A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal Petrák Mihály Acsády Ádám veszprémi püspöksége 1725–1744 című kötetét ismerhetjük meg.
Petrák Mihály püspökéletrajza a veszprémi püspökség újkori történetének egy szegmenséről nyújt áttekintést Acsády Ádám püspök tevékenységén keresztül. Az alapos levéltári kutatómunkával készült, jól jegyzetelt kötetet Petrák Mihály egyházmegyés pap készítette, és A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 13. köteteként jelent meg 1949-ben. Érdekesség, hogy a könyv alapját eredetileg egy licenciátusi dolgozathoz végzett forrásgyűjtés jelentette.
Acsády Ádám Péter igazi színfolt volt a 18. századi magyarországi barokk főpapok sorában. A volt veszprémi főpásztor régi köznemesi családból származott, 1680 körül születhetett az ekkor a győri püspökséghez tartozó Pápán vagy a város környékén. Bölcsészeti tanulmányait Nagyszombatban, a teológiát Bécsben végezte, mint a győri egyházmegye növendéke. Nem az elméleti teológia volt az erőssége, ellenben kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett. Egymás után kapta a megtisztelő beosztásokat egyházmegyéjében; a győri székeskáptalan követeként részt vett az 1722–1723-as országgyűlés tárgyalásain, ahol országos hírnévre tett szert a magyar nyelv használata melletti kiállásával. Papnövendékeitől is megkívánta a magyar nyelvtudást, szívesen segített magyar származású ifjakat a papi hivatásra.
Emellett viszont számtalan kérdésben lojális volt az udvar álláspontjához, ennek komoly szerepe lehetett abban, hogy 1725-ben veszprémi püspökké nevezték ki. Kormányzása első éveiben nem tartózkodhatott egyházmegyéjében, mert a püspöki tisztségének elnyerését követően kancellárrá is kinevezte III. Károly király. Karrierje tovább ívelt, 1728-tól belső titkos tanácsos lett; ismeretlen okokból azonban 1732-ben kegyvesztetté vált, ezért le kellett mondania világi tisztségeiről.
Acsády Ádám ettől kezdve egyházmegyéjében tartózkodott és intézte annak ügyeit. Összeíratta a székeskáptalan javait és 1727-ben úrbéri rendelkezéseket adott ki ezek számára. Veszprémben nevéhez fűződik a középkori alapokon álló püspöki palota újjáépítése, amelyet a Koller Ignác- és Fellner Jakab-féle három évtizeddel későbbi átépítés magába olvasztott.
Egyre többet betegeskedett; 1744-ben bekövetkezett halálát megelőzően tíz éven keresztül vikárius, Padányi Biró Márton felsőörsi prépost kormányozta egyházmegyéjét. Az ekkor a győri egyházmegyébe tartozó szülővárosában, Pápán a pálosok – ma bencések – templomába temették.
Majdnem két évtizedes főpásztori tevékenysége – melynek során mintegy negyven templom épült egyházmegyéjében – utóda, Padányi Biró Márton (1745–1762) megingathatatlan tenni akarása fényében homályosult el az utókor számára. Mégis, püspöki működése a katolikus megújhodás fontos szakasza, illetve kezdete volt, amely alapokat teremtett, amit aztán utóda tudott kiteljesíteni.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
