amelyen keresztül az evangélium ismét megszólalhat az ország szívében.
(…)
– Az egyik legjelentősebb állomás Pucallpa lesz, Amazónia perui részén, ahol a pápa találkozik misszionáriusokkal és az őslakos népek képviselőivel. Az Amazóniáról szóló szinódus, valamint Ferenc pápa közös otthonunk védelmére irányuló felhívásai után melyek ma a hangsúlyos pontok?
– Ferenc pápa nyomán XIV. Leó pápa is megismételte a felhívást a teremtésvédelmi világnap, szeptember 1-je alkalmával, hogy mozdítsuk elő a teremtéssel való felelősségteljesebb kapcsolatot. Az Amazóniáról szóló zsinat, valamint a Laudato si’ kezdetű enciklika és a Querida Amazonia kezdetű apostoli buzdítás fényében továbbra is központi jelentőségű az emberi méltóság védelme, különös figyelmet fordítva a legsebezhetőbbekre.
Szükséges továbbá a fejlődési és termelési modellek újragondolása is, túllépve azon a növekedésfelfogáson, amely kizárólag a profitra és a fogyasztásra összpontosít. Olyan gazdaságot kell létrehoznunk, amely nagyobb figyelmet fordít az emberre, a társadalmi igazságosságra és a jövő generációira, miközben értékeli az őslakos népek kultúráit, jogait és tudását. Az amazóniai tapasztalat fontos példaként szolgál arra, hogy a teremtés védelme hogyan kapcsolódik össze a helyi közösségek tiszteletben tartásával. Az Egyház részéről ez olyan lelkipásztori, oktatási és társadalmi elkötelezettséget igényel, amelynek alapja a közösségek meghallgatása és a velük való szoros kapcsolat.
– (…) Ön szerint milyen reményeket fűznek a latin-amerikai közösségek ehhez az úthoz?
– Argentína, Uruguay és Peru osztozik egy történelmi, nyelvi és kulturális örökségen, amely közös múltjukban gyökeredzik. Az egyes nemzetek földrajzi, etnikai és gazdasági különbözőségein túl a három országot összekötő alapvető pillérek közé tartozik a közös nyelv – amely lehetővé teszi a közvetlen kommunikációt és a kulturális cserét –, valamint a katolikus hit. Ez a hit olyan kultúrát alakított ki, amelyet olyan alapvető értékek hatnak át, mint a család tisztelete, az élet iránti nyitottság, valamint a testvériség, a szolidaritás és a vendégszeretet kötelékei. E közös jellemzőknek köszönhetően XIV. Leó látogatása örömöt okoz és reményt ébreszt ezekben a közösségekben, egyúttal nagy lelkipásztori és társadalmi elvárásokat is támaszt. A bonyolult társadalmi, gazdasági, politikai és a történelemből fakadó körülmények, a helyi válságok és a mindennapi nehézségek közepette a közösségek bátorító szavakra várnak a kiengesztelődés és a béke keresése kapcsán, valamint a társadalmi igazságosság fontosságáról, különös figyelmet fordítva az őslakos népek társadalmi és környezeti jólétének helyreállítására. E várakozások mellett jelen van a lelkesedés és az öröm, mert a régió számos püspöke, papja, szerzetese és hívője számára
(…)
A teljes interjú a Vatican News oldalán olvasható különböző nyelveken, többek között olaszul, angolul és spanyolul.
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: Vatican News
Szalonta Anikó/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
