Az adventi időszak elvileg a lelki készülődésről szól(t). A kapitalizmus ezt régóta igyekszik átvenni, fogyasztásra ösztönözve mindenkit, karácsonyi vásártól a plázákig, online kedvezményekig. Ez a piaci ösztön a klímaváltozás megtapasztalása közben egyre látványosabban és világosabban káros.
A múlt hónapban Skóciában a világ vezetői igyekeztek a COP26 klímakonferencián arról egyezkedni, hogyan lehetne csökkenteni a felmelegedés ütemét (ugye már rég nem a megállításáról van szó, hanem „csak” az 1,5 fokos növekedés tartásáról, ami már szintén csak álomnak tűnik egy ideje..). A klímacsúcsot több ezer tüntető követte a helyszínen heteken át, a világsajtó tele volt kürtölve a témával, sok-sok vonalon olvashattuk, hol mennyi műanyag mit tesz tönkre, miért kellene kevesebb energiát használni, mit károsít meg minek a bányászása stb.
Aztán a következő héten a világ kilép az otthonából, és szembejön a karácsonyi vásári forgatag. Persze Covid meg különféle korlátozások, de a hangulat, a kapitalista üzenet maradt.
Pontosan így válik világossá, hogy micsoda párhuzamos valóságokban élünk. Egyfelől a nagyvállalati kapitalizmus hatékonyságának csapdája, másfelől már a tájainkon is lecsapó tornádók, a súlyosabb aszályok, áradások – az akadozó ellátási láncok valóságában. De a kis közös klímaszörnyülködés után simán visszacsúszunk oda, hogy újra kikérjük elvitelre a kávét, megvesszük a fröccsöntött műanyag kacatokat és rendelünk egy új akármit, bár már van otthon belőle, kettő is.
Nem lesz valódi fordulat a klímaváltozás elleni küzdelemben, amíg nincs változás a társadalmi attitűdben. Kereskedhetünk karbonkvótákkal, jöhetnek az aksik az autókba, az érdemi fordulat csak közösségi, csak társadalmi és csak globális lehet. Ez utóbbi pedig a legnehezebb, hiszen egyszerre kellene a bolygó klímatudatára ébredni Rozsnyón és Kolkatában.
A sok technikai megoldás, a kapitalizmus igazítgatása szükséges, de korántsem elégséges. Úgy is mondhatjuk inkább: kevés a megoldáshoz. Ehhez megint csak mi, emberek kellünk. Ahogy a demokrácia sem külső szereplőkön (Brüsszel, Moszkva stb.) múlik, hanem magukon a választókon és elvárásaikon, úgy a klímacsata is magunk közt dől el. Nehéz beismerés, súlyos felismerés és annál nagyobb személyes kihívás. Mindezt a karácsonyi kapitalizmusban érvényesíteni olyan kísértés, aminek nehéz ellenállni. De ez a feladvány. Minden egyes nap, amikor mégis sikerül, nyereség.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
