A 2024-es év megérkezésével ugyan már vége a Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából megszervezett ünnepségsorozatnak és rendezvénykavalkádnak, azonban Nyárasdon a nagy költő emlékművénél minden év elején megemlékeznek a jeles évfordulóról és koszorúzásra is sor kerül.
A költő születésének 201. esztendeje alkalmából megrendezett kis ünnepségen megjelent helybelieket Hakszer Mária köszöntötte Petőfi Jövendölés című versével, majd átadta a szót az esemény fő szónokának Presinszky Károly nyelvésznek, Nyárasd község alpolgármesterének, aki minden alkalommal igyekszik a költőről kevésbé ismert tényeket is belecsempészni mondandójába. A fő téma ezúttal Petőfi és a gasztronómia volt.
Azt biztosan tudjuk, hogy 1848. március 15-én, a híres napon azt írta a naplójába Petőfi, hogy forradalomba nem indul tele hassal az ember. Azon a bizonyos napon reggel a Pilvax kávéházban egy csésze kávét és egy bögre meleg tejet rendelt magának, s ezekbe mártogatott néhány péksüteményt. Azt tudjuk, hogy a Pilvaxban ekkor már sokkal bővebb kínálat volt és Petőfi akkor már híres, népszerű és nagyon jól kereső költőként sokkal többet is megengedhetett volna magának, de talán mégsem akarta, hogy az asztali örömök elvonják a figyelmét a nagy nap teendőiről”,
ecsetelte Presinszky.
Petőfi életének korábbi időszaka ugyanis inkább az éhezésről mint a kulináris örömökről szólt. Bár édesapja mészárszékéből kezdetben elegendő hús jutott a család asztalára, azonban a kocsmáros csődbe jutott és a Fekete kenyér című verséből tudjuk, hogy szülei elszegényedése után az étkezésére rányomta bélyegét a pénztelenség, fejtette ki a szónok. Amikor az iskoláit sűrűn váltogatta, nemigen szokhatott hozzá jó minőségű táplálékhoz, és amikor az apja pénze végképp elfogyott, a tanulásnak is vége szakadt és következtek a koplalás évei. Vándorszínész korában tormás kolbászért futkosott a vezető színészek számára, ami nem igazán volt ínyére. Talán ebből az időszakból datálódik a torma iránti gyűlölete.
Petőfi katona korában kukoricagombócokat főzött legénytársainak, és valószínűleg ezt az ételt sem kedvelte meg, hiszen a János Vitézben is kősziklákból szaggatott gombócokat esznek az óriások, amivel Kukorica Jancsi végül úgy fejbe dobja a királyukat, hogy az szörnyethal, utalt a híres verses mesére Presinszky. 1843 telén Petőfi szó szerint éhezett, és alkalmi szállásadója, egy idős asszony, hitelbe biztosított neki napi egyszeri kosztot. Ekkor írta magáról a következőket:
Annyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizonyosan belekerül két-három hónapba. Egész csontváz vagyok.”
1844 tele sem telt jobban Petőfi számára, de Vörösmarty Mihály nemcsak az éhezéstől mentette meg, hanem egy év alatt ismert költővé tette, amikor beajánlotta Vahot Imrénél a Pesti Divatlaphoz, ahol segédszerkesztő lett. Későbbi utazásai során már ebédmeghívásokat is kapott és a napi háromszori étkezés mellett már uzsonnázni is volt módja. Petőfi azonban nem szeretett sokat enni, a savanyú káposztát nem kedvelte, de a húst és a töpörtyűs pogácsát szerette. Kedvenc eledele azonban a túrós tészta volt, de hogy annak melyik változata, azt nem tudjuk. Ezenkívül szerette a gulyást, a csirkepaprikást, a hagymás rostélyost és a fokhagymás kolbászt. Az aludttej is a kedvence volt, de hiába volt bordalok költője is, csak ímmel-ámmal borozott, a tömény italokat egyáltalán nem fogyasztotta, a sört mint németes italt pedig gyűlölte. Igazi szenvedélye a kávézás volt, ő volt a pesti kávéházak első igazi költője, tudtuk meg az alpolgármestertől.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
