Nagyon nehéz színészként gyermeket vállalni – állítja Petrik Andrea az InfoRádiónak adott interjújában, tavaly áprilisban született meg Benedek nevű kisfia. A vajdasági születésű színésznő január óta újra próbál, Yasmina Reza Bella Figura című komédiájának hétvégi online bemutatóján láthatja őt a közönség. Petrik Andrea szerint fontos, hogy egy színész kitartó és alázatos legyen, de szerencse is kell a sikerhez.
Benedek fia születése után 9 hónappal tért vissza a Vígszínházba Petrik Andrea színésznő, az anyai örömök tompították a karantén hatását, de már ő is nagyon várja a nyitást, erről az InfoRádiónak adott interjúban beszélt. Szerinte nem hirtelen változnak meg a dolgok egy nőben onnantól, hogy anyává válik, hanem évről évre, ahogy rakódnak egymásra az események.
„Nekem mindig a színház volt az első az életemben, mindent ennek áldoztam be. Most, hogy van egy gyerekem, ez nagyon nagy felelősség, de szerintem könnyedebb vagyok és lazább – nyilván nem a hozzáállásomban. Nagyobb a játék! Aztán
az anyaság biztos hozzátesz a színészi munkához.”
A művész a hétvégén Yasmina Reza Bella Figura című komédiájában látható épp Andreaként – online –, az előadás már jó rég „a polcon van”, és már nagyon le akarták venni onnan, ezért készült belőle felvétel, amit most osztanak meg a közönséggel.
Arról, hogy mennyire nehéz úgy játszani, hogy közben nem hallja a nevetést, a tapsokat, a reakciókat, azt mondta:
/* (c)AdOcean 2003-2018, portfolio_hu.Infostart_2018.mobile_site.cikkek.banner_cikkozi_extra */
ado.slave(‘adoceanindexhuokdtbqijve’, {myMaster: ‘dBfmGy0C0lT8mfY5Mfg2WBNH8U_KL2dR9EYdt6o1mXz.47’,
onServerEmission: function(){document.getElementById(„y-adoceanindexhuokdtbqijve”).classList.add(„uysdfa6ds”);},
onServerEmissionEmpty: function(){}
});
„Próbálni egy pontig nem nehéz, de most már így, a vége felé nagyon, mert
azért mégiscsak a közönség állítja be egy darab tempóját. Üres nézőtér előtt zavarban vagyunk, nem tudjuk, hogy ami történik, az vicces vagy sem.”
Attól is zavarban volt, hogy szerepbeli neve is Andrea, de segít neki az elkülönülésben, hogy máshogy kell ejteni egy kicsit. Különösen szereti viszont, hogy ebben a darabban nincs semmi „hókuszpókusz”.
„Öt embernek a színpadon el kell játszania valamit, tehát nincs semmi a színpadon, csak mi egymásnak meg a darab, és ez jó” – mondta a műről, ez egy romantikus vacsora, amelyen az emberi kapcsolatok szövevényes hálója foszlik fel.
Petrik Andrea szerint minden karakterben felismerheti a néző saját magát, de nem egy-egy karakterben, hanem foszlányokban.
„Több réteg van, a darab elején megismerjük mind az öt szereplőt, tulajdonképpen egy réteg van rajtunk, és aztán ahogy megy előre a történet, derülnek ki a dolgok, mint amikor a hagymáról jönnek le a rétegek. Kiderül, hogy
minden bonyolultabb annál, mint ahogy elsőre tűnik.”
Színészközpontúnak tartja a megvalósítást, ahol „nagyon kell egymásra figyelni, egymásból építkezni”, és nem viszi el a lényegről az ember figyelmét a látvány és a technika.
Petrik Andreát a tenyerén hordozta eddig a szakma, persze volt egy-egy év, amivel elégedetlen volt, de ahol volt, mindig elégedett volt – a Radnótiban, szabadúszóként és most a Vígben is.
Ő volt a női főszereplője korábban a Kincsem című filmnek, amelyről elmondta, nem amiatt a legfontosabb, hogy a karrierjét gazdagította, inkább több emberhez tudott általa eljutni, emiatt vállalna több filmszerepet is később; de
a vágyai helyett inkább a lehetőségeire koncentrál,
„próbálom megbecsülni a dolgokat” – fogalmazott.
Arról is beszélt, hogy a pályakezdőknek jöhetett a legrosszabbkor a koronavírus-járvány.
„Akik most végeztek, akár azt is mondhatnák, hogy ide nekem az oroszlánt is, és alig várják, hogy játszhassanak, aztán egy ilyen dolog jön az életben… Amikor én a Színművészetin végeztem, tíz évig megállás nélkül dolgoztam, mert az kellett, az esett jól, így tanulja meg az ember a szakmát.”
Üzeni is nekik, hogy az ember tehetsége, alázata, elhivatottsága, szorgalma egy dolog, szerencsésnek is kell lenni, még akkor is, ha ez nem túl pozitív, „sok ezen a pályán a rizikófaktor”. Rengeteg olyan is van ezért a fiatal színészek életében – folytatta –, amivel talán nem is akarnak találkozni, ilyen például a „me too” jelenség is.
„Ez a jelenség mindenhol jelen van az egész világon, így a színház is területe; ez az a placc, ahol viszont reflektorfényben nagyon élesen rá is lehet erre mutatni, mert ismert emberekről van szó, de időnként túl van tolva. Meg kell tanulni normálisan kezelni, nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, mert az nagyon kártékony tud lenni
a mi szakmánkban, amely nem az íróasztalnál zajlik, hanem az emberi érzéssel, a testtel, az asszociációval, az érzékekkel.
Utálom, hogy ezt az egészet a színházra ráhúzták, rettenetesen bántó és kicsinyes.”
Azért alapjáraton optimista embernek tartja magát, friss anyaként is jólesett neki a próbafolyamat, emberek között lenni, dolgozni, ettől otthon is többet tudott nyújtani a fiának.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
