Az alábbi nyílt levél szerzője Rákay Philip barátom. Pusztán azért közlöm itt a blogon, mert tökéletesen egyetértek vele, bár meggyőződésem, hogy ezeknek az újságíróknak titulált gazembereknek teljesen felesleges bármit is írni.
Ezeket egyszerűen el kell küldeni a picsába. Azt az egyet megértik.
Nyílt levél azon újságírókhoz, akiket érint…
Ezt a levelet elsősorban nem a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. igazgatósági tagjaként, hanem egy olyan emberként írom, aki több mint huszonöt esztendeje közszereplőként éli az életét Magyarországon a média világában – ezért a tegező formula. Azért ragadtam tollat, mert mérhetetlenül alacsony színvonalúnak találom mindazt, amit ma jórészt újságírásnak neveztek, és az a szomorú, hogy még büszkék is vagytok minderre. Valószínűleg épp ezért veszitek a bátorságot, hogy saját magatokat valamiféle erkölcsi- és szakmai piedesztálra emelve, bármilyen témában, bármikor, bármit leírhassatok, csúsztatva, sejtetve, minden alkalommal valamilyen hátsó szándékot, összeesküvést vizionálva az ügyek hátterében. Pedig nem tudtok ti semmit! Még arra is képtelenek vagytok, hogy egy hírnek tisztességesen utánajárjatok! Marad nektek az, hogy mindenféle kontroll nélkül, valamilyen hangzatos címet fabrikálva, szinte egy az egyben átemeljetek egy írást az egyik felületről, a másikra. Miközben magatokat és azt a sajtóorgánumot, ahol dolgoztok bizonyára megkerülhetetlen, mértékadó hírforrásnak gondoljátok. Gratulálok! Komoly teljesítmény! Amit tegnap és ma a mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.-vel kapcsolatos híradásokban produkáltatok az minden, de nem újságírás!
Szerintetek normális dolog az, hogy az ország legrégebbi – 1784-ben alapított, egykor katonai célokat szolgáló, világhírű – ménesgazdasága kapcsán annak kell lennie a legfőbb hírnek és üzenetnek, hogy Rákay Philip ott igazgatósági tag lett, s hogy mindeközben az állam hány milliárddal „dobja meg” az intézményt?
Véletlenül se arról írjatok, hogy ezt a nagymúltú gazdaságot, amely az Osztrák-Magyar Monarchia idején, évente hatezer katonalovat adott a hadseregnek és amely – valódi kuriózumként – három magyar lófajta bölcsője, az utolsó pillanatban mentette meg a magyar állam! Fölösleges utánajárnotok annak is – úgyis messze van a fővárostól, meg az istállószag is zavarná a budapesti szmoghoz edződött orrotokat -, hogyan alakult a ménes sorsa a II. világháború után, a Rákosi-érában, majd a Kádár-korszakban és a rendszerváltoztatás környéki, vadprivatizációs években, s hogy miért történelmi tett az, hogy egy kormány végre úgy gondolta: annak a hatalmas birtoktestnek, amely évszázadok óta egybe tartozott, állami kézben van a legjobb helye, mert így őrizhető meg további évszázadokra az a közös kincs, amelyet a Ménesbirtok jelent.
Persze mindez szerintetek csupán mellékes, romantikus múltba révedés, fölösleges nosztalgia, semmi egyéb. A lényeg, hogy Rákay Philip igazgatósági tag, aki persze nem érthet semmihez, hiszen korábban zenei műsorvezető is volt. Ez aztán az ultima ratio! Még szerencse, hogy az a nagyon művelt kolléga, akitől az alaphírt boldogan átvettétek, nem azt írta, hogy korábban óvodás is voltam. Valószínűleg ezt is továbbadtátok volna olvasóitoknak, ami még erősebb bizonyíték lehetne a hozzá nem értésemre.
Az már tényleg csak mellékes, hogy négy és fél év után nem intendánsként, hanem vezérigazgató-helyettesként fejeztem be pályafutásomat a Magyar Televíziónál. Persze Ti nem hagyjátok magatokat a tények által összezavarni, nem olyan fából faragtak benneteket!
Így arról sem írtok soha, hogy az elmúlt húsz évben több hazai tévécsatorna alapításában, felépítésében részt vettem, és kollégáimmal – saját cégemmel – jó ideje különböző Magyarországon működő, jelentős multivállalatok gazdaságstratégiai, valamint kommunikációs tanácsadójaként dolgozunk – nem az államtól, hanem a piacról kapva igen komoly megbízásokat. És persze arra se pazaroljatok időt és energiát, hogy utánajárjatok, kik ülnek a mezőhegyesi igazgatóságban és a felügyelő bizottságban! Segítek: szakmájukban egytől egyig megkérdőjelezhetetlen felkészültségű és tudású emberek, akik igen komoly saját egzisztenciával rendelkeznek, és akik kvázi társadalmi munkában, valóban a jobbító szándéktól és a jó ügy iránti elhivatottságtól vezérelve, a nem létező szabad idejüket áldozva, a saját tapasztalataikat és kapcsolatrendszerüket használva dolgoznak azon, hogy európai szintű mintagazdaság létesüljön Mezőhegyesen. Ezek a tények. És tény az is, hogy szép számmal léteznek még olyan emberek Magyarországon, akik az állami vagyont nem széthordani, hanem gyarapítani akarják. S még akkor is így van ez, ha a ti cinikus, állandóan gyanakvó, beteges világképetekbe ez a gondolkodás nem fér bele.
Úgyhogy – jó szokásotok szerint – még véletlenül se kérdezzetek meg soha érintettként a velem kapcsolatos tényekről, csak írjátok továbbra is „elfogulatlanul” és szabadon azt, amit 2002-es fideszes „coming outom” óta, bármilyen ürügy kapcsán folyamatosan írtok rólam! Jöhetnek a személyemmel kapcsolatosan unásig ismételt „állandó eposzi jelzők” és sejtetések: a kétmilliós, fidesznagygyűléses, zenetévés, aki természetesen semmihez sem érthet, csak a lopáshoz. Még ahhoz is lusták és mérhetetlenül tehetségtelenek vagytok, hogy néha valami újat kitaláljatok. Mindössze ennyire futja tőletek. Pedig egyszer az életben kipróbálhatnátok, milyen borzongatóan jó érzés építő ügyek szolgálatába állítani az energiáitokat!
Üdvözlettel:
Rákay Philip
2016. február 2.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
